A sírásból végül nevetés lett

A németek felkészültek a legroszszabbra.

Két perccel azután, hogy lefújták az elődöntőt, a hangszórókból felcsendült a Liverpool legendás indulója, a You’ll never walk alone. Hatvanezer ember alkotta a kórust, könnyeiket nem szégyellő drukkerek adták a játékosok tudtára: sohasem maradnak egyedül. Azt nem mondom, hogy Michael Ballackék abban a pillanatban el is felejtették, hogy az olaszok felébresztették őket „aranyálmukból”, ám a lelátóról úgy tűnt, halvány vigasznak megtette ez a dal.

A dortmundi létesítmény hangulatfelelősével nem volt szerencsém beszélni, de ha volt nótája vereség esetére, nyilván bekészített egy „ünnepi” lemezt is. Minden bizonnyal a slágerlista élére rekordsebességgel felkúszó Sportfreundestille albumát, amelyen a háromtagú banda arról énekel, hogy „…1954, 1974 és 1990 után újra világbajnokok leszünk”. Na már most, a kedd este történtek után két eset lehetséges.

Egy: ezt a számot pihentetik négy évig.

Kettő: a stuttgarti bronzmecscsig átdolgozzák a refrént, például így: „1934 és 1970 után újra világbajnoki harmadikok leszünk.”

Dortmundban egyébként az a csodálatos, hogy a belvárostól egy piros szőnyeg vezet az arénához, mintegy jelezve a helyes irányt. A helyi „röltexes” alighanem jó boltot csinált, amikor az illetékesekkel megállapodott: majd’ két kilométer hosszú szakaszon kellett lefektetnie a városházától a Westfalenstadionig futó kárpitot. Mondják, afféle szertartás errefelé, hogy a mérkőzések befejeztével a szurkolók végigsétálnak rajta – ha kikap a csapatuk, akkor is. Érthető: mire a sörözőkkel és sütödékkel telezsúfolt út végére érnek, addigra a kolbásszal együtt a vereséget is megemésztik.

Kedden is így volt ez…

Amíg hetek óta – a finálé helyszínére utalva – itt a drukkerek mást sem skandáltak, mint hogy Berlinbe mennek, percek alatt rájöttek, hogy „…Stuttgart sokkal szebb, mint Berlin”, úgyhogy inkább oda utaznak. Az olaszok persze szívből kívántak nekik jó utat.

A táv felénél tarthattunk, midőn felbukkantak a brazilok. Senki nem értette, miként kerültek ide, amikor már rég otthon kellene lenniük, azonban jelenlétüket senki sem bánta: mintha a riói karneválból csöppentek volna ide, a fiúk doboltak, daloltak, a lányok pedig úgy riszálták, ahogy csak ők tudják. Aki esetleg a tizenegyesrúgásokra meghagyott néhány filmkockát, kattintgathatott: a hölgyek úgy mosolyogtak hozzá, ahogy Ronaldinho szokott…

A békés menetben hirtelen egy sziréna hangja keltett riadalmat. Ennyit a békés menetről, gondoltam – tévesen. A sziréna ugyanis ahhoz az ambulanciás kocsihoz tartozott, amely a járdaszigeten (de nem a szent szőnyegen!) elfekvő fanatikushoz igyekezett. A szakértők előtt mások is megpróbálkoztak a bánatát mérhetetlen mennyiségű sörbe fojtó szurkoló talpra állításában: „Steh auf, wenn du Deutsche bist!”, azaz „Állj fel, ha német vagy!” – énekelték a fülébe a Nationalelf fellépésein gyakran hallható rigmust, mindhiába (holott a szereléséből ítélve német volt). A mentősöknek természetesen hatásosabb eszközeik vannak: egy csodaszer, két pofon, és emberünk ismét járóképesnek bizonyult.

Közeledtünk a célhoz, amikor kiderült, hogy a stadiontól a városházáig „levonulók” szoros őrizetet kaptak (igaz, így is volt balhé, néhány kicsavart fa, s ezzel párhuzamosan negyven őrizetbe vétel): a „közteresek” úgy tapadtak rájuk, mint az este korábbi részében Sebastian Kehl Francesco Tottira.

S mire a vörös szőnyegen sétálva hazaértem, le is vontam a konzekvenciát: a dortmundi piros szőnyegen You’ll never walk alone.

