A futball nem ismer határokat

Irániak és mexikóiak az Egyesült Államokból, több tízezres, interkontinentális szurkolósereg Nürnberg utcáin és stadionjában, avagy mit nem sajnálnak a megszállottak egy vb-meccsért, amelyre egy teheráni polgárnak a teljes havi fizetése rámegy.
Na ez az, amit csak a foci tud!

Tessék mondani még egy sportágat, ahol két távoli kontinens csapatának mérkőzése megtölt egy hatalmas stadiont! Már a Nürnberg felé tartó vonat tele volt mexikóiakkal, a vasútállomástól azután mindenhol csak őket lehetett látni hatalmas kalapjaikkal, egyforma, zöld válogatott mezükben. Szuper brigád, mosolygósak, szelídek, tele lányokkal – és elképesztően sokan vannak. Jamie Garcia, egy Mexikóba sugárzó amerikai tévécsatorna sztárriportere (a szurkolók fényképezkedtek vele) kérdésemre elmondta, hogy harminc-harmincötezer szurkolójuk jött a vb-re közvetlenül Mexikóból, és további legalább húszezer az Egyesült Államokban élő mexikói. Arra a felvetésemre, miszerint nem túl drága mulatság-e mindez egy mexikóinak, azt felelte, hogy nagyon is drága (sőt!), ám országukban annyira szeretik a futballt, hogy semmi pénzt nem sajnálnak azért, ha a helyszínen szurkolhatnak a válogatottnak.

Minden pénzt megér a kedvencek meccse

Ugyanezt erősítette meg Sánchez, a Mexikóvárosból érkező turista, akitől megtudtam, hogy tavaly decemberben vásárolta a jegyeket, méghozzá interneten keresztül a FIFA-tól, a lehető legszabályosabb módon. Az Irán és az Angola elleni csoportmeccsekre 60, illetve 100 euróért (15, illetve 26 ezer forintért) jutott belépőhöz, a Portugália elleni mérkőzésre azonban nem sikerült jegyet szereznie, úgyhogy addigra már utazik is haza. Vicces, hogy szállást Bécsben foglalt, az Irán elleni meccs után is oda utazott vissza: úgy látszik, Mexikóvárosból nézve Nürnberg és Bécs szinte egymás mellett van (a német és az osztrák város között a távolság 502 kilométer!)…



A nőket nem lehet eltiltani a szurkolástól

Rengeteg mexikói érkezett Németországba a világbajnokságra, s ez egyszersmind azt is jelentette, hogy az Irán elleni találkozón körülbelül nyolcvan-nyolcvanöt százalékban ők töltötték meg a stadiont, s a maradék néhány ezer drukker volt csupán iráni. Az iráni atomkutatás körüli politikai huzavona mostanában különösen érdekessé teszi a perzsa országot, az azonban ránézésre kiderült: nem a vallási fanatikusok jöttek el Nürnbergbe a focistákat buzdítani. Reza, az Egyesült Államokban élő iráni fiatalember, és a társaságában lévő Niloufar, aki egy angol nyelvű iráni internetes sportportál, az iransportspress.com menedzsere, a következőket mondta: „A csoportmeccsekre három-háromezer jegyet kért és kapott Irán, de odahaza ebből is csak ezer körüli belépőt tudtak értékesíteni mérkőzésenként, mert az irániaknak nagyon drága, főként utazással, szállással együtt.”

Nagyjából egy teljes havi iráni átlagfizetést kellene elköltenie annak, aki el akarna jönni Németországba egy összecsapásra – mondta még Reza (tegyük hozzá, hogy a magyar átlagfizetés is rámenne erre…).

Arra a kérdésemre: igaz-e, hogy a nők nem járhatnak futballmeccsre Iránban, Reza elmondta, hogy a legutóbbi időkig igaz volt, de az ország új vezetői megváltoztatták ezt a szabályt. A tradíciók azonban még itt is érződnek, hiszem amíg a mexikóiaknál körülbelül 70:30 a férfi-nő arány a szurkolók között, addig az amúgy is kevesebben lévő irániak között csak elvétve látni nőket. Niloufar, aki maga is fiatal nő, sok-sok futballmeccsen volt már iráni létére, ám ennek speciális oka van: Kanadában nevelkedett, ahol népszerű a női foci, s ő maga is igazolt játékos volt sokáig – miközben tehát Iránban még a lelátón sincsenek nők, sikerült ráakadnunk egy iráni női focistára, aki futballhonlapot is szerkeszt…

Ha béke van, akkor a vereség sem fájó

Az Iránnak a helyszínen szurkoló alig tízezer drukker jó kétharmada itt él, vagy európai, esetleg amerikai iráni, hiszen a Teheránban megmaradt sok ezer belépőt a nagykövetségek révén külföldön értékesítették – tudtuk meg Rezától, aki lelkesen arra kér, ne bántsuk a válogatottjukat azért, mert kikaptak. Az iráni kontingens egyöntetű véleménye szerint futballjuk történelmének legjobb félidejét produkálták a Mexikó elleni első negyvenöt percben: „Ragyogóan játszottak, kitűnően passzoltak a fiúk, iráni válogatott soha ilyen jól még nem futballozott!”
Lám, a vereségnek is lehet örülni. ---- O ---- &