Touch-down helyett célba ért

„Ezek a futók meg miért indultak el?” – hüledeztek a nézők a lelátón, ám be kellett látniuk, az atlétáknak valamit hallaniuk kellett. Feltehetőleg a rajtpisztolyt, mert a legtöbben egyszerre kaptak lábra, ám a közönség eleinte mintha némafilmet nézett volna.

Szóval a rajtpisztolyt eleinte csak a starter közvetlen közelében hallották, s ott sem mindannyian. A mi Dobos Gáborunk például nem, ám ennek szerencsére nem lett kellemetlen következménye. „A mellettem rajtoló Ven Jung-ji mozdulására indultam – magyarázta Dobos –, s csak annyit adtam ki magamból, amennyit muszáj volt.”

Vágtázónk az utolsó métereken valóban kiengedett, de még így is elsőként ért célba előfutamában (6.73), s a délutáni elődöntő résztvevője lehetett. A duplázásra készülő Terrence Trammell indulása sokáig kérdéses volt, az amerikai sprinter ugyanis csütörtökön még panaszkodott a gyomrára. Ennek ellenére az előfutamban a legjobb időt (6.60) érte el, s mindenkit biztosított arról, hogy már teljesen jól van. A nők közül délelőtt a franciák reménysége, Christine Arron volt a legjobb (7.16), ám ebből messzemenő következtetést levonni nem lehetett, hiszen a legjobbak a táv végén kiengedtek.

Délutánra a rendezők kijavították a rajtpisztoly hanghibáját, de úgy látszik, ez nem kedvezett Dobosnak. A délelőttinél sokkal rosszabbul rajtolt, s ezzel akkora hátrányba került, amekkorát nem tudott ledolgozni – 6.75 másodperccel kiesett. A futamot Trammell 6.58 másodperccel nyerte meg, de nem sokáig reménykedhetett már abban, hogy ő lesz a végső győztes. Honfitársa, Leonard Scott a másik elődöntőben a világ idei legjobbját repesztette (6.50), s teljesítményét a fináléban megismételte. Trammellnek csak a harmadik hely jutott, mert az orosz Andrej Jepisin ugyancsak remekelt, 6.52 másodperccel szerezte meg az ezüstérmet.

„Örülök, hogy két éve az amerikai futballtól visszatértem az atlétikához, s az elvégzett kemény munkám kifizetődött” – nyilatkozta Scott.

A nők elődöntőjében a Helsinkiben világbajnok amerikai Lauryn Williams volt a leggyorsabb (7.10), ám a fináléban hiába futott egyéni csúcsot (7.01), ezzel is csak második lett. Csapattársa, Me’Lisa Barber vele egyenlő idővel ért célba, s a célfotó az ő javára döntötte el a versenyt.

Kitett magáért csapatunk Benjáminja, a nyolcszázas Takács Dávid. A juniorkorból épphogy kinövő veszprémi futó tanulni érkezett Moszkvába, de öreg rókákat megszégyenítve, okosan versenyzett. Számára itt még nem létezhetett jó futam, bármelyik erős lett volna neki, mégis a dél-afrikai Mbulaeni Mulaudzival és az amerikai David Krummenackerrel együtt pályára lépni ugyancsak nehéz feladat volt. Takács az első és a második körben ügyesen helyezkedett, a negyedik helyen futott, s a csengetéshez közeledve remekül használta ki a váratlan lehetőséget. Ellenfelei üresen hagyták a belső pályát, ő szemfülesen előretört, s az élen kezdhette meg a hajrát. Nemcsak a lába, a szíve is vitte előre, de csoda nem született, 1:49.61 perccel futamában negyedik lett. Nem jutott a döntőbe a rúdugró Molnár Krisztina sem, aki 435 centimétert teljesített. A fináléhoz 445 centi kellett.

