"A lelkem magyar”

Lothar Matthäus az utóbbi időben keveset nyilatkozott, nem volt egyszerű őt utolérni, ám a nagy rohanás közepette most – másfél óra erejéig – a Kempinski Szállóban Hrutka János társaságában interjút adott lapunknak.

Az elegáns ingeket Milánóban vásárolja

– Milyen klassz inge van. Csak nem szombathelyi gyártmány?
– Micsoda?! – nézett rá az elegáns ruhájára Lothar Matthäus. – Hogy milyen gyártmány?!

– Még kapitányként az egyik szponzortól kapott ötven inget, amit nem fizetett ki. Gondolom, ez abból az ötvenből egy.
– Már megint magyarázkodnom kell egészen pitiáner dolgok miatt. Na jó, akkor készítsünk leltárt! Ha jól emlékszem, három öltönyt kaptam az MLSZ alkalmazottjaként, ebből a harmadikat a németek elleni kaiserslauterni mérkőzés után vehettem át, amelyet a nagy győzelem emlékére készítettek. Az ingeimet egyébként – ha nem veszi nagyképűségnek – Milánóban szerzem be, ugyanis rajongok az olasz divatért.

– Kifizetetlen telefonszámlát sem hagyott maga után?
– Lehet, hogy maradt olyan telefonszámla, amelyet nem rendeztem, de ha már ilyen barátságos kérdésekkel fogadott, akkor egyenlítsük ki a számlát, elvégre pénzről beszélünk. Szóval, a Magyar Labdarúgó-szövetség jókora összeggel tartozik, amely a szerződés alapján jár nekem, úgyhogy nem is értem, mi ez a támadás az ingekkel és a számlákkal kapcsolatban. Természetesen, ha van tartozásom, azt bármikor kifizetem, de úgy vélem, a szövetségben is hasonlóan kellene gondolkodniuk az embereknek. Nekem van időm, megvárom, hogy rendezzék a tartozásukat. Fizetésről, szponzori pénzekről és egyéb juttatásokról van szó.

– Eltelt jó néhány hónap, amióta elköszöntek öntől, azóta megjárta Brazíliát és még most is ingerült lesz, ha szóba kerül mindaz, ami önnel Magyarországon történt.
– Csodálkozik? Elkezdtem a munkát, összeraktam egy csapatot, megpróbáltam a magyar futballt újra ismertté tenni, azt akartam, hogy figyeljenek fel ismét az egykori futballnemzetre, szerettem volna, ha a szurkolók visszatérnek a lelátókra, ám nem hagyták a munkát befejezni. Azt vágták a fejemhez, hogy túl sok pénzt keresek, én meg erre most azt mondom, hogy a jelenlegi MLSZ-vezetőség elképesztően pazarló gazdálkodást folytat.

– Ezt honnan tudja? Kémei vannak?
– Tudom, amit tudok. Van néhány olyan futballvezető, aki horribilis pénzeket keres. Nem akarok személyeskedni, de egyikük, aki a ligában a szakmai tanácsokat adja az elnök úrnak, egyedül többet tesz zsebre, mint az én korábbi stábom tagjai rajtam kívül. De nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy Kisteleki István az elmúlt hat hónapban csak ígérgetett, és szép lassan csődhelyzet felé viszi a magyar futballt. Nem csupán nekem tartozik, a beosztottaknak sem tud idejében fizetést adni, és ha jól tudom, az amatőr szövetségek sem kapták meg az ígért milliókat. Emellett pedig az OTP és a MOL több százmillió forintot vont el az utánpótlástól. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy rosszabb ajánlatot tevő cégnek adta oda a válogatott mérkőzések közvetítési jogát. Érdemes volna megkérdezni tőle, hogy vajon képes lesz-e MLSZ-elnökként, mondjuk, egy forintot is hozni a magyar futballnak. Vagy egy forint hitelt kiharcolni – ad-e neki valaki?

