Csapatot küldtünk a vb-re

A gólkirályt ismét Kelet-Európa adhatja

Szöllősi György 29 esztendős – az NS vb-csapatának legfiatalabb tagja, azonban ő az az újságíró, akit megsüvegelhet a Németországba érkező futballrajongó tudósítóhad, ugyanis kollégánk írta a Puskás Ferenc élettörténetét feldolgozó nagy sikerű könyvet. A labdarúgórovat munkatársa korábban az MLSZ sajtófőnökeként is dolgozott, ő azon újságírók közé tartozik, aki ismeretségei révén exkluzív helyszínekre (edzőtáborokba, a VIP-vendégek számára rendezett eseményekre) is eljuthat. Nézzük, ő mit vár a németországi tornától.

1. Ki lesz a világbajnok?
Emlékszem, nyolc éve Puskás Öcsi bácsi előre pontosan megmondta, melyik négy csapat vívja majd az elődöntőket, a horvátokat is beleértve, ami egészen elképesztő szakértelemre (vagy szerencsére) vall. Azt mondom: Anglia nyeri a világbajnokságot, megmutatva, hogy saját hazájában is képes megverni a német csapatot a döntőben. Egyedülálló szurkolói kultúra, a világ leggazdagabb bajnoksága, hazájuk válogatottjaiban szereplő, szeretnivaló sztárok sora, sok elszalasztott nagy lehetőség a múltban: ezért lesz Anglia a világbajnok.

2. Mit várok a vb-től?
Azt, hogy a támadófutball és a sztárok diadalmaskodjanak a szürkeség és a destruktív játék fölött, hogy most először legyen egy afrikai csapat a legjobb négy között, ahol, mint szinte mindig, egy kelet-közép-európai válogatottnak is lennie kell.

3. Ki lesz a vb sztárja?
Nem akarok ellentmondásban lenni önmagammal: a világbajnok angolok szupersztárja, Wayne Rooney lesz a legjobb, meg persze Steven Gerrard és David Beckham, aki az őt divatból utálóknak megint megmutatja, hogy elsősorban azért világsztár, mert pazar futballista és remek csapatkapitány. De a lelkem mélyén bízom benne, hogy Andrij Sevcsenko, aki erősebb csapatokban kétségtelenül sikeresebb lehetne, a hátára veszi az ukrán válogatottat, magából és társaiból kétszáz százalékot kihozva nagy meglepetéseket szerez majd, netán Oldrich Nejedly, Kocsis Sándor, Albert Flórián, Valentyin Ivanov, Grzegorz Lato, Hriszto Sztoicskov, Oleg Szalenko, Davor Suker után Seva személyében megint kelet-európai gólkirálya lesz a világbajnokságnak.

Kavicsból szikla…

Ne tessenek meglepődni Pietsch Tibor alább olvasható szubjektív írásán: a 31 esztendős labdarúgó-rovatvezető japánfoci-bolond, amin ne csodálkozzunk, ugyanis gyerekkorát a felkelő nap országában tölthette. Készített már exkluzív interjút a japánok brazil kapitányával, Zicóval, továbbá Ronaldinhóval, Roberto Carlosszal, a holland Ruud van Nistelrooyjal. A névsor a vb-n tovább bővülhet majd.

Az ausztrálokkal játszunk először, 12-én Kaiserslauternben. Tizenöt óra előtt néhány perccel felcsendül a császárnak nyolcezer évnyi uralkodást (a máig ismeretlen szerző ezt szebben fogalmazta meg: míg a kavicsokból hatalmas szikla válik, s beborítja a moha) kívánó himnusz, aztán nekiesünk az ausziknak, a három pont tutira zsebben, mint náluk a kengurubébi. Hat napra rá jönnek a horvátok, meg mi is megyünk Nürnbergbe, ők egy fokkal erősebbek, mint az ausztrálok, végtére a magyarokat is megelőzve jutottak ki a vb-re, de 19-én reggel úgy kelünk fel, hogy két győzelmünk van. Valószínűleg a brazilok is így lesznek ezzel, ezért 22-én már a két továbbjutó találkozik Dortmundban… Az F-csoport első helyezettjeként maradunk Dortmundban, így a nyolcaddöntőben gyakorlatilag hazai pályán fogadjuk az E jelzésű kvartett másodikját. Olaszország? Csehország? Édes mindegy! Az olaszok szét vannak esve, a csehek öregek… Szóval a negyeddöntőre átruccanunk Frankfurtba, amely ismeretlen terep, de semmi gond, a franciákat vagy a spanyolokat, esetleg az ukránokat ott is legyűrjük. Bár az igazi az volna, ha a dél-koreaiakkal csapnánk össze, mégiscsak jobb lenne rajtuk keresztül az elődöntőbe jutni. Ők repülnének haza, mi pedig Münchenbe. Ha ugyanúgy érvényesül a papírforma, mint eddig, akkor megint a brazilokkal csatázunk az elődöntőben – sebaj, egy vb-n még úgysem verte meg őket kétszer senki. A berlini döntőt Inamoto Junicsi nyeri meg nekünk, a győztes gólját követően pedig megcsinálja azt a szaltót, amit Gera Zolitól lesett el a West Bromban.

