A karbonárboc a titok

– Először is gratulálunk a majdnem százszázalékos teljesítményhez! Ilyen fölényesen még egyszer sem sikerült nyerniük. Mi volt a titkuk?
– Ha röviden szeretném öszszefoglalni: jobban használtuk ki technikai lehetőségeinket, mint a többiek – mondta Domokos András. – Ez volt az első olyan versenyünk, amikor olyan körülmények között vitorláztunk a karbonárboccal, hogy valóban számított ez a fejlesztés. Korábban Bojsen-Möllerékkel rengeteg energiát fektettünk a tesztelésébe, s tavaly már érezhető volt, hogy tengeren a mi hajóink lényegesen gyorsabbak a vetélytársakénál. A Balatonon viszont nem jött ki ez a különbség, mert kisebb szélben kevésbé számít a sebesség. Tehát a picivel több tapasztalat lehet a fölényünk magyarázata.

A második nap volt a fordulópont

– A karbonárboc már alapfelszereltségnek számít?
– Igen, ma már az a furcsa, ha valaki a hagyományosat használja.

– Azért kilencből nyolc futam megnyerését nem lehet teljesen a csúcstechnológia számlájára írni...
– Arra, hogy miként szerepelünk majd a világbajnokságon, az előversenyek eredményéből már lehetett következtetni, akkor ugyanis nagyjából felmérhetőek voltak a körülmények és a mezőny. Márpedig most mind a két próbafutamot megnyertük, ennek alapján az első négybe kerülés valós célnak tűnt. Valójában a második versenynap hozta meg a fordulópontot, amikor már három győzelemnél és egy második helynél jártunk. Onnantól kezdve ugyanis tökéletesen nyugodtan, higgadtan tudtunk döntéseket hozni.

– Eszerint önökre nem érvényes a babona, hogyha jól sikerült a főpróba, pocsék lesz az előadás?
– Érdekes, mert a statisztika alapján eddig nekünk sem hozott szerencsét a sikeres kezdés, amikor ugyanis megnyertük az előversenyt, sohasem lettünk világbajnokok. Most ezt az elméletet is megdöntöttük.

– Annak mi a magyarázata, hogy tengeren sokkal kiegyensúlyozottabban vitorláznak, mint a Balatonon?
– Nem tudom. Úgy látszik, még van mit tanulnunk ahhoz, hogy erre precíz választ adjak.

– A verseny során a két legnagyobb rivális közül az ausztrál Norman Rydge, Richard Scarr kettős többször is látványosan hibázott, a német Hans-Peter Schwarz, Roland Kirst páros pedig az utolsó futamra már ki sem állt. Az önök magabiztossága frusztrálta őket?
– Valószínűleg. Igazság szerint a németeket nem értem, ugyanis az ezüstsombreróra, vagyis az abszolút győzelemre nekik is volt esélyük. Hiszen könnyen történhetett volna velünk valami, mint ahogy majdnem történt is.

Egy világbajnokság, ahol minden összejött

– Beavatna a részletekbe?
– Az utolsó futam előtt valami különös megérzéstől vezérelve próbaként fölhúztuk a vitorlát, és kiderült, hogy a zsinór félig el van szakadva. Amennyiben ez menet közben megy tönkre, akkor lehet, a versenyt is föl kell adnunk, akkor pedig ugrik az abszolút elsőség. De mivel időben észrevettük, ki tudtuk cserélni. Szóval ez egy olyan világbajnokság volt, amelyen minden összejött.

– A szakemberek szerint még jó néhány ilyen sikeres évük lehet együtt Majthényi Szabolccsal. Beszéltek már róla, meddig folytatják?
– Nagyon szeretünk vitorlázni, így amíg csak tudjuk, csináljuk. Kettőnk közül a fizikai megterhelés miatt én dőlhetek majd ki előbb a sorból, hiszen Szabolcs lényegesen többet sportol, és kormányosként talán kisebb terhelésnek van kitéve. Bevallom, már ezen a versenyen is a teljesítőképességem határán voltam, pedig előtte egy hónapig napi másfél-két órát futottam a jó kondi érdekében. Remélem, azért még van egy kis haladékom. A másik feltétel a támogató kérdése, ugyanis ezt a sportot saját pénzből nem engedhetjük meg magunknak.

– Rövid távú tervek? Az idén versenyeznek még külföldön?
– Most egy hónap kihagyás következik, ennyi idő alatt ér haza a hajónk. Aztán lesznek hazai versenyek, majd a dánokkal közös edzőtábor, és a nyáron jön a Fertő-tavi Európa-bajnokság, amelyen szerintem nagyobb mezőny lesz, mint itt volt.
A dánokkal szorosabb lett volna a verseny

– Ha már említette a dánokat, az ugyancsak ötszörös világbajnok Bojsen-Möller testvérpár miért nem indult el St. Petersburgban?
– Először is, mert nincs hajójuk. A régit rögtön a tavalyi, balatoni vébé után eladták, az új meg, úgy tudom, a hónap végére készül el. Másrészt nincs szponzoruk, a tengerentúli világbajnokság túl drága nekik.

– Bevallom, meglepett, hogy kifejezetten sajnálták, hogy a nagy vetélytárssal ezúttal nem mérkőzhettek meg. Más inkább örülne a rivális távolmaradásának.
– Szerencsére nem arról van szó, hogyha nem jönnek, akkor életünkben először végre mi is nyerhetünk aranyérmet. Szeretünk velük megmérkőzni, ez a verseny is sokkal szorosabb lett volna, ha ők is indulnak. No és akkor talán a serleg is biztosan megérkezik, mert így elkallódott valahol útközben. Pedig a sombreróval együtt postázták, az meg is érkezett, de a kupáról senki nem tud semmit. Remélem, azért egyszer a trófea is eljut hozzánk. De ne haragudjon, most mennem kell, Szabolcs már indul haza, ki kell vinnem a repülőtérre.