Schumi rájár a csúcsokra

A pályafutása vége felé járó német pilótakirály, Michael Schumacher San Marinóban a 66. edzéselsőségét jegyezte, s ezzel úgy vonulhat majd vissza az autóversenyzéstől, hogy szinte valamennyi lényeges statisztikai kategóriában csúcstartó. Tulajdonképpen egyetlen lényeges szempontból nem az: Riccardo Patrese egyelőre még több versenyen rajtolt el, mint ő. Ha azonban Schumi jövőre is részt vesz a versenyeken, ebben a kategóriában is éllovas lesz.

1. csúcs: a legtöbb GP-n elrajtoló német pilóta (106, 1998. április 26., Imola)
A hetvenes-nyolcvanas évek versenyzőjét, Jochen Masst Michael Schumacher a hetedik teljes szezonjában előzte meg. Érdekesség, hogy 1990-ben, amikor még a német F3-ban versenyzett, éppen Mass volt az, akivel elindulhatott egy Mercedes volánjánál a sportautó-világbajnokságon, és 1991 elején Autopolisban idősebb kollégájával együtt aratta első nagy győzelmét. Az 1998-ban még csak kétszeres világbajnok Ferrari-pilóta az edzésen harmadik, a versenyen második lett, a pontversenyben pedig szintén a harmadik helyen állt az imolai verseny után.

2. csúcs: a legtöbb leggyorsabb versenykör (42, 2001. március 4., Melbourne)
A 2001-es nyitányon a vb-címvédő „mesterhármassal” kezdte az évet: csekély előnnyel, de megverte az edzésen és a versenyen is csapattársát, Barrichellót, valamint a két McLarent, ráadásul ő autózta a 34. körben a futam leggyorsabb versenykörét is. Ezzel pedig eltörölte Alain Prost egyik rekordját, amely – persze – csak az első volt a sorban.

3. csúcs: a legtöbb GP-győzelem (52, 2001. szeptember 2., Spa-Francorchamps)
A Magyar Nagydíjon aratott győzelme után két héttel – már világbajnokként – aratta 52. futamgyőzelmét, amellyel Prost 1993-ban felállított rekordját döntötte meg. Bár az edzésen csak a harmadik legjobb időt érte el, a versenyen nem tudtak a közelébe férkőzni, tíz másodpercet adott a másodikként célba érő David Coulthardnak. 1:49.758-as idővel produkálta a verseny leggyorsabb körét, majdnem másfél másodperccel előzte meg a második leggyorsabb pilótát, az öccsét. És hol tart most? Az imolai győzelme a 85. volt, a leggyorsabb versenyköröket tekintve pedig 69-nél jár!

4. csúcs: a legtöbb GP-pont (801, 2001. október 14., Szuzuka)
Az idény zárásaként megnyerte a japán versenyt, és 801 pontjával e tekintetben is letaszította Prostot az első helyről. Immár jóval túl jár az ezredik pontján (1269), és ez még akkor is példátlan teljesítmény, ha tudjuk: 2003 óta már az első nyolc helyezett jut vb-pontokhoz.

5. csúcs: a legtöbb verseny után vb-éllovas (80, 2002. április 1., Interlagos)
Brazíliai győzelmének köszönhetően nyolc pontra növelte előnyét a világbajnoki pontversenyben, amelyet immár a 80. versenyt követően zárt vb-éllovasként. Ezzel szintén Prost rekordját döntötte meg (Ayrton Senna összesen 48 Grand Prix után vezetett). Schumacher a 2004-es idény után a 121. versenyét zárta éllovasként, 2000 és 2002 között sorozatban 37 versenyt követően, 2003 nyara és 2004 év vége között majdnem másfél évig vezette a pontversenyt.

