Minden adva volt, hogy Jevgenyij Pljuscsenko az előkészített trónra üljön. Bár ellenfelei lapzártánk után léptek jégre, előnye behozhatatlannak tűnt. Tóth Zoltán kűrje sikerülhetett volna jobban is, korisunk azonban így is boldog volt – 24. lett –, a jégről lejőve közölte, lehet, most versenyzett utoljára.
Reuters ? David Gray
Tóth Zoltán legalább annak örülhetett, hogy bemutathatta a k?rjét
Reuters ? David Gray
Tóth Zoltán legalább annak örülhetett, hogy bemutathatta a k?rjét
Hétkor még csak az ínyencek vannak kint. Persze ilyenkor is el lehet csípni egy-két jobb négyfordulatost, de aki jegyet váltott, úgyis tudja: ha kilencre ér ki, akkor sem maradt le semmiről. A legjobb hat például csak este tíz után lép színre, addig legfeljebb a gyönyörködés marad, izgalom semmi. Itt már nem esnek akkorákat, mint a párosban – hogy a sport katasztrófaturistáinak szintjéről is ejtsünk szót –, elvégre csak egy férfi van a jégen, aki nem dobálja a partnerét. A tét: kié lesz az ezüstérem. Mert Jevgenyij Pljuscsenkót itt ember nem fogja megelőzni.
Gond a térddel, a lendülettel
Nekünk mindazonáltal ily korai órán is van kit néznünk, Tóth Zoltánt ötödikként szólítják jégre. A pesszimisták legyintettek a rajt előtt, örüljön, hogy itt lesz, a „szabadon választottat” már úgysem mutathatja be. Ő azonban pályafutása egyik legjobbjával kirukkolva megcsípte a „döntős helyet”, s minthogy messze nincsenek olyan lehetőségei, mint akár a középmezőny tagjainak, mondhatni élete legszebb négy és fél perce előtt áll. Egy téli olimpián mutathatja be a kűrjét. Egyébiránt az előtte futók Axeljei közben kiderül, hogy valóban az ínyencek jöttek ki hétre. A jól sikerült ugrásoknál lelkesen tapsolnak, a letenyereléseknél nagyobb sóhajok hallatszanak, utána az első értékelhető mozdulatnál biztató tenyérverés, segítendő az elesetteket. Zolinál is hallatszottak sóhajok. Tapsoltak is neki. Mégsem úgy jött össze, ahogy a rövid program. Maradjunk annyiban, Beethoven zenéje azért összeszedettebbnek hatott.
A kívülálló azt gondolná, hogy itt, karrierje beteljesedésénél elengedi magát, és lazán jutalomjátékot ad elő. „Azért ez nem ilyen egyszerű – válaszolja, verítékben úszva – mert a művészet is igen-igen izzasztó. – Most is meg akartam mutatni. Az edzőm azzal bocsátott utamra, hogy legyek nyugodt, rengeteget dolgoztam érte, mutassam meg, mit tudok. Ám sajnos csak a kűr második részére rázódtam vissza a rendes kerékvágásba.” Salt Lake Citybe „pótbehívóval” érkezett meg, a MOB-vezetők már kint voltak, amikor szóltak nekik, hozzák ki Tóthot, mert felszabadult néhány hely a férfimezőnyben. Zoli akkor eggyel maradt le a kűrről, most befért a „nagyestélybe” – utoljára. „Befejezem – mondja, kissé meglepve a körülötte állókat. – Talán még a vébén indulok, aztán vége. Szeretek edzeni, versenyezni, ám egyre sérülékenyebb vagyok, ha pedig az eredményességhez még több munkára lenne szükség, az újabb sérülésekhez vezetne. Inkább majd edzősködöm.” Azzal ellépked az öltöző felé, 26 évesen, két olimpiával a háta mögött. Bár esett kettőt az imént, az az ember érzése: neki azért kerek a világ.
Amerikai jelszó: mindent oroszul!
A középmezőnyt inkább hagyjuk. Nekik amúgy jó, az elején még frissek a pontozók, szegény Zoliéknak odacsördítenek minden egyes billenésnél, aztán kilenc-negyed tíz tájban nyilván rájuk tör a „most már jöhetnének Pljuscsenkóék” érzete, ilyenkor odabent is több férhet bele. Amúgy a jég orosz cárjának alapvetően tényleg nincs ellenfele. A svájciak forgózsenije, Stéphane Lambiel is csak akkor tudott nyerni, amikor Jevgenyij visszalépett a tavalyi vb-n, a tengerentúlon sincs igazi kihívó. Jó, itt van ez az egyesek szerint nemhogy nyáltengernek, de nyálóceánnak tartott Johnny Weir, ám hiába krákog az amerikai sajtó, a 21 éves amerikai sem érhet a zseni nyomába. Most éppen azon megy a polemizálás, hogy jó-jó, Jevgenyij tényleg nagyszerű, meg minden, de a rövid programja során nem volt annyira élesre töltve, mint fénykorában. Ehhez képest az új rendszerben megdöntötte a rövidekre adott pontrekordot. Kétségtelen, ebben a szisztémában a 10 pont óriási fór. Hogy az egyik tudósítót idézzem: „Pljuscsenko csak akkor nem nyeri meg az olimpiát, ha csütörtök estig elrabolják a földönkívüliek.”
