Öt nap egyeduralkodás

Justin Gatlin már gyermekkorában arról álmodozott, hogy sikeres sportoló lesz. Igaz, Brooklynban, ahol született, nem tudta a tehetségét kibontakoztatni.
„Veszélyes környéken laktunk, nem játszadozhattunk szabadon az utcán – emlékezett vissza egy interjúban. – Az óvodában és iskolás éveim elején sem volt lehetőségem arra, hogy igazán kiugráljam magam, ám némi közöm mégis volt már az atlétikához. Azzal szórakoztam, hogy megpróbáltam átugrálni a tűzcsapokat.”

Floridában végre kitombolhatta magát

A bátyja és két nővére nem voltak hozzá hasonlóan mozgékonyak, később sem sportoltak versenyszerűen.
„Azzal cukkoltak, hogy fogadott gyerek vagyok, mert egy percig sem maradtam nyugton. Felmásztam a televízióra, onnan pottyantam le a földre, s hasonló furcsaságokat csináltam.”
Nyolcéves volt, amikor a család Floridába költözött, s ott végre kitombolhatta magát az örökmozgó gyerek. A házban, ahol laktak, rengeteg játszótársra lelt.
„Végre szabadnak éreztem magam, rengeteget futkároztunk, csatangoltunk a környéken, naplementéig barangoltunk az erdőkben. Rendszeresen sportolni azonban csak középiskolás koromban kezdtem.”

A kezdet nehéz volt. Nem azért, mert Gatlin nem volt sikeres, hanem mert csak a sporttal foglalkozott. És amikor az egyik tantárgyból a lehető legrosszabb jegyet kapta, édesanyja eltiltotta a versenyzéstől. A helyzet ettől mit sem javult.
„Délutánonként unatkoztam, másra sem tudtam gondolni, mint hogy hamar végezzek az iskolában, pizzát és hot dogot egyek. Hazafelé a buszon meg a lányokat nézegettem.”

Harmadikos volt, amikor minden megváltozott. Iskolát váltott, s a Woodham középiskola edzője arra biztatta, tanuljon és eddzen kitartóan, ezáltal bekerülhet valamelyik főiskolára. Gatlin ettől kezdve elszántan dolgozott, mindent megtett azért, hogy Florida legjobb középiskolás gátfutója legyen. Juniorként 110 gáton 13.66 másodpercet tudott, s ezzel az eredményével bekerült a tennessee-i egyetemre. Száz méteren is kiemelkedően teljesített, tizennyolc évesen 10.36 másodpercet repesztett. Egy évvel később, 2001-ben már 10.08-nál tartott, ám a nemzeközi versenyektől eltiltották, mert az amerikai juniorbajnokságon stimulálószer használatával fennakadt a doppingvizsgálaton. A nemzetközi szövetség 2002 júliusában adta vissza a versenyzői jogát, s Gatlin élt a lehetőséggel: 10.05-re javította egyéni csúcsát, 200 méteren pedig 19.86 másodpercet futott. Egyéni csúcsain felbuzdulva lemondott egyetemi ösztöndíjáról, s ezt követően már pénzért is versenyezhetett. Első nagy sikerét a budapesti fedett pályás vb-n aratta, megnyerte a 60 métert. De hiába szerepelt a nyáron egyenletesen, a párizsi vb-n nem indulhatott. Az amerikai válogatón sérülés miatt nem vett részt, ezért kimaradt a csapatból. Az athéni olimpia kárpótolta a történtekért. A görög fővárosba a 100 méter egyik esélyeseként érkezett, s a játékok történetének legszínvonalasabb küzdelmét egyéni csúccsal, 9.85 másodperccel nyerte meg. Francis Obikwelu csupán egy századmásodperccel maradt el tőle, a harmadik helyezett Maurice Greene pedig 9.87-et futott.

Bármikor szívesen kiáll Powell ellen

„Lehet, hogy szorosnak látszott a verseny, én azonban már a cél előtt tíz méterrel tudtam, hogy győztem – magyarázta később Gatlin. – Nagyon erősnek éreztem magam.”
Egy évvel később már nem kellett bizonygatnia fölényét, a helsinki világbajnokságon gond nélkül lett első (10.88), s ráadásként a 200 méter aranyát is megszerezte. Ezzel Maurice Greene után ő lett a második vágtázó, akinek világbajnokságon dupláznia sikerült. Már csak a világcsúcs hiányzott a gyűjteményéből.
Gatlin az idei fedett pályás idényt kihagyta, pihenni akart, s készülni a nyárra. Az idén nem rendeznek olyan világversenyt, amelyen az amerikaiak is indulhatnak, így egyetlen célja maradt, hogy legjobbját tovább javítsa.
„Az utóbbi időben minden évben kitűztem magam elé valamilyen célt, amelyet teljesítettem – mondta a szezon kezdete előtt. – Kétezer-háromban meg akartam lepni a világot, ezt a fedett pályás világbajnokságon meg is tettem. Egy esztendővel később gyorsan akartam futni – ez is sikerült. Tavaly uralni akartam a mezőnyt, így lett. Az idén mindezt együtt szeretném. Nem félek Asafa Powelltől sem, bárhol, bármikor, bármilyen pályán kiállok ellene. Úgy érzem, vagyok olyan gyors, mint ő, talán egy kicsivel még gyorsabb is.”

Elromlott az óra

Nem kellett találkozniuk ahhoz, hogy Gatlin bizonyítsa igazát, Dohában enélkül is remekelt. Már az előfutamban 9.85 másodpercet repesztett, ez minden idők legjobb előfutamban elért eredménye. A döntőben aztán egy századmásodperccel túlszárnyalta Powell világcsúcsát – legalábbis mindenki így gondolta…
„Nem hittem volna, hogy már a második versenyen enyém lesz a rekord – mondta akkor még boldogan. – Ráadásul nem is ez volt a legjobb futásom, hiszen a rajtom nem sikerült a legprímábban. Csodálatos érzés volt, amikor megláttam az eredményemet, ki is ugrottam a lelátóra, sorra megöleltem az ott ülőket. Érzem, hogy vannak még tartalékaim. Úgy vélem, jobbat is futhatok, 9.74, sőt 9.73 másodpercet is elérhetek.”

Ha ezeket az eredményeket produkálja, akkor tényleg csúcstartó lehet, mert egyelőre csak Powell-lel párban rekorder. Szerdán ugyanis a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) bejelentette: az időmérő rosszul működött a dohai Grand Prix-n, s az amerikai sprinter „csak” 9.77-et futott. Amivel ugyan beállította, de nem javította meg a jamaicai rekordját. Pontosan 9.766 másodperc alatt teljesítette a távot, s ez az IAAF szabályai szerint 9.77-et ér…