Aranyakért a Szigeten

– Meglepődött a szavazás eredményén?
– Meg, nagyon… Mindamellett öröm, hogy engem láttak a legjobbnak. Már csak azért is, mert rengeteg kiváló teljesítményt hozott a hónap – mondja a világbajnok Cseh László.

– Ne szerénykedjen, emberfeletti, amit a magyar bajnokságon csinált, számtalan döntő, kilenc arannyal. Hány napig regenerálódott a bajnokság után?
– Vasárnap este ért véget a verseny, hazamentem, lefeküdtem aludni, ha jól emlékszem, hétfőn tizenegyig aludtam. Ez rekord, hiszen általában öt óra előtt kelek.
– Izomláz, más nyavalya?
– Némi izomlázam volt, de nem vészes.

– Kiszámolta már, hogy a négy nap alatt hányszor úszott?
– Harmincszor biztosan. De élveztem, hiszen szükségem van a terhelésre. Ahhoz, hogy a nyári, budapesti Európa-bajnokságon kiugróan ússzam, egy percet sem pihenhetek a versenyeken.

Lochte, avagy a forduló-bajnok

– Az NS-szavazás eredménye meglepte, és Ryan Lochte?
– Csak egy kicsit.
– Hogy mindenki értse, az amerikai úszó a sanghaji rövid pályás világbajnokságon megdöntötte kétszáz méter vegyesen Cseh László világrekordját.
– Sajnálom, hogy elvette a csúcsomat, nem vagyok benne biztos, hogy így történik, ha én is ott vagyok a sanghaji medencében.

– Tényleg, miért nem volt ott? Több mint száz ország úszói tempóztak Kínában, a magyarok viszont nem.
– Nekünk ebben az évben a budapesti nagymedencés Európa-bajnokság a legfontosabb, ezért szóba sem került, hogy ott legyünk a világbajnokságon. A decemberi, rövid pályás kontinensbajnokságon ott volt a csapat – nyert is négy aranyat –, Sanghaj kimaradt. Van ilyen.
– Visszatérve Ryan Lochtéra: mi a titka?
– A fordulók. Olyan, mint a német Thomas Rupprath, pompásan fordul, viszont ha színtiszta úszásról van szó, akkor már nem a legjobb.

– Azért tavaly, a montreali nagymedencés vébén így is harmadik lett kétszáz méter vegyesen.
– Egy szóval sem mondtam, hogy nem kiváló úszó, viszont rövid pályán a hatékonyabb.

Nem engedték ki a dunai gátra

– Hogy tetszettek az európaiak Sanghajban?
– Főleg a leendő riválisaimat figyeltem. Nos, az osztrák Markus Rogan erős volt, ellenben vegyesen az olasz Luca Marin pici csalódást okozott, jóval elmaradt a trieszti időeredményétől.
– Azt mondja, öt előtt kel, aztán irány az edzés, majd a műszaki egyetem, ismét edzés, és aztán irány haza. A pihenés szót törölte a szótárából?
– Mint a legtöbb úszónak, nekem is az alvás a legfőbb hobbim, az fér bele az életünkbe. Ráadásul az egyetemen sem olyan egyszerű az élet, egyre-másra jönnek a vizsgák, és korrepetálásra is kell járnom.

– Miből?
– Analízis.
– Na, abból nekem sem ártana…
– Persze azért nem kell sajnálni, én vállaltam a kettőst terhelést.

– Igaz, hogy azért nem mehetett a Margitszigetre harcolni a Duna ellen, mert attól tartott a szakvezetés, hogy megsérül?
– Igen, vigyáznom kell. Biztosan emlékszik, az athéni olimpia előtt egy rossz lépés is elég volt a bajhoz. Eltört a talpcsontom, szinte csoda volt, hogy ott lehettem az olimpián. Örömmel segítettem volna a Margitszigeten, de azt mondták, ne emelgessek homokzsákokat, így is lesznek ott elegen az úszók közül.
– Milyen állapotban van az Eb-uszoda?
– Tudtommal a víz visszavonult, folytatódhat az építkezés. Már nagyon várom, hogy kipróbáljam a medencét.

– Az már eldőlt, hogy hány számban szerepel a kontinensbajnokságon?
– El, száz és kétszáz méter háton, kétszáz és négyszáz méter vegyesen és a vegyes váltóban.
– Öt szám, hány érem?
– A két vegyes aranyérméhez ragaszkodom, a többit meglátjuk. A kétszáz méter hát a legbizonytalanabb, részben mert régen úsztam, másrészt pedig ott van az osztrák Rogan, aki nagy rivális.

– A Margitszigeten nem segíthetett, ellenben Egerben igen. Jól hallottam, hogy világbajnokként a nyúl szerepét alakította?
– Nem nagy ügy, számomra természetes volt, hogy segítek Zubor Attilának. Róla tudni kell, hogy a felnőttbajnokságon betegség miatt nem indulhatott el, így az egri ifjúsági magyar bajnokságon – versenyen kívül – próbálta megúszni az Eb-csapattagsághoz szükséges időt száz gyorson. A jó időhöz riválisok kellenek, így én felajánlottam neki, elmegyek Egerbe, s ha kell, az első ötvenen diktálom neki a tempót.
– Jól úszott?
– Ott van a csapatban…

Van kedvese, de nem beszél róla

– A múltkor láttam a városban. Nem mondom, szép az autója…
– Imádom! Egy fekete Seat Leonról van szó, kétezres motor van benne. A kétszázat is simán bírná, de még nem próbáltam ki. Nincs is rá módom, hiszen Halásztelek és Budapest között általában csak lépésben tud menni az ember.
– Autómániás?
– Eléggé.

– Egy gyertyát ki tudna cserélni benne?
– Még a kereket is, de a motorba inkább nem nyúlok.

– Tudom, a pesti Európa- bajnokság miatt…
– Nem azért, nehogy megégessem a kezemet.

– Akkor beszéljünk arról, amiről a legkevésbé sem akar.
– Magánélet?
– Eltalálta.
– Arról nem szeretnék beszélni.

– Pedig nem titkolja a kapcsolatát, a bajnokságon is láttunk egy csinos, fiatal hölgyet az oldalán.
– Igen, ő a kedvesem, komoly, hosszú távú kapcsolatról van szó.
– Házasság, gyerekek, unokák?
– Ne szaladjunk ennyire előre. Különben is, már így is túl sokat elárultam. ---- M ---- &