Akit a NASA is csábított

A karibi államban hovatovább nemzeti ünneppé emelhetik június 10-ét, míg a svédek ellen a kapuban angyalként röpködő Shaka Hislopnak talán egy szobor is „kinéz” – abból kiindulva, hogy a legismertebb karibi, Dwight Yorke nevét stadion viseli...

És ha, tegyük fel, valami futurisztikus, abszolút modern alkotásra írna ki pályázatot az aktuális trinidadi sportminiszter, talán maga Hislop is benevezne egy pályamunkával, bevallása szerint ugyanis a művészetek nagy rajongója, egyik-másik válfajának pedig egyenesen gyakorlója. S hogy miért készülne haladó jellegű plasztika? Csupán feltételezés, s egyben sztereotípia: mi mást is várhatnánk a Howard Egyetemen végzett mérnök úrtól, akire zsenge ifjúkorában, a 90-es évek elején a világ legtechnikásabb, tudományos alapossággal összeállított csapata is kivetette a hálóját? Nem, nem a Milan a megfejtés – hanem a NASA. A hislopi életrajzírók még nem boncolgatták, hogy az ígéretesen induló civil karrier hol akadt el, ám a tényt alighanem a svédek bánják manapság a leginkább. A West Ham United utolsó pillanatban beugró kapusa, a bemelegítés során megsérülő Kelvin Jacket helyettesítő Hislop megbabonázta a skandinávokat, elsősorban Marcus Allbäcket, no és a tékvandós múlttal büszkélkedő, a labdát egy esetben pazar félköríves rúgással kapura küldő Zlatan Ibrahimovicot, ami a riválisra nézve kudarccal felérő gól nélküli döntetlent eredményezett a vb negyedik összecsapásán.

Mellesleg azt se feledjük: a T&T majd’ egy félidőn át emberhátrányban védte kincset érő pontját a meglehetősen sematikus futballal előrukkoló háromkoronásokkal szemben.

„A nemzetközi futballban nincsenek többé kis halak – mondta meghatottan és büszkén Leo Beenhakker, a karibiak szövetségi kapitánya, majd a természettudományból merített példával illusztrálta, miért is oly gyönyörű játék a futball. – Ez nem matematika, ahol kettő meg kettő az esetek döntő többségében négy. A labdarúgásban ez az összeg leginkább három – vagy öt.”

Nos, ha abból indulunk ki, hogy a Magyarországon kevéssé ismert trinidadi San Juan Jablotehből, vagy az angol harmadik (Gillingham) és negyedik (Wrexham) vonalból érkező védőkkel a Barcelona (Henrik Larsson) és a Juventus (Ibrahimovic) csatárait regulázták meg övéi, máris bizonyítottnak tekinthető a tétel.
„Nem igazán tudok magyarázattal szolgálni arra nézvést, mi történt, mindamellett jól játszottunk” – foglalta össze a szombat kora esti történéseket meglehetősen ellentmondásosan Lars Lagerbäck, az európaiak trénere. Olof Mellberg, az Aston Villa bekkje is csak hápogott, ami azok után, hogy az Aftonbladet nevű svéd napilapban 6–0-s sikert ígért (!), felettébb szerény teljesítmény.

„Nem gondolom, hogy legyőzhetetlen lennék, bár kétségkívül jól éreztem és érzem magam – mosolyodott el az est hőse, Shaka Hislop, majd szerénységből is leckét adott a skandinávoknak, mondván – ... bravúrt igazából nem is kellett bemutatnom, olyan szenzációsan védekezett a csapat. Valóra vált az álmunk, fülig ér a szánk örömünkben, de reméljük, ez csak a kezdet. Mindazonáltal az a legcsodálatosabb az egészben, hogy talán sikerült néhány semleges szurkolót magunk mellé állítanunk.”

