A nagy öreg elrontotta a fináléját

Június 9-én, a németországi világbajnokság nyitányán harminckét ország válogatottjának labdarúgói bizakodtak abban, hogy egy hónappal később, július 9-én a berlini finálé időpontjában is versenyben lesznek, végül ez a lehetőség és vele együtt természetesen a dicsőség Olaszországnak és Franciaországnak adatott meg. A csoportmérkőzések időpontjában talán ember nem volt a földön, aki erre a párosításra tippelt volna, és nem azért, mert az említett válogatottak a „futottak még” kategóriába tartoztak. A Marcello Lippi vezette olasz együttest a játékoskeret erőssége, valamint a squadra azzurra tradíciói miatt a végső sikerre is esélyesnek tartották, azonban a vb előtt Olaszországban kirobbanó bundabotrány miatt kevesen hittek igazán Francesco Tottiékban.

Thierry Henry ájulása mindenkit megijesztett

Más volt a helyzet Franciaországgal: a Raymond Domenech irányította gárda már a torna kezdete előtt rengeteg kritikát kapott, és csakis az egyenes kieséses szakaszban futballozott úgy, hogy elhitette az emberekkel, világbajnoki címet is szerezhet.

Valamennyi résztvevő számára különleges nap volt július 9-e, két labdarúgó számára azonban kivételes eseményt jelentett a finálé. Olasz oldalon a vb talán legjobb védője, Fabio Cannavaro századik válogatott meccsét játszotta, francia részről pedig a csapatkapitány, Zinedine Zidane pályafutása utolsó találkozóján húzta magára a gallkasasos mezt. A franciák nemzeti hősének nyolc évvel korábban, 1998-ban már megadatott, hogy a döntőt követően magasba emelje a világbajnoki trófeát, és most elérhető közelségbe került számára a duplázás...

A francia szimpatizánsok alighanem már az összecsapás első percében a szívükhöz kaptak, ugyanis csapatuk egyik legnagyobb sztárja, Thierry Henry ütközött Fabio Cannavaróval, és úgy tűnt, nem tudja folytatni a meccset. A jól láthatóan megszédült támadó – akinek a tarkóját jegestömlővel hűtötték, majd szalmiákot szagoltattak vele – végül a pályán maradt, és valamivel később tevékeny szerepet vállalt Franciaország vezető találatában. A gólt ki más, mint Zinedine Zidane szerezte egy erősen vitatható tizenegyest követően, mégpedig hihetetlen pimaszsággal úgy lőve a büntetőt, hogy a labda a lécről a gólvonal mögé vágódva nem is érte a hálót (a búcsúzó klasszis nem egy sörmeccsen, hanem a világbajnoki fináléban nyesett alá a labdának) – hihetetlen önbizalomról, rúgótechnikáról és idegrendszerről árulkodott a megoldás... Ez volt egyébként a németországi tornán az első találat, amelyet Olaszország kapujába az ellenfél játékosa rúgott be: az együttes ugyanis az előző hat fellépésén csak egyet kapott, és az Cristian Zaccardo öngólja volt.

A mesteri fejes ellen nem volt ellenszer

Azt is hihettük volna, hogy megvan a győztes, hiszen a Lilian Thuram vezérelte francia védelem a negyeddöntőben a címvédő Brazília, majd az elődöntőben Portugália ellen egyaránt áthatolhatatlannak bizonyult, azonban Andrea Pirlo fantasztikus rúgótechnikája és az olasz kezdő tizenegybe csak Alessandro Nesta sérülése miatt bekerülő Marco Materazzi fejelőtudománya viszonylag korán, még a játékrész fele előtt egyenlítést eredményezett.
Egyébként az első negyvenöt percben a két gól ellenére kevés jól felépített támadást láthattak a nézők, talán azért, mert az oldalvonal melletti területeket jól zárták le a futballisták, középen pedig a középpályássorok védekezőspecialistáinak, Claude Makelelének és Patrick Vieirának, illetve Gennaro Gattusónak valamennyi kritikus helyzetre volt megoldása.

Kifulladásig hajtottak a hosszabbításban is

A meccs folytatásában Franciaország azonnal előnyhöz juthatott volna, mégpedig olyan támadás végén, amikor Thierry Henrynak először volt alkalma mélységből indulva, lendületből rávezetni a labdát az olasz védelemre. Ekkor Gianluca Zambrotta és Fabio Grosso oldalán többször is az alapvonalig, vagy éppen a büntetőterületen belülre jutott Thierry Henry és Florent Malouda, az más kérdés, hogy a lehetőségek sorra kimaradtak, egy esetben pedig Horácio Elizondo felejtett el büntetőt ítélni a franciák javára.

Az idő előrehaladtával kiegyenlítettebb lett a játék. A pályán lévők számára fontosabb volt, hogy csapatuk ne kapjon gólt, mint hogy rúgjon, így nagy meglepetést nem jelentett, hogy a rendes játékidőben nem dőlt el a világbajnoki cím sorsa.

