A csehek és a svédek csatáznak az aranyért

Ráadásul – súlyosbító körülményként – visszaesőkről van szó, hiszen a cseh válogatott nem először tett ilyet ezen a világbajnokságon: a játék képe alapján már az oroszok elleni negyeddöntőt sem lett volna szabad megnyerniük, ők mégis továbbléptek, hogy aztán az elődöntőben még látványosabb „bűntettet” hajtsanak végre.
Ezúttal a finnek kárára.

Igen, ez még látványosabb volt, ugyanis, ha az oroszok valamivel jobbak, aktívabbak voltak, akkor a finnek gyakorlatilag „egykapuztak”. No jó, ezt természetesen nem szó szerint kell érteni, de hogy miről is beszélek, az néhány adat ismeretében talán egyértelműbbé válik. Tehát: a kapura lövési arány a cseh–finn elődöntő első harmadában 3:13, a másodikban 8:15, a harmadikban pedig 10:6 volt, ami az egyszerű számtani művelet elvégzése után azt az eredményt adja, hogy összességében az északiak 13-mal többször tornáztatták meg az ellenfél kapusát, mint a csehek, ehhez képest mégis utóbbiak nyertek 3–1-re.
És ez sok mindent elárul.

Például azt, hogy ez továbbra sem pontozásos sportág, a fölény még nem feltétlenül jelent sikert is egyben, arról nem is beszélve, hogy a helyzeteket – ezen a szinten különösen – illik kihasználni. Csütörtök óta jól tudják ezt az oroszok, és most már a finnek is megtapasztalhatták, sőt nagy árat fizettek, hiszen a döntő helyett „csak” a bronzmeccs maradt nekik, ami a tavalyi hetedik helyhez képest még mindig előrelépés, de a látottak alapján joggal csalódottak.
És a csehek?

Ők önfeledten ünnepeltek, s bár a találkozó utáni sajtótájékoztatón Alois Hadamczik szövetségi kapitány meglehetősen visszafogottan beszélt, minden dicséretet megérdemelnek: címvédőként ismét a fináléba verekedték magukat, ráadásul olyan produkcióval, amely a csapatuk egységét, tartását s ezáltal erejét mindenképpen jól tükrözi. Csak a történeti hűség kedvéért: a finn Riku Hahl vezető találatát a második játékrészben Tomás Plekanec egyenlítette ki, a harmadikban David Vyborny szerzett vezetést, Jaroslav Hlinka pedig a végső kétségbeesésükben kapus helyett is mezőnyjátékossal játszó finnek üres kapujába lőtte a korongot, ezzel egyszersmind a döntőbe a cseheket.

Akik – ez nem is lehet vitás – valamit nagyon tudnak…
De hát ez nem csak rájuk igaz. Itt vannak például a svédek: az idén már nyertek olimpiát, most pedig Kanadának mentek neki úgy, hogy még öt perc sem telt el a második elődöntőből s már 2–0-ra megléptek, majd ezt a duplázást a második etap elején – akkor két perc is elég volt nekik – megismételték. Ezen a ponton aztán elege lett az egészből Marc Denisnek, a tengerentúliak kapusának, de hiába jött be helyette Alex Auld, későinek tűnt a váltás.
Ugyanis ekkor már 5–2-re vezettek a svédek.

És mivel van olyan rutinos és persze jó csapat a háromkoronás társulat, hogy ekkora előnyt már ne packázzon el – még akkor se, ha a juharlevelesek időnként borzasztóan nyomtak –, így izgalmak híján, ám feszültséggel telt a hátralévő idő: volt kanadai szépítés, pofozkodás, verekedés, a végén kapuslehozatal meg minden, ami szem-szájnak ingere, a vége pedig svéd gála lett.

70. VILÁGBAJNOKSÁG, RIGA
Elődöntő
Csehország–Finnország 3–1 (0–1, 1–0, 2–0). G: Peklanec (28:26, Irgl – emberhátrány), Vyborny (56:17, Kaberle – emberelőny), Hlinka (59:14 – üres kapu) ill. Hahl (8:03, J. Ruutu, P. Nummelin). K: Norrena 18 védés/20 lövés, ill. Hnilicka 33/34.
Svédország–Kanada 5–4 (3–2, 2–1, 0–1). G: Kronwall (1:27, Nylander), Jonsson (4:11, Samuelsson, Nylander – ee.), Martensson (11:52, Timander), Sammuelsson (21:33, Hallberg, Nylander), Nordquist (22:41, Hannula), ill. Calder (8:11, Richards), Comrie (16:38, Cammalleri – ee.), Crosby (39:25), Bergeron (43:38, Crosby, Williams – ee.). K: J. Holmqvist 28/32, ill. Denis 5/10, Auld 15/15

A bronzmérkőzés 15.15-kor, míg a döntő 19.15-kor kezdődik vasárnap.