---- Jürgen Klinsmann: „Időt kérek”


Jürgen Klinsmann-nak, a német válogatott csapatfőnökének szeme előtt mindvégig egy cél lebegett: a világbajnoki cím elhódítása. Az Olaszország elleni kiesés mindezt elérhetetlenné tette…

– Hogyan viseli a drámai vereséget?
– Mindenki padlón van, de ebben a helyzetben ez teljesen normális. Volt egy nagy álmunk, és ezt most elvették tőlünk az olaszok. Szerettünk volna a döntőbe jutni, nem sikerült.

– Mégsem tűnik csalódottnak. Vagy nem így van?
– A sportban az ember mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé. Ha egy elődöntőben vesztesként hagyjuk el a pályát, az fájdalmas. Játékosoknak és edzőknek is idő kell, amíg mindezt kiheverik. Az élet azonban nem áll meg. Szombaton újból pályára lépünk, és olyan teljesítményt akarunk nyújtani a bronzmérkőzésen, amellyel elkápráztatjuk szurkolóinkat. Az Olaszország elleni vereségünk után ugyanezt mondtam a fiúknak is az öltözőben. Büszkék lehetnek magukra, hiszen az elmúlt hetekben mindig teljesítőképességük határáig mentek, és remekül játszottak. A csapat töretlenül fejlődik, nem szabad megtorpannunk.

– Mit gondol, továbbra is az ön vezetésével készülhet majd a válogatott?
– Jelenleg az én sorsom a legkevésbé fontos. A világbajnokság után pár napra háttérbe vonulok, hogy kifújjam magam, és a családommal mindent megbeszéljek. Sok dolog történt velem az elmúlt két évben, és minden erőmmel azon voltam, hogy világbajnokok legyünk. Időt kérek a döntéshez…

Lothar Matthäus úgy kritizált, hogy dicsért

Lothar Matthäus (képünkön), válogatottunk korábbi szövetségi kapitánya, aki jelenleg a Red Bull Salzburg edzője, még csapata felkészülési időszaka alatt is a német válogatott szereplését figyeli fél szemmel, igaz, már nem kritizál annyira keményen, mint korábban.

„A csapatfőnök azzal, hogy lemondott Christian Wörnsről és Kevin Kuranyiról, és a kispadra ültette mindenki kedvencét, Oliver Kahnt, világossá tette játékosai számára, hogy nincs pardon – mondta a szakember. – Minden labdarúgó pontosan tudta, mit engedhet meg magának, máskülönben ő a következő áldozat.”

Lothar Matthäus szerint Jürgen Klinsmann összekovácsolta az együttest, a gárda pedig továbbra is fejlődőképes.

„Sosem bíráltam a tréner munkáját – kérte ki magának Lothar Matthäus a megállapítást. – Soha nem vetettem meg azokat az új – és talán furcsa – módszereket, amelyekkel dolgozik, bevallom, néhány apró trükköt jómagam is átvettem tőle. Ami nekem nem tetszett, az az, hogy keveset járt kaliforniai otthonából haza a válogatotthoz, de ezt végül is nem tisztem megítélni. Az elért eredményekkel megszilárdulhat Jürgen Klinsmann helye a válogatott kispadján, de akkor sem csodálkoznék, ha azt mondanák neki, elég, ha évente csupán egyszer jön haza Kaliforniából...”

A Császár magasztalta a „Klinsmannschaftot”

Vajon együtt marad-e a „Klinsmannschaft”, ahogy a die Tageszeitung elkeresztelte a német válogatottat? Nem is annyira a játékosokról van szó, hanem a csapatfőnökről. Jürgen Klinsmann-nak most lejárt a szerződése, és bár a szövetség nyitott a hosszabbításra, a vásár mindig kettőn áll. Franz Beckenbauer (képünkön) a következőket mondta a Premiere fizetős tévécsatorna riportere, a korábbi teniszkirály, Boris Becker mikrofonjába: „Büszkék vagyunk ezekre a fiúkra, mindent megtettek, ami tőlük tellett, sőt talán még többet is. A rajt előtt kevesen vártak bennünket a legjobb négy közé, és most a bronzéremért játszhatunk Stuttgartban.”

Ezen a ponton a korábbi háromszoros wimbledoni bajnok közbevágott: „Herr Beckenbauer, miért van az, hogy az olaszok mindig elagyabugyálnak bennünket a világbajnokságokon? Illetve mi lesz Jürgen Klinsmann-nal, megy vagy marad?”

A Császár néhány másodpercnyi gondolkodás után a következőket felelte: „Ami a mostani vereségünket illeti: talán még túl fiatal, túl tapasztalatlan az együttesünk, az olaszoknál több a rutinos labdarúgó. Azt pedig nagyon szeretném, ha Jürgen Klinsmann maradna a válogatott élén.”