A hosszabbításban Franciaország futballozott mezőnyfölényben. Az olasz válogatott nem tudta azt a lendületes futballt produkálni, mint a Németország elleni elődöntő hosszabbításában. A fordulás után viszont Zinedine Zidane érthetetlenül elveszítette a fejét, súlyos sportszerűtlenségével emberhátrányba hozta a csapatát, és nem mellékesen sokat rombolt azon a képen, amelyet kivételes pályafutása során kialakított magáról.

A vb-döntők történetének második tizenegyespárbaját pedig az 1994-ben még vesztes Olaszország nyerte meg, így huszonnégy év után újra világbajnok lett. ---- 7. perc: Egy előreívelt labdával Malouda lépett ki a bal oldalon, mellel maga elé tette, majd kapura tört. A tizenhatoson belül a keresztező Materazzi próbálta meg szerelni őt, ám miután látta, hogy nem érheti el a labdát, az utolsó pillanatban megpróbálta visszahúzni a lábát. Malouda elesett, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. A tizenegyest Zidane jobb lábbal, klasszishoz méltóan, alálöbbölve úgy rúgta a jobbra elmozduló Buffon mellett a kapuba, hogy a labda a lécről vágódott a gólvonal mögé, onnan pedig vissza a mezőnybe.
0–1
19. perc: Pirlo jobb oldali szöglete után Materazzi ugrott egy fejjel magasabbra az őt őrző Vieiránál, és hét méterről a kapufánál felugró Ribéry mellett a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
1–1
36. perc: Ismét Pirlo ívelt be a jobb oldalról szögletet, Toni pedig hat méterről Thuram szorításában a lécre fejelte a labdát.
54. perc: Zidane ugratta ki a bal oldalon a támadást követő Maloudát, aki egy átvétellel maga elé tette a labdát. A lépéselőnyben lévő francia középpályásnak Zambrotta csúszott be oldalról, ám a labda helyett Malouda lábát találta el, a játékvezető ezúttal azonban nem fújta be a büntetőt.
99. perc: Ribéry 17 méterről, jobbbal, laposan a bal kapufa mellé lőtt.
104. perc: Zidane tette ki a labdát a jobb oldalon felérkező Sagnolhoz, majd a kapu felé vette az irányt. A franciák jobbhátvédje élesen a kapu elé lőtte a labdát, Zidane pedig tíz méterről kapura fejelt, Buffon bravúrral ütötte a léc alól szögletre a labdát.
110. perc: Zidane elvesztette a fejét, és a neki szövegelő Materazzit brutálisan mellkason fejelte. A bíró az ötödik játékvezetővel történő egyeztetés után a piros lapot mutatta fel a franciák csapatkapitányának.

11-esek: Az első büntetőt Pirlo jobbal a kapu közepébe emelte, a franciák részéről Wiltord jobbal a bal alsó sarokba lőtt. A második körben Materazzi ballal a bal alsóba lőtt, Trezeguet pedig jobbal a lécre bombázta a labdát. De Rossi jobbal a jobb felsőbe, Abidal pedig ballal a kapu jobb oldalába lőtt. Del Piero következett, aki jobbal, magabiztosan a balra mozduló Barthez mellett a kapu jobb oldalába lőtte a labdát. Sagnol jobbal a kapu közepébe vágta a labdát. Grosso ballal a kapu bal oldalába lőtt – Olaszország ezzel a lövéssel világbajnok lett! ---- Az olasz válogatott karmestere a világbajnokság alatt végig kiváló formát mutatott, így volt ez a döntőben is. A középpályás ezúttal is nagy mezőnymunkát végzett, kivételes rúgótechnikája pedig jól érvényesült a szabadrúgásoknál és szögleteknél. Gólpasszt adott, egyik beívelése után pedig Luca Toni a lécre fejelte a labdát. ---- A győztes olasz válogatott kapitánya, Fabio Cannavaro 36 centiméter magas serleget emelhetett magasba a finálé után. A tízmillió dollár értékű trófeát 18 karátos aranyból készítette egy olasz ékszerész, Silvio Gazzaniga 1971-ben. Először a most záruló torna szervezőbizottságának elnöke, Franz Beckenbauer ünnepelhetett vele az 1974-ben világbajnoki címet szerző német válogatott csapatkapitányaként. A trófeát kizárólag a nyitó mérkőzésen és a döntőben láthatják a szurkolók, különben a FIFA zürichi székházában, páncélszekrényben őrzik. A győztes válogatott 50 ezer dollár értékű másolatot tarthat meg. A valódi trófeára az öszszes győztes nevét felvésik, 2038-ban azonban várhatóan új díjra lesz szükség, mert a mostanin addigra nem marad szabad hely az aranyérmesek számára. A trófea elődjét, a Jules Rimet-kupát a győztes mindig négy évig birtokolhatta. Brazília harmadik világbajnoki sikere után, 1970-ben végleg megkapta a szobrot, melyet a szövetség székházában őriztek 1983-ig. Huszonhárom évvel ezelőtt ismeretlen tettesek ellopták, azóta sem került elő.