Biztos benne, hogy az ősszel kispadot kap

– Ön, tudtommal, alig-alig tartózkodik Magyarországon, így fogalma sem lehet róla, hogy az új MLSZ-elnök mit tett eddig a megválasztása óta, és éppen min dolgozik, avagy milyen adósságot számol fel...
– Rosszul gondolja. Mondjam meg, ki áll az első helyen? Az Újpest vezeti a bajnokságot, s még azt is tudom, hogy szerdán a Vasas három egyre nyert kupameccsen a Honvéd-pályán. Apropó, Honvéd! Puskás Ferenc csapata tudtommal végveszélybe került, a ligának, sőt az MLSZ-nek is kötelessége lenne segíteni ezt a patinás klubot, de ebben a közegben, amelyben most van a magyar futball, az önös érdekek dominálnak. Én nem csodálkozom azon, hogy Kisteleki István a fegyverhordozóit, a barátait teszi minden fontos pozícióba, ugyanakkor eltávolította a futball közeléből Bozóky Imrét, Puhl Sándort és Mezey Györgyöt, akik kulcsszerepet vállalhattak volna a kétezer-tizenkettes Európa-bajnokság pályázatának sikerében. De említhetném a sikeres utánpótlásedzőink elbocsátását is. Egyetlen ember maradhatott meg a pozíciójában, Magyar Zoltán, akit a negyven évvel ezelőtti munkafelfogása, mentalitása miatt bocsátottunk el annak idején a válogatottól. Most ő is alkalmas lett.

– Sikeres, gazdag ember, világszerte ismert sztár, legyinthetne az elmúlt két év történéseire, ehelyett még most is az indulat dolgozik önben, személyeskedik, sőt gyűlöli Kisteleki Istvánt. Nem túlzás ez?
– Hát nem érti, hogy mennyire bánt az a sok vádaskodás, amelyet kaptam?! És a rengeteg mellébeszélés, amely azóta megy! Most meséljem el, bárhová megyek a világban, mindenhol megkérdezik: miért nem dolgoztam tovább a magyar válogatott élén? Rengeteg meghívásnak teszek eleget, különböző jótékonysági rendezvényeken veszek részt, ott lehettem például Manchesterben egy gálameccsen az énekes Robbie Williams, valamint Boris Becker társaságában. Ezt szerettem volna Magyarországon is meghonosítani, hogy legyen élet, legyen show, legyen újra sikk futballmeccsre járni. És a közönség vevő volt erre. Özönlött a nép akkor, amikor a brazilokat és az argentinokat fogadtuk barátságos meccsen, ez kellene ide, nem pedig egy senkit sem érdeklő összecsapás. Amúgy arra vagyok a legbüszkébb, hogy a ténykedésem alatt nem tucatcsapatokkal mérkőztünk meg, nem arra mentünk rá, hogy minél jobb legyen a statisztika, hanem a világ élvonalával csaptunk össze. Hallott már olyat a világon bárhol, hogy egy válogatottnak fél év alatt csupán egy mérkőzése legyen? És ezt a meccset is én intéztem el…

– Még most is magyarnak érzi magát?
– Igen, annak. A lelkem magyar. Szeretem ezt az országot, amikor kapitányként a Himnuszt énekeltem, nem pózból tettem, közel áll a szívemhez Magyarország, ezért is van itt az otthonom.

– Nem bánta meg, hogy eljött Brazíliából?
– Ennek így kellett történnie. Egyébként – írhatnak az újságok bármit – nagyon tisztelnek Brazíliában, az Atlético Paranaense a vezetésem alatt remek szériát produkált. A klub kilencvenéves történelme során még sosem fordult elő, hogy kilenc meccsen hét győzelem és két döntetlen lett volna a mérlege. Velem sikerült, mégis el kellett jönnöm, de... Erről már nem akarok beszélni.

– Mintha félbeszakadt volna az edzői pályafutása.
– Kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy az ősztől megint klubedző leszek.

– Esetleg német kapitány?
– Ugyan már! Egyszer természetesen szeretnék majd német kapitány lenni, de az nem most lesz.

– Melyik klub ajánlatát fogadná el?
– Szívesen dolgoznék olyan csapatnál, amelyet fel kell építeni, és amely előtt merész célok vannak.

A magyar bajnokikra most nincs ideje

– Legutóbb melyik magyar bajnokin volt kint?
– Az idén nem voltam Magyarországon futballmeccsen.
– ...
– Csodálkozik? Sokat utazom, alig néhány napot vagyok Budapesten.

– Drukkol az új kapitánynak, Bozsik Péternek és segítőjének, Détári Lajosnak?
– Kiváncsian várom, milyen kerettel dolgoznak majd. Úgy érzem, az ő csapatuk nem sokban tér majd el az enyémtől.

– Hogyan szerepel majd Németország a világbajnokságon?
– Elvárom, hogy a német válogatott a csoportjából továbbjusson, de utána vagy az angolok vagy a svédek elbúcsúztatják a csapatot. Bár ne lenne igazam! A döntőben amúgy argentin–olasz meccset várok, és abban is biztos vagyok, hogy fantasztikus világbajnokság lesz. Alig várom, hogy elkezdődjék...