6. csúcs: a legtöbb dobogós helyezés (107, 2002. július 7., Silverstone)
A brit verseny megnyerésével karnyújtásnyira került az ötödik világbajnoki címéhez, pedig az idény majdnem fele még hátravolt. A győzelem feletti örömében erre gondolhatott inkább, mint arra, hogy 107. dobogós helyezésével is megelőzte Prostot. Ez a szezon volt ebből a szempontból a csúcs Schumacher karrierjében: mind a tizenhét versenyen dobogós lett, 11-szer győztesként. A mostani imolai diadala során a 144. alkalommal lépett dobogóra.

7. csúcs: tízszeres világbajnok (egyéni és csapat, 2002. augusztus 18., Mogyoród)
Két versennyel azt követően, hogy Schumacher megnyerte az ötödik egyéni világbajnoki címét, a Ferrari a magyar versenyen aratott kettős győzelmével behozhatatlan előnyre tett szert a konstruktőrök között is. Ez pedig azt jelentette, hogy a német versenyző az 1995-ös, a Benetton-Renault által megnyert csapat-vb első helye után immár sorozatban negyedszer lett világbajnok csapat tagja, és így megelőzte az összesen kilenc vb-címmel büszkélkedő Prostot (1984 és 1993 között 4/5 megosztásban) és a nyolcszoros bajnok Niki Laudát (1975–85, 3/5). Schumacher a következő két évben újra duplázott, ami azt jelenti, hogy jelenleg 14 világbajnoki címmel vezeti a vonatkozó listát.

8. csúcs: a legtöbb „mesterhármas” (győzelem, rajtelsőség, leggyorsabb kör) (12, 2002. október 13., Szuzuka)
A Japán Nagydíjat megnyerve 11. alkalommal győzött az idényben, csodálatos befejezése volt ez az évnek. Főleg úgy, hogy nyert az edzésen, és az övé lett a leggyorsabb versenykör is – azaz pályafutása 12. mesterhármasával rukkolt ki, megelőzve az 1962 és 1968 között 11-ig jutó Jim Clarkot. Legutóbb 2004-ben volt ilyen sima hétvégéje, de így is 20-nál jár már.

9. csúcs: hatszoros egyéni világbajnok (2003. október 12., Szuzuka)
A Formula–1 első kétszeres bajnoka Alberto Ascari lett 1953-ban, de négy évvel később már ötszörös világbajnoka volt a szakágnak az argentin Juan Manuel Fangio személyében. Hosszú évtizedek teltek el úgy, hogy esélye sem volt senkinek beérni az argentin bajnokot, a legközelebb a francia Prost jutott hozzá, aki 1993-ban a negyedik bajnoki címét követően búcsúzott el a versenyzéstől. 2003-ban Schumacher izzasztó párviadalt vívott a finn Kimi Räikkönennel (és az új pontrendszerrel), de a záró verseny előtt kilencpontos előnyhöz jutott, és karnyújtásnyira került a hatodik vb-címéhez. A finn csak akkor előzhette volna meg, ha nyer, Schumacher pedig nem szerez pontot. Az esős edzésen Räikkönen a negyedik, Schumacher csak a hetedik sorba kvalifikálta magát, így elkezdhetett izgulni. Ráadásul a Szato Takumával történő ütközése miatt le kellett cserélni az első légterelőjét, és a boxutcában töltött idő miatt a 17. helyről kezdhette meg a felzárkózást. Közben szerencséjére csapattársa, Rubens Barrichello sikeresen verte vissza Räikkönen támadásait az élen. A végére Schumacher is feljött a 8. helyre – egyszer még összeakadt testvérével (!), de a pályán tudta tartani a gépet, és végül fél másodperccel Nick Heidfeld előtt meg is őrizte helyezését. Akkor két pont előnynyel nyerte meg a hatodik címét, a következő évben azonban minden idők legfölényesebb versenyzésével megszerezte a hetedik aranyát is.

10. csúcs: a legtöbb pole pozíció (66, 2006. április 22., Imola)
Az idei első európai nagydíj-hétvégén lett meg az újabb rekord: az évad második Schumacher-pole-ja jelentette a felejthetetlen edzésmenő, Senna megelőzését.