Túl nagy a lemaradásunk

– Miért a vesztes csapatból, Anglia válogatottjából választottak „meccs emberét” a portugálok elleni negyeddöntő után? És miért Owen Hargreaves lett a befutó?
– Mert szakmailag tökéleteset nyújtott – mondta Gelsenkirchenben Mezey György. – Csodálatos mezőnymunkát végzett, rengetegszer szerzett labdát, és meg is játszotta, ráadásul a legveszélyesebb angol támadásokban is benne volt. Érdekes egyébként ez a kérdés, mert két éve az Európa-bajnokságon ugyanennél a párosításnál döntöttük el, hogy a mérkőzés legjobbját csak a tizenegyesek után hirdetjük ki. Akkor ugyanis még az volt a szabály, hogy a játék végeztével kellett megnevezni valakit. Ki is választottunk nagy nehezen egy mezőnyjátékost, majd Ricardo megfogott egy tizenegyest, és kapus létére ő maga értékesítette a mindent eldöntő tizenegyest, vagyis meg kellett változtatnunk a döntésünket.

– Pontosan mi az önök munkája azon kívül, hogy kiválasztják a mezőny legjobbját?
– Van egy részletes jelentés a csapatok által alkalmazott formációkról és a meccs közben bekövetkező változásokról, szakmailag fontos statisztikai adatokról. Az angol–portugál mérkőzéssel kapcsolatban például arról írtunk, milyen szerkezeti változtatással érvényesítheti egy csapat az emberelőnyét. Ezenkívül a csapatokért is felelősek vagyunk, a teljes világbajnoki szereplésüket írásban minősítenünk kell. Nekem többek között a legjobb négy közé kerülő portugálokat kell értékelnem. Már menet közben is nagy értekezletek vannak, amelyeken értékeljük az addig történteket.

– Mondjon egy-két mindenkinek érdekes témát.
– David Beckhamnek a paraguayiak elleni beívelése kapcsán például óriási vita alakult ki arról, hogy öngólhoz lehet-e gólpasszt adni. Szerintem nem. Aztán rengeteg indulatot szül az az egyre gyakrabban mutatkozó jelenség, amikor egy kibontakozó támadás közben a másik oldalon a védekező csapat csatára összeesik, sérülést színlel, és kiprovokálja, hogy a támadásban lévő csapat kirúgja a labdát, hogy a „sérültet” ápolhassák.

– Magyar szempontból mi a vébé tanulsága?
– Sajnos az, hogy a lemaradásunk az élvonal képviselőihez képest szinte behozhatatlannak tűnik, ráadásul az ellenkező irányba haladunk, mint ők…