Ami biztos: a szintén a B-csoportban érdekelt angolokat feltétlenül, igaz, Hislop személyében félig-meddig saját vérükért szorítottak, lévén Shaka a londoni Hackneyben látta meg a napvilágot, s egyetlen alkalommal az U21-es angol válogatottban is szerepet kapott. A minimális „igénybevétel”, no és a vérség okán (szülei hamisítatlan trinidadiak) nem volt akadálya, hogy a profi karrierjét a Readingben kezdő kapus 1998-ban magára öltse az őshaza dresszét. A menet közben a Newcastle, a West Ham, a Portsmouth, napjainkban pedig ismét a „kalapácsosok” alkalmazásában álló egyes produktumát látva a legtöbb orgánum neki ítélte a meccs embere címet, bár Dwight Yorke „koronázására” is szép számmal akadt példa.

Hogy hol voltak a svédek? Ezt kérdezgették vasárnapi visszapillantóikban az északi lapok is. ---- Shaka Hislop immár 37 esztendős, ám kora nem zavarta a védésben. Példáján felbuzdulva az utóbbi néhány világbajnokság legendás kapusait vettük sorba.

2002: David Seaman, a tornát 38 évesen és 275 naposan kezdő angol kapus felettébb nagy szolgálatot tett Brazíliának a negyeddöntőben, Ronaldinho védhetetlennek éppen nem nevezhető szabadrúgása „kapuba tessékelésekor”.

1998: a skót Jim Leighton 39 évesen és 300 naposan vágott neki a francia kalandnak, ám a nagyszerű kapusnak sem sikerült hozzásegítenie a skótokat a bravúrhoz, a csoportból való továbblépéshez. Ez egyébként még sohasem sikerült a skótoknak.

1990: a 40-en valamivel túl lévő Peter Shiltonnal elődöntősök voltak az angolok, s hogy végül negyedikek lettek, nem rajta múlt.

1986: az északír Pat Jennings 41 évesen sem vallott szégyent, válogatottja azonban nem tudta megismételni a négy évvel korábbi produkcióját, és már a csoportmeccsek után elbúcsúzott.

1982: Dino Zoff 40 felett világbajnokságot nyer Olaszországgal – ehhez nem kell kommentár. ---- Svédország
Aftonbladet: „Källströmöt a csapatba!”
A napilap a Rennes-ből Lyonba szerződött középpályásban láttatja a megváltót a Trinidad és Tobago elleni kínos döntetlent követően, mindamellett a cikkíró hangsúlyozza: az ő beállítása csupán részletkérdés, a csapatnak vele vagy nélküle, de össze kell szednie magát, ha tovább akar jutni a csoportból.

Expressen: „Dudorászva nem lehet fozicni!”
A szerző nem bánik kesztyűs kézzel a válogatottal, s a komolytalan, az ellenfelet alábecsülő hozzáállásnak tudja be a fiaskóval felérő gól nélküli döntetlent. „Ébredjetek fel, világbajnokság van!” – zárja sorait egyértelmű üzenettel a cikkíró.

Dagens Nyheter: „Hasraesés!”
A legolvasottabb svéd napilap nem csupán címében, hanem a sportmelléklet első lapját uraló képpel is hűen tálalja a szombaton történteket: a fotón Zlatan Ibrahimovic éppen orra bukik három trinidadi védő gyűrűjében... Svédországnak nincs vezéregyénisége, senki nem meri magához venni a karmesteri pálcát, még Henrik Larsson sem – sopánkodott a szerző. Így azonban a csoportból való továbblépés is kétséges.

Trinidad és Tobago
Guardian: „A szurkolók vörösre festették Dortmundot”
A napilap a Németországban felvonuló teljes Trinidad és Tobagó-i állami vezérkart megszólaltatja a meseszerű döntetlen után. Az államelnök, a jelenlegi, valamint az exsportminiszter, az ország FIFA-küldötte és a volt miniszterelnök is áradozik a csapat teljesítményéről. Utóbbi pedig még azt is hozzáteszi: a szurkolók sokaságának önfeledt örömét látván minden kritika, szitok és támadás, ami hivatali ideje alatt érte, egycsapásra kitörlődött az emlékezetéből.

Trinidad&Tobago Express: „Ünnep az utcákon”
A médium jelentése szerint a főváros, Port of Spain utcáit beborították a nemzeti színek a Svédország elleni, 0–0-s nyitány után. A Függetlenség téren gyülekező zenélő és táncoló tömeget az ablakokból zászlók köszöntötték.