FEDETT PÁLYÁS VILÁGBAJNOKSÁG, MOSZKVA
Férfiak. 60 m. Világbajnok: Leonard Scott (Egyesült Államok) 6.50, 2. Jepisin (Oroszország) 6.52, 3. Trammell (Egyesült Államok) 6.54. Súly. Vb: Reese Hoffa (Egyesült Államok) 22.11, 2. Mihnevics (Fehéroroszország) 21.37, 3. Olsen (Dánia) 21.37. Nők. 60 m. Vb: Me’Lisa Barber (Egyesült Államok) 7.01, 2. Williams (Egyesült Államok) 7.01, 3. Gevaert (Belgium) 7.11. Ötpróba. Vb: Ljudmila Blonszka (Ukrajna) 4685 (8.29, 184, 13.43, 650, 2:19.62), 2. Ruckstuhl (Hollandia) 4607, 3. Levenkova (Oroszország) 4579 ---- – A hazai közönség valószínűleg a női rúdugrás döntőjét várja a legnagyobb érdeklődéssel. Nem nyomasztja ez egy kicsit?
– Úgy érzem, inkább motivál – mondta Jelena Iszinbajeva, a szám világcsúcstartója. – Életemben másodszor szerepelek itthon világversenyen, nyolc évvel ezelőtt az ifjúsági világbajnokságon indultam. Az volt az első komoly viadal, amelyen pályára léptem, és győzni tudtam. Megtiszteltetés és nagy felelősség, hogy újra a honfitársaim előtt versenyezhetek, érzem a felém áradó szeretetet. Remélem, a mostani viadalra ugyanolyan szívesen emlékszem majd vissza, mint a korábbira. Ehhez minden adva van, a körülmények kitűnőek, a pálya remek, orosz ételeket ehetek, amelyek szerintem a legjobbak a világon.

– Az idény előtt mindenki arra számított, hogy sorozatban javítja majd meg a világrekordot. Az első versenyén valóban új fedett pályás világcsúccsal, 491 centiméterrel mutatkozott be, de utána Birminghamben és Lievinben sem sikerült átjutnia a 492 centin. Miért?
– Ennek ellenére a formámmal kifejezetten elégedett vagyok, az edzéseken és a versenyeken elért eredményeim alapján nincs mitől tartanom.

– Sokan kételkednek abban, hogy jól döntött, amikor edzőt váltott. Mit szól hozzá?
– Hamarosan választ kapnak a kétkedők. A Vitalij Petrovval végzett munka már eddig is nagyon eredményes volt. Ő különösen nagy jelentőséget tulajdonít a jó technikának, és annak, hogy az izomzatom egyenletesen fejlődjön. Fél év alatt sokat gyorsultam, a nekifutásom és a felugrásom is jobb lett. Nem szabad elfelejteni, hogy Petrov volt Szergej Bubka edzője is, aki harmincöt világrekordot ugrott.

– Úgy érzi, behozhatja Bubkát?
– Túl is szeretném szárnyalni őt. Annak ellenére, hogy Bubka már több éve befejezte a versenyzést, mindenki emlékszik rá és róla beszél. Nekem harminchat rekord felállítása a célom, örülnék, ha végül ugyanannyian vagy még többen emlékeznének az én nevemre, mint az övére.

– Mit szól ahhoz, hogy a múlt heti fedett pályás Európa-kupán a lengyel Anna Rogowska a 492 centiméteres világcsúcsjavítással próbálkozott?
– Mindannyian csak örülhetünk, ha a versenyünk még izgalmasabbá válik. Rogowska eredménye engem is még jobb teljesítményre ösztönöz. ---- Bár nagyon készült a versenyre, kisebb sérülés miatt kénytelen volt visszalépni a világbajnokságtól Zsivoczky Attila. Hétpróbázónknak egy hete fájdult meg a lába, de mivel sem szakadást, sem húzódást nem állapítottak meg nála, reménykedett, hogy Moszkvában harcba szállhat a dobogóért. Ám még pénteken sem volt panaszmentes, ezért édesapja, aki egyben az edzője is, nem engedi, hogy pályára lépjen.

„Bármilyen kicsi a sérülés, nem kockáztathatjuk a nyári idényt – magyarázta Zsivótzky Gyula. – Ezzel együtt remélem, hogy Attila egy hét múlva már rendben lesz.”
„Idei első versenyem után azt mondtam, hogy ezt az idényt már csak elrontani tudom, hát sikerült – kesergett Attila. – Szerencsére a felkészülés folyamatossága megmarad, mert a világbajnokság utánra úgyis rövid pihenőt terveztünk.”

Kiváló többpróbázónk így csak a lelátóról nézheti riválisai küzdelmét, s nem kétséges, hogy edzőtársának, a két éve Budapesten is győztes cseh Roman Sebrlének szurkol.