A világbajnokok tehát mi leszünk. Ez olyan biztos, minthogy a kavicsból egyszer hatalmas szikla válik.

Nyolcezer év alatt összejöhet, nem?

Tipp a döntő után

Ha most bárki megkérdezné a 35 éves Somogyi Zsoltot, hogy az 1990-es olaszországi világbajnokság döntőjében Andreas Brehme melyik sarokba küldte a labdát, akkor a kérdező még azt is megtudhatná, hogy a német játékos hány lépést tett meg addig, amíg jobb belsővel lőtt. Neki nem kell lexikon ahhoz, hogy az útjába kerülő sztár egy-egy emlékezetes mozdulatát felidézze a beszélgetések során.

Annak idején kezdő újságíróként fel kellett hívnom Puskás Öcsi bácsit egy bajnokság elején: ki lesz a bajnok? Hívjál, fiam, a végén, akkor megmondom – mondta az élő legenda. Nagyot nevettem, de rájöttem, a valódi, „öcsi bácsis” humor mögött igazi tapasztalat van. Tippelni, értékelni csak az események után érdemes.
Szóval ki lesz a világbajnok? Nálam a Brazília, Anglia kettős a favorit; a házigazdák kis balszerencsével már a tizenhat között öszszefuthatnak az angolokkal (vagy a svédekkel, az sem lenne leányálom); az olaszokat szerintem megviselte a Juventus körül kialakult futballháború; az argentin kapitány lemondott többek között Javier Zanettiről, aki ragyogó futballista, s akire óriási szükség lehet egy ilyen sorozatban; a franciák jók, de talán fásultak kissé.

Sokat várok az ukránoktól, az USA válogatottjától, a hollandoktól, a spanyoloknak egyszer már csinálniuk kellene valami igazán emlékezeteset; kérdés, hogy Dél-Korea távol az otthontól is olyan erős-e, mint hazai környezetben, az is jó kérdés, hogy a csehek meddig bírják; ha a szerbek túlélik a csoportkört, messzire eljuthatnak; itt van még Elefántcsontpart is – most mondják meg, ki jelentheti ki biztosan, ki lesz a befutó?

A legyőzhetetlenek

Gáll András, lapunk főmunkatársa, az NS vb-csapatának korelnöke, rutinos újságíró. Spanyolul, angolul kiválóan beszél, és nem jön zavarba, ha a legnagyobb sztárokkal kell interjút készítenie. Az 1990-ben Olaszországban rendezett világbajnokságra akkreditált újságírók közül ő volt az egyetlen, aki minden helyszínen megfordult, aki a legtöbb mérkőzést látta, és nem mellékesen hat olimpián (négy nyárin és két télin) dolgozott – ezután nézzük, mit vár a pénteken kezdődő németországi vb-től.

Mindenki azt mondja, hogy a brazilok nem tudják nem megnyerni a világbajnokságot. Szerintem azért tudják... Ahhoz, hogy egy válogatott világbajnok legyen, először is tovább kell jutnia a csoportból, majd utána az egyenes kieséses szakaszban négy meccset kell nyernie zsinórban.
Ehhez nemcsak bivalyerős csapat, kiegyensúlyozott forma, hanem némi szerencse is szükségeltetik.

A mostani jó világbajnokság lesz, de azért nem olyan jó, mint amilyen az 1970-es vagy az 1974-es volt (az 1954-est nem láthattam, meg sem születtem még, állítólag ahhoz fogható nem volt, és nem is lesz...). Igaz ugyan, hogy soha nem volt ennyi világklasszis, mint napjainkban, de az agyonzsúfolt versenynaptár kizsigereli a sztárokat, és gyakran éppen a világbajnokságon betliznek.

Vagy nem is játszanak, mert előzőleg megsérültek.

De vissza az esélyekhez. Szerintem a németek ott lesznek a döntőben – minimum. Miért? Egyrészt, mert ők a németek, másrészt, mert négy éve is ott voltak, egy középszerű(nek tartott) csapattal. Miért ne lennének ott most, amikor felnövőben a tehetséges, új generáció (Philipp Lahm, Lukas Podolski, Bastian Schweinsteiger), Michael Ballack és Bernd Schneider ereje teljében van, a kaput pedig a földkerekség jelenlegi legjobb kapusa, Jens Lehmann védi.
És a legnyomósabb érvet a végére hagytam: otthon játszanak!

Emlékeznek még, hogyan lett aranyérmes 1978-ban Argentína, amely nem volt ott a vb hat legerősebb válogatottja között? Chile vajon felállt volna-e 1962-ben a dobogóra, ha nem ő a rendező? S akkor még szót sem ejtettünk Dél-Korea négy évvel ezelőtti, arcpirító elődöntőbe jutásáról.

A statisztika mellbevágó: az eddigi tizenhét világbajnokságból tizenegy alkalommal érmet szerzett a mindenkori házigazda.
Egy hónap múlva tovább javul a mutató, 12/18-ra...