„Ha veszítesz, senki vagy”

– Néhány éve kijelentette, hogy többé nem vállalja ezt a feladatot. Most pedig közeledik ahhoz, hogy az első brazil edző legyen, aki duplázhat a selecaóval. Vagy úgy is mondhatnám: akinek dupláznia kell? Hogyan képes kezelni a nyomást?
– A futball nem egyszerűen a kultúra része Brazíliában, hanem egyfajta vallás – mondta Carlos Alberto Parreira. – Ha első vagy, az természetes. Ha második vagy harmadik, akkor hibáztál. És ha nem jutsz tovább a csoportból, a Jóisten irgalmazzon neked… Valóban, nem akartam többé ebben a helyzetben élni a mindennapjaimat. De amikor már sokadszor kértek rá, hogy csináljam, azt mondtam magamnak: „Ne legyél primadonna, a világ egyik legjobb állását ajánlják neked!” Ahhoz, hogy valaki jó legyen mint brazil kapitány, sok-sok tapasztalatra és a lehető legnagyobb függetlenségre van szüksége. Meg kell értenie, hogy a futballon kívül is van élet, és ha a játéknak vége, az élet akkor is megy tovább. A családom segített újra feltöltődnöm. Ha van időm, szeretek festegetni, ez is segít kikapcsolni. És ami a legfontosabb: az eszembe kell vésnem, hogy nem én vagyok az, aki megnyeri vagy elveszíti a vébét, hanem a csapat! Csak az számít, hogy minden este nyugodt lélekkel feküdhessek ágyba, és jól tudjak aludni.

– Ha már a békéről beszél: egyszer azt mondta, hogy a világbajnokság háború. Így gondolja?
– Csak jelképesen értettem, afféle metaforaként. Németországban a világbajnokságon nem töltheted a hétvégéket a családdal vagy a megszokott hobbiddal, mentálisan és fizikailag is úgy kellett felkészülnünk, mintha ez számunkra háború lenne. A játékosok tudják ezt. Brazília volt az első világbajnok, amelynek selejtezőket kellett játszania, és ma már azt mondom, hála Istennek! Tizennyolc kemény meccs dél-amerikai csapatok ellen, amelyek mind minket akarnak megverni, sokszor igen ellenséges hangulatban. Ha ezt valaki végigcsinálja, erősebb és bölcsebb lesz, mint e sorozat nélkül lenne.

Ronaldinho dicsérete a remek csere után

– Mit mondott önnek Ronaldinho, amikor az ausztrálok elleni meccs közben Fred gólja után beszélgettek az oldalvonalnál?
– Nem emlékszem.

– Na...
– Valami tréfát mondott. Viccelt. Olyasmit, milyen jó edző vagyok, hogy az rúgott gólt, akit az előbb becseréltem. Nem számít, már gyakorlatilag vége volt a meccsnek.

– Tényleg, milyen jó edző: becserélte Fredet, aki egyből gólt lőtt.
– Máskor pedig becserélek másvalakit, és nem történik semmi. Ilyen az edző munkája.

– Kivel szeretne játszani a nyolcaddöntőben?
– Ez nem kívánságműsor, készek vagyunk bárkivel megütközni. Az én dolgom az, hogy felkészítsem a csapatot, bárki is az ellenfél.

– Japán ellen pihentet egy-két játékost?
– Nem tudom még megmondani, hogyan állunk fel. Konzultálok az orvosokkal, az erőnléti edzővel, de biztos, hogy tizenegy emberrel nem lehet végigjátszani a tornát, mindenkire szükségünk van. Ausztrália ellen például a remekül teljesítő és a döntő, első gólt szerző Adriano nagyon elfáradt, ezért kellett lecserélni. Egyébként senki se gondolja, hogy Japán ellen könnyű dolgunk lesz. A japánok gyorsak, harcosak, és ellenünk mindenki nagyon keményen és szervezetten védekezik.

– Már előre védekezik, ha netán megint gyengén játszanak.
– Szó sincs róla. Ausztrália ellen sem játszottunk gyengén, a maximumot nyújtottuk, és a feladat az volt, hogy bejussunk a legjobb tizenhat közé. Sikerült.

– Hogyan látja Ronaldo helyzetét?
– Egyre jobban és jobban játszik. A sérülése után most már hetven percet futballozott, egyre jobban belejön majd, minél többet kell játszania.
szenvedőkért küzdenek

A milliomos focisták

– Nem túl kövér?
– Kérdezze meg az orvosokat.

