Fogcsikorgató volt az ősz meccse

A vendégek a különböző színű lapok begyűjtéséből eredő eltiltások miatt felforgatott csapattal érkeztek a Hidegkuti-stadionba. A két középső védő Virág Béla és Dragan Vukmir, a jobbhátvéd Mészáros Norbert lett, az irányító Sándor Tamás helyére pedig az ugyancsak tar fejű Igor Bogdanovics került. Ez a húzás is bizonyította, a Debrecen nem védekezni jött a fővárosba, hiszen a szerb futballista eredeti posztját tekintve Mészáros Norberthez hasonlóan csatár. Miroslav Beránek – akárcsak a tatabányai vesztes mérkőzésen – ezúttal is a középpálya jobb szélére állította Halmosi Pétert. A hazai együttesben is a hátsó sorokban történt lényeges változás a megszokott öszszeállításhoz képest: Balogh Béla átköltözött a bal oldalra, a helyét pedig Kriston Attila foglalta el.

Élénk, mozgalmas és változatos játékkal indult a meccs, mindkét csapat nagy ambícióval kezdett futballozni. A Debrecen próbálta irányítani a meccset, és eleinte valamivel többet is birtokolta a labdát, inkább az ő akarata érvényesült. Az MTK ekkor ellentámadásokra spekulált, és a percek múlásával egyre ügyesebben töltötte meg tartalommal egyékes szerkezetét. Helyzet eleinte nem igen adódott egyik fél előtt sem, ám ettől még élvezhető volt az itt-ott szép megoldásokkal is tarkított küzdelem.

Halmosi Péter a félidő derekán szélt váltott, ezzel kicsit veszélyesebbé vált ő is csapata is, igaz, nem ennek köszönhetően könyvelhettünk el egy-egy helyzetet mindkét oldalon. Néhány percig tartó debreceni fölényt követően az MTK támadott határozottabban. Sikerült huzamosabb ideig a vendégek térfelére korlátoznia a játékot, ám a bajnok védelme nagyszerűen állta a sarat. Sőt egy roppant veszélyes Dzsudzsák Balázs-féle lövéssel jelezte, esze ágában sincs csupán az egy pontért küzdeni, ám a játékrész utolsó perceit a házigazda uralta, igaz, valamirevaló gólszerzési lehetőség nélkül.

A második félidő is úgy indult, mint az első, azaz a Debrecen kezdeményezett többet. Ekkor a hazai hátvédek adtak ízelítőt tudásukból, de tulajdonképpen Végh Zoltánnak köszönhető, hogy ezt a szakaszt megúszták gól nélkül, ő ugyanis óriási bravúrral hárította Halmosi Péter lövését. Ám ezt követően hirtelen megváltozott a kép, a csapatok áttelepültek a másik kapu elé, és az MTK tett többet a gólszerzésért. A mennyiség azonban nem csapott át minőségbe, ezek a próbálkozások ugyanis nélkülözték az átgondoltságot, az erőt, így a házigazdák sokáig eredménytelenül ostromolták az áttörhetetlennek tűnő debreceni védőfalat. Tanulságos módon az első igazán ötletes megoldást máris siker koronázta: rés támadt a falon, a megítélt büntetőrúgásból pedig vezetéshez jutott a hazai csapat.

A gól felpaprikázta a Debrecent, amely nagy lendülettel vetette magát harcba az egyenlítésért.

Az utolsó negyedórában egyoldalú játék zajlott a pályán: a Debrecen minden erejével támadott, a házigazdák pedig foggal-körömmel őrizték előnyüket, ám ha meg is szerezték a labdát, nem tudták megtartani, így esélyük sem volt kontratámadásból próbálkozni a második gól megszerzésére. A vendégek kísérleteit azonban nem koronázta siker, még csak veszélyes lövést sem tudtak küldeni Végh Zoltán kapujára, így elszenvedték második vereségüket ebben a bajnokságban. A rangadó nagy küzdelmet hozott, de a színvonala nem volt túl magas, és az MTK azzal nyerte meg az amúgy „döntetlenszagú” találkozót, hogy kihasználta az ellenfél védelmének egyik megingását.