---- Kapitánykeringő
A világbajnokságon még hivatalban lávő elefántcsontparti szövetségi kapitány, Henri Michel a katari el-Arabihoz szerződött, elhagyott posztjára pedig öt jelöltje van az afrikai szövetségnek. A francia vonal tartja magát, ugyanis a potenciális kapitányok között van a csapat eddigi másodedzője, Gérard Gili, valamint az elmúlt tíz évben hét válogatottat irányító Phillippe Troussier, a korábbi kameruni kapitány, Claude Leroy és a Real Sociedadot néhány éve a Primera División második helyéig vezető Raynald Denoueix is. Az egyetlen hazai kandidáns Martial Yeo, aki jelenleg a szövetség technikai igazgatója, de tizennégy esztendővel ezelőtt már nyert Afrikai Nemzetek Kupáját a csapattal.

Mexikónak nincs mestere
A szövetség saját közlése szerint a válogatott eddigi kapitánya, az argentin Ricardo La Volpe nem hosszabbítja meg szerződését, hanem családjával együtt Bécsbe költözik az európai munkavállalás reményében. A mexikói válogatottat 1998 óta irányító szakember már a tizenegyedik kapitány, aki távozik posztjáról, eddig Sven-Göran Eriksson (Anglia), José Pekerman (Argentína), Guus Hiddink (Ausztrália), Dick Advocaat (Dél-Korea), Henri Michel (Elefántcsontpart), Branko Ivankovic (Irán), Zico (Japán), Pawel Janas (Lengyelország), Alexandre Guimaraes (Costa Rica) és Ilija Petkovics (Szerbia-Montenegró) állt fel a kispadról.

Kínai fogadók lefoglalva
Nagy munkában van a kínai rendőrség: legújabb fogása egy több mint kétezer regisztrált tagú fogadóiroda, amely természetesen teljes kapacitásával a világbajnokságra fókuszált. A hozzávetőlegesen 97.8 millió eurós profitot termelő cég az interneten működött, ám húsz vezetőjét már júniusban őrizetbe vették. A hatóságok 2004-ben már felszámoltak egy bukmékerközpontot a délkeleti Fucsien tartományban, amelynek bevétele meghaladta az 1.3 milliárd eurót. Kínában az 1949-es kommunista hatalomátvétel óta tilos fogadásokat kötni…

Saolin vezető a döntőn
A kínai Saolin-templom vezetője is nézi a világbajnokságot, Si Jung-hszin például a döntőt a helyszínen tekinti meg. A vallási vezető a FIFA elnöke, Sepp Blatter invitálására utazik Berlinbe, aki így szeretné kifejezni elismerését a szerzetesei harcművészetéről ismert kolostor irányítójának. Németországban 2001-ben nyílt meg a Saolin kulturális centrum.

Plácido Domingo énekel
A vasárnapi berlini finálé már a hetedik lesz Plácido Domingo karrierje során, amelyen fellép. A 65 éves spanyol tenor 1982 óta minden döntőn elvarázsolta a közönséget, ezúttal az utolsó mérkőzés szünetében adja majd elő a fia által írt „Légy üdvözölve nálunk!” című dalt. Plácido Domingo mindazonáltal nincs elájulva a világbajnokságtól, szerinte a színvonal csupán közepes, és a mérkőzések jó része csalódás volt, ráadásul az egyenes kieséses szakaszban a csapatok már nagyon idegesek, ami meg is látszik produkciójukon. Az énekest emellett külön is bosszantotta, hogy a brazil–francia negyeddöntő előtt sokan kifütyülték a Marseillaise-t.

Elégedett politikus
Az Európai Bizottság portugál elnöke, José Manuel Barroso elégedettségét fejezte ki annak kapcsán, hogy a vb-n vasárnap az öreg kontinens egyik csapatának játékosai emelhetik a magasba a győztesnek járó trófeát. A vezető tréfásan úgy fogalmazott a portugál hírügynökségnek: amikor korábban arról volt szó, hogy az EU-nak a jövőben komoly eredményeket kell felmutatnia, nem gondolták, hogy mindez ilyen gyorsan sikerül.

Műteni kell Ronaldót
Ronaldo, a brazil labdarúgó-válogatott és a Real Madrid csatára a közeljövőben kisebb műtéten esik át. A világbajnokságok (15 találattal) legeredményesebb góllövőjének nyolc hónapja fáj a bal térde, amelyben a csont egy korábbi rúgás következtében meszesedésnek indult. Ha klubja elöljárói áldásukat adják a beavatkozásra, a támadó hamarosan kés alá fekszik, és a spanyol bajnoki rajtra fel is épülhet.