– Sokak szerint Robinho húsz perc alatt többet csinált a pályán, mint Ronaldo előtte.
– Nincs értelme összehasonlítgatni: Ronaldo kezdő volt, és amikor Robinho beállt, már vezettünk.

– Van a segítői között olyan, aki szakértője a lélektani felkészítésnek?
– Ez részben az edző egyik feladata. De van velünk egy specialista, aki már ezerkilencszázkilencvennégyben, az Egyesült Államokban is ott volt a csapattal. Léteznek bizonyos technikák és trükkök, amelyek segítenek túljutni a nehéz helyzeteken.

– Mivel lehet motiválni a játékosait?
– A futball a brazilok büszkesége. A játékosok milliomosok, érzelmileg kell motiválni őket. Ha odahaza száznyolcvanmillió ember szenved, sír, örül és ünnepel velük, a játékosok büszkék és boldogok. Ez a feladatom: az érzelmeikre hatni. De mint oly sok más, ez sem sikerülhet nélkülük.

– Sok sztár és szupersztár a fellegekben jár. Hogyan küzd meg ezzel?
– Nincs rá forgatókönyvem. Inkább saját magamat adom. Szükségünk van a játékosokra, a játékosoknak pedig a válogatottra – hogy mást ne mondjak, például a reklámszerződések miatt. A kulcs, hogy tisztelettel és nyíltan közelíts a játékosokhoz. Utálják, ha a hátuk mögött ügyködsz. A szabadnapjaikon azt csinálnak, amit akarnak. Ugyanakkor nincsenek kivételek. A kereten belül mind egyenrangúak, ha elfelejtkezel a bankszámlájukról. A sztár a nemzeti mez. A mez, amelyben Pelé játszott, aki tökéletes volt és a legnagyobb.

– Ki most a legjobb?
– Ronaldinho. Két-három éve Ronaldo volt az, azelőtt pedig Zinedine Zidane.

A pályán kell nyerni, nem az újságban

– Sok szurkoló őrzi a képet: a tavalyi Konföderációs Kupa döntőjében, Argentína legyőzése után a játékosok kört formáltak, és közösen megköszönték az égieknek a győzelmet. A vallás nagy szerepet játszik a labdarúgók körében?
– Mielőtt a pályára lépünk, imádkozunk. Ha győzünk, megköszönjük Istennek, hogy meghallgatta a kérésünket. Sok, nagyon vallásos játékost ismerek, de nem hiszem, hogy mindegyikük misére jár vasárnaponként.

– Melyik volt minden idők legjobb brazil csapata?
– Az ezerkilencszázötvennyolcas világbajnok csapat. Pelével, Garrinchával, Vavával, Didivel az élen, Nilton és Djalma Santosszal…

– Összevetné őket a maiakkal?
– Technikailag hasonló szinten vagyunk, mint az a csapat, de az efféle összehasonlítások nem vezetnek sehova. Ma nem jobb vagy rosszabb a futball, egyszerűen más lett a játék. Nagyobb sebességgel, kevesebb területtel, erőteljesebb nyomással minden résztvevő számára. Vegyük a Real Madrid példáját. Ha a csapat rosszul teljesít, nemcsak a játékosnak vagy az edzőnek kell távoznia, hanem még az elnöknek is! Bobby Robson mondta nekem egyszer, hogy valamikor, kezdő játékosként heti öt fontot kapott, manapság pedig a játékosok hetente százezer fontot akarnak keresni. És ennek is már több éve…

– Az ön csapata a vb legnagyobb favoritja, mert egyesíti a brazil művészi futballt a nagy európai klubok fizikai és taktikai felkészültségével. Optimista?
– Igen. Nem hiszem, hogy van jobb együttes a miénknél, ha csapatként funkcionálunk. Játékosaim Madridban, Barcelonában és Milánóban bizonyítanak, megszokták, hogy esélyesek. És azt is tudják, hogy az előzetes találgatások nem döntenek el semmit. A pillanat számít. Állandóan azt hallják tőlem: nem az újságokban kell jónak lenni, hanem a pályán. Csak vessünk egy pillantást a világbajnokságok történetére: Magyarország ezerkilencszázötvennégy, Hollandia ezerkilencszázhetvennégy és hetvennyolc – a nagy esélyes válogatottak, amelyek elveszítették a döntőt. És talán sohasem búcsúzott olyan korán két favorit, mint a legutóbbi vb-n Argentína és Franciaország. ---- L ---- &