---- 12. perc: Szatmári adott haza röviden, Csernyánszki – egy gondolattal megelőzve a rárontó Borit – az oldalvonalon túlra rúgta a labdát.
18. perc: Csernyánszki küldte előre a labdát, Sidibe Brnovics elé csúsztatta, a montenegrói támadó fejjel visszajátszott a szenegáli elé, aki ugyancsak fejjel a balösszekötő helyén felfutó Dzsudzsákot hozta helyzetbe, ám a fedezet 16 méterről, ballal a léc fölé lőtt.
20. perc: Czvitkovics futtatta a balösszekötő helyén mozgó Hrepkát, az MTK csatára Virág szorításából 15 méterről, ballal gyengén a jobb felső sarok fölé lőtt.
21. perc: Szatmári centerezett laposan a bal oldalról, Brnovics a rövid saroknál lekészítette a labdát az érkező Sidibének, akinek kilencméteres, ballábas kísérletét Végh bravúrral hárította.
32. perc: Hrepka a tizenhatos bal sarkától a középen érkező Czvitkovics elé pöccintett, aki 18 méterről, jobbal a bal felső sarok mellé csavart.
38. perc: Bogdanovics szöktette a jobb szélen Brnovicsot, aki visszapasszolt a 16-os elé, a labda elsuhant Dzsudzsák előtt, de érkezett Kiss, aki 23 méterről, jobbal, futtából lőtt, Végh látványos vetődés végén tolta a labdát a léc fölé.
52. perc: Egy kipattanó labdát Halmosi a tizenhatos előteréből pontosan fejelt a jobbján mozgó Brnovicshoz, aki visszajátszott Halmosi elé, a szélső 17 méteres, ballábas lövését Végh bravúrral fogta meg.
58. perc: Kanta passzolt a tizenhatos előtt, s két debreceni védő között helyezkedő Németh Krisztián elé, a támadó elrontotta az átvételt, így nem tudott kapura fordulni, ám balra pöccintve ziccerbe hozta Hrepkát, a csatártárs azonban 15 méterről, jobbal, méterekkel nyesett a bal felső sarok fölé.
68. perc: Bori forgatta meg Szatmárit a jobb sarokban, majd laposan a felé mozgó Kantához játszott, akit a labda átvétele után Vukmir buktatott a
16-oson belül – tizenegyes! A büntetőrúgásból Kanta jobbal a balra mozduló Csernyánszki mellett a jobb alsó sarokba lőtte a labdát.
1–0 ---- A mérkőzés legjobbja az MTK kapuját védte: Végh Zoltán három alkalommal is bravúrt bemutatva őrizte meg csapata kapuját a góltól. Ő volt az MTK első számú nyerőembere ezen a délutánon. Mladen Lambulics és Rodenbücher István hatékonyan állította meg középen a debreceni akciókat. A két szélsőhátvéd ezúttal kevéssé tudta segíteni a hazai támadásokat, az öttagú középpályássorból a tizenegyest összehozó, s a mérkőzés folyamán végig aktív Bori Gábort és Kanta Józsefet emelhetjük ki. Csernyánszki Norbertnek két hazaadásszerű lövésen kívül a büntetőt kellett volna hárítania, az utóbbit nem sikerült, ám ez aligha róható fel neki. Virág Béla és hibája ellenére Dragan Vukmir teljesítménye bizonyult kiemelendőnek a hátsó alakzatból. Kiss Zoltán rengeteget futva próbálta meg segíteni a védősort, illetve szervezni a debreceni akciókat, s a mérkőzés bizonyos periódusaiban e téren társra talált Dzsudzsák Balázsban. ---- Garami József: „A tét mindenkit motivált”

– Véleménye szerint rangadóhoz méltó volt-e a mérkőzés?
– Szerintem sok ilyen meccsre lenne szükség – mondta az MTK szakmai igazgatója, Garami József. – A tét mindenkit motivált, a játékosokban láthatóan a szokásosnál nagyobb volt a bizonyítási vágy.

– Melyek voltak a találkozó kulcsmomentumai?
– A büntető feltétlenül. Az első félidőben akadt néhány olyan lehetőségünk, amelyeknél az utolsó passzt elrontottuk, pedig gólt szerezhettünk volna. Végh Zoltán, aki két nagy lövést is hárított, különösen a második félidőben mutatott be hatalmas bravúrt, amikor Halmosi Péter próbálkozását védte. Döntő volt az is, hogy a csapatomban többen is kiváló teljesítményt nyújtottak.

– Kikre gondol?
– Bár nem szoktam név szerint kiemelni senkit, most megemlítem Végh Zoltánt, Mladen Lambulicsot, Rodenbücher Istvánt, Balogh Bélát és Horváth Leventét, de szerintem az elöl játszók is jól teljesítettek.

Miroslav Beránek: „Becsülettel harcoltunk”

– Milyennek látta a magyar rangadót?
– Mint az angol bajnokikon általában, ezen a mérkőzésen is megengedett volt a kemény, ám szabályokon belüli test test elleni küzdelem, ami kifejezetten jót tett az összecsapásnak, folyamatos lehetett a játék – mondta egy szuszra Miroslav Beránek. – Az első félidőben hatékony volt a középpályás letámadásunk, ezekből a labdaszerzésekből azonban nem tudtunk profitálni.

– Ez az: nem sikerült igazi ziccert kialakítaniuk az MTK kapuja előtt.
– Az MTK nagyon jól védekezett, a mérkőzés középső szakaszában és a hajrában is átlövésekkel kísérleteztünk, mivel tiszta helyzetig valóban nem sikerült elverekedni magunkat.

– A második félidő elején akadt egy meglehetősen hosszú periódus, amikor kapkodva, a labdát csak másodpercekre megtartva játszott a csapata.
– Becsülettel harcoltunk. A labdatartásunk messze volt a tökéletestől. A cserékkel frissíteni, támadóbb szelleművé szerettem volna tenni a csapatot, ám hiába.