Csodálatos Julia

Ráadásul a hölgyek óriásműlesikló-versenyében végképp nem számítottak esélyesnek. Még úgy sem, hogy a játékokat végigbetegeskedő Janica Kostelic végül ezt a versenyt is lemondta, noha a második futamon a horvátok tűzhették a kapukat, a szövetségük pedig Kostelic papájára bízta a pálya kijelölését (ám amióta Janica átesett egy súlyosabb pajzsmirigyműtéten, folyamatosan küszködik az egészségével). Mindenki úgy gondolta, a szlalomban remeklő svéd Anja Pärsont itt sem lehet megállítani, és ahogy lezúdult az első futamban, mindenkiben csak erősödött ez a vélekedés. Remek időt ment, holott sem neki, sem vetélytársainak nem volt könnyű dolga: a hegy teteje ködbe burkolózott, s hogy ez ne legyen elég, szakadt a hó.

Becsületükre legyen mondva, a túlnyomó többség célba ért – köztük Tuss Réka is, aki szintén betegséggel küzd, ám saját felelősségére mindkétszer odaállt a rajthoz, mondván, ha már egyszer itt van, akkor végigcsinálja azt, amiért kiküldték. (Amúgy ne tévedjünk: nem csupán a tehetség számít, amikor kialakulnak a nagy különbségek a mezőny teteje és a vége felé becsusszanók között. Hogy az edzéslehetőségek meszsze nem ugyanazok, tán mondani sem kell. Ám errefelé már a vakszolásnál behozhatatlan hátrányba kerül egy magyar az elittel szemben.) Természetesen nem csupán a vaksz-szerencse dönt arról, ki lesz a legjobb, bár tény, Julia Mancusónál telibe találhatták a keverék összetételét. Már csak azért is sejthető ez, mert az amerikai hölgy még az életében nem nyert egyetlen komolyabb versenyt sem. Van vb-bronzérme, állt már dobogón Világkupa-futamokon, ám még utóbbiból sem sikerült elcsípnie egyet, nemhogy valami jelesebb trófea jutott volna néki. Most viszont olyan parádésan kanyargott, hogy már az első etapot követően övé volt a vezető pozíció. (Jelzem, ilyen sem történt még vele a kétfutamos viadalokon, nemzetközi színtéren.)

Az amerikaiakra mindazonáltal jellemző, hogy amikor a nagy lehetőség kapujában állnak, nem csinálják össze magukat. Minthogy életük nem folyamatos feszültségben telik – Mancuso kaliforniai, arrafelé még kevésbé jellemző a rohanás –, általában belépnek, ha közvetlenül a nagy lehetőség kapujába értek. Így történt most is. Mancusót nem zökkentette ki, hogy a köd és hó miatt egyre nagyobb fehérségben kell mennie. Kizárta azt is, hogy az előtte menők közül a nagy esélyes Pärson inkább csak csorgott, mint csúszott lefelé (s lett hatodik végül), s hogy a finn Tanja Poutiainen és a svéd Anna Ottosson nem elég jól jött ahhoz a lécei élén, hogy az élre álljon. Bár utóbb azt mondta, „…olyan lassúnak tűnt az egész, bár nyilván a többiek is így voltak ezzel”, a célban a nagyszabású rácsodálkozás elmúltával („Átvillant rajtam: Ó, Istenem, ez hihetetlen!”), már egészen amerikaias dolgok jutottak az eszébe: („Este óriási parti lesz!”).
A parti jogos: ha valakinek életében először olimpián sikerül nyernie, azt ünnepeljék meg böcsülettel.