Maga Weir ezt úgy fogalmazta meg, hogy „ha Pljuscsenko háromszor elesik, talán akkor van esélye valakinek, hogy egy vagy két ponttal megelőzze. Vagy ha nem ő vezetne tízzel, akkor lenne nekünk is esélyünk. De így… Hatalmas támogatást kap a pontozóktól.” Az ugyanakkor az orosz iskola dicsérete, hogy maga Weir is igyekszik hasonulni. Mondjuk jogosan: Brian Boitano 1988-as diadala óta négyszer a topnáció vitte el a férfiak aranyát. Úgyhogy Weir orosz edzőt fogadott, oroszul tanul, hogy tudjon beszélni vele, és nem utolsósorban egy rőtvörös, CCCP-s feliratú „klasz-szikus” mackófölsőben edz. „Ha enynyire odahúzok, talán egyszer orosznak néznek, és nyerhetek” – fejtette ki egy interjújában kissé ironikusan.
Az Ermitázs és a Kirov Balett között
Pljuscsenko nem izgulja agyon magát élete nagy napján. Háromnegyed kilenc tájban jelenik meg a csarnokban, elkezdi nézni a tízen túliak társaságát. Mármint azokat, akik a tizedik helynél rosszabbról indulnak a rövid program után. Jégkészítés alatt sem hagyja el a helyét, egykedvűen támasztja a korlátot, miközben mind több és több vaku villan körülötte. Egykedvűen merül el szeretett sportágában a zseni. Bár sokan úgy vélték, a Szovjetunió szétesésével befellegzik a koribirodalomnak, nem lesz pénz, a legjobb edzők egytől egyig amerikai repülőjegyet váltanak, és a versenyzők is igyekeznek valami jobb helyen állampolgárságot szerezni. Volt benne valami – mégsem ért véget a hegemónia. A válasz egyszerű. Pljuscsenkót nem izgatja a pénz. Ő nem a bankban, a jégen érzi jól magát. Szentpétervárott edz, nap nap után. Ha az egyik irányban tesz néhány lépést, bemehet az Ermitázsba. Ha a másik irányba megy, a Marinszkij Színházhoz visz az út, a Kirov Balett otthonába. Na ez az a kulturális előny, amit dollárral nem lehet megvenni.
Hogy valami közünk nekünk is legyen őfelsége ma esti megkoronázásához – négy éve esett a rövidprogramban, és második lett –, kűrje zenéje szokás szerint hegedűvirtózunk, Edvin Marton húrjain született. Negyed tizenegykor szólítják, már telt ház előtt, az utolsó hatos elsőjeként, azaz relatíve szűz jégen korizhat, komolyabb mélyszántás nélkül. Minden adva van a trónra lépéshez. És a király nem téveszt. Hozza, amit tud. Azt, amit csak ő tud. Bár a többiek lapzártánk után következnek, bizonyos: elérte, amiért jött, azaz ő az olimpiai bajnok. Az ameri-kaiaknak is tudniuk kell, ez az igazság pillanata.
Csapatverseny. OLIMPIAI BAJNOK: AUSZTRIA (MICHAEL GRUBER, CHRISTOPH BIELER, FELIX GOTTWALD, MARIO STECHER) 49:52.6, 2. Németország (Kircheisen, Hettich, Ackermann, Gaiser) 50:07.9, 3. Finnország (Kuisma, Koivuranta, Tallus, Manninen) 50:19.4, 4. Svájc 51:14.9, 5. Franciaország 51:24.6, 6. Japán 51:36.0
GYORSKORCSOLYA
Üldözéses csapatverseny Férfiak. Középdöntő. 1. futam: 1. Olaszország – verseny nélkül, 2. Hollandia – nem állt ki. 2. futam: 1. Kanada 3:44.91, 2. Norvégia 3:47.81. A-döntő: Olaszország 3:44.46, 2. Kanada 3:47.28. OB: OLASZORSZÁG (MATTEO ANESI, ENRICO FABRIS, IPPOLITO SANFRATELLO), 2. Kanada (Dankers, Elm, Warsylewicz), 3. Hollandia (Kramer, Tuitert, Verheyen), 4. Norvégia, 5. Oroszország, 6. Egyesült Államok Nők. Középdöntő. 1. futam: 1. Kanada 3:02.13, 2. Japán 3:05.95. 2. futam: 1. Németország 3:02.72, 2. Oroszország 3:07.42. A-döntő: 1. Németország 3:01.25, 2. Kanada 3:02.91. OB: NÉMETORSZÁG (DANIELA ANSCHÜTZ THOMS, ANNI FRIESINGER, CLAUDIA PECHSTEIN), 2. Kanada (Groves, Hughes, Nesbitt), 3. Oroszország (Abramova, Lobiseva, Viszokova), 4. Japán, 5. Egyesült Államok, 6. Hollandia
HÓDESZKA
Férfiak. Boarder cross. OB: SETH WESCOTT (EGYESÜLT ÁLLAMOK), 2. Radoslav Zidek (Szlovákia), 3. Paul-Henri Delerue (Franciaország), 4. Font (Spanyolország), 5. Anderson (Kanada), 6. Smith (Egyesült Államok)