Döme és Nyíl: csak ön után

– Most boldog?
– Már miért lennék az? – kérdezett vissza a magyar futball utolsó klasszisa.
– Teljesült a vágya, se elnök, se elnökség, se kapitány.
– Hadd javítsam ki: ez nem csak az én vágyam volt. Rengetegen gondolták azt, hogy váltani kell. Fogalmazhatok úgy is: a helyzet ismeretében várható volt, hogy mindez bekövetkezik. Szeretném leszögezni, akiknek most megszűnt a mandátumuk, nem mindent csináltak rosszul, és amint azt Bozóky Imre búcsúzóul említette, igenis értek el eredményeket. Az azonban mindenképpen az elnök, valamint a munkatársai távozása mellett szólt, hogy az utóbbi időben átláthatatlan volt az MLSZ működése, csak úgy repkedtek a tízmilliók, és ki tudja, hol kötöttek ki…

Akár bozóky Imre is dolgozhatna tovább

– Ha nem is állt csatasorba érte, hónapok óta hangoztatja, hogy szurkol Kisteleki Istvánnak.
– Támadtak is ezért lelkesen… Biztosan vannak hibáim, ám az nem róható fel nekem, hogy egyik napról a másikra megváltoztatom a véleményemet, így – a következményeket vállalva – mindvégig kitartottam az álláspontom mellett.
– Ha nagyon egyszerűsíteni akarjuk a helyzetet, akkor Kisteleki Istvánék nyertek, Bozóky Imréék veszítettek. Az eredmény elkönyvelése után mi lehet a következő lépés?
– Legelőször is azt kell elérni, hogy mindent tisztán láthassunk. Tudni kell, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat a magyar labdarúgás; hogy kikre lehet számítani ebben a – divatos kifejezéssel élve – megtisztulási folyamatban; hogy a kormány a sportág mögé áll-e, és így tovább. Nyilvánvaló, hathatós támogatás nélkül nem jutnak semmire a "reformerek", de most legalább kiderül, ki mennyire gondolta őszintén, hogy "…veled vagyunk, Pista!".

– Na, ez az! Ígéretekből soha sincs hiány. Betartott ígéretekről ugyanakkor jóval kevesebbet hallani.
– Most mondjam azt, hogy ezúttal talán minden másként lesz? Nem tudom. Csak remélem. Azt viszont nyugodtan leírhatja, hogy az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Hogy ne menjünk messzire: Bozóky Imre előtt is. Igen, igen, ha az elnök úr el tud számolni minden egyes forinttal, akkor előtte is. Egy a lényeg: az ne dolgozzon a futballban, aki korábban törvénytelenséget követett el.
– Félő, keveseknek tiszta a kezük.
– Előbb-utóbb úgyis kiderül, ki hazudott és ki lopott. Engem az sem érdekel, ha az MLSZ következő elnöksége csupán három tagot számlál majd, csak megbízhatóak legyen az elöljárók.

– Az odáig rendben van, hogy itthon "nagytakarítást" végzünk, ám a külföldi jó hírünknek annyi.
– Ne higgye. El tudja képzelni, hogy például az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke manapság azzal kel és fekszik, hogy vajon mi van Magyarországon? Most mondom: egyáltalán nem érdekli, hogy ki a magyar szövetség elnöke, az alelnökről és a főtitkárról nem is beszélve. Az ellenben lázba hozza, hogy milyen minőséget képvisel a magyarok Európa-bajnoki pályázata, vagy hogy mikor kezdődik el a stadionok építése. "Nincs elnöke az MLSZ-nek? Majd lesz" – intézi el két mondattal az esetünket, és igaza van: ez belügy.
– Ki foglalja el Bozóky Imre helyét?
– Egy üzletember, aki szereti a focit, de nem abból él.

– Ismer ilyen "típust"?
– Szerintem több tehetős vállalkozó is áldozna pénzt a futballunkra. Természetesen ennek az az egyik alapfeltétele, hogy végre rend és fegyelem legyen.
– És – amint azt Kisteleki István szinte bemagoltatta velünk – törvényesség.
– Pontosan. Sok probléma van, ezt kár lenne tagadni, éppen ezért sokat is kell dolgozni az előrelépésért. Ahogy látom, most többen próbálnak helyezkedni, amilyen fórumon csak tehetik, mondják az okosságaikat, de ezt a fejezetet is le kell zárni. Nem dumálni kell, cselekedni.

Túl sokan próbálnak jól helyezkedni

– Engedelmével még faggatnám. Például arról, hogy: ki lenne az ideális szövetségi kapitány?
– Régi mániám, hogy érdemes lenne kipróbálni, milyen eredménnyel járna egy rutinos, illetve egy fiatal edző együttműködése. Vagy… Legyen egy kapitány, aki adott esetben kikérheti az idősebb szakemberekből álló tanácsadói testület véleményét. Meglehet, elsőre talán furán hangzik mindez, ám nem ártana utánanézni, hány "nagy öreget" felejtettek el. Ők korábban már bizonyítottak, legalább ily módon érdemes volna még egy esélyt adni nekik.

Lothar Matthäus rossz tanácsokat kapott

– Komolyan gondolja, hogy Magyarországon működőképes volna ez a rendszer?
– Nem ártana tudatosítani mindenkiben: a nemzeti együttes mindenekfelett áll! A válogatottság tekintélyét a legrövidebb időn belül vissza kell állítani! Mert az röhej, hogy valaki azért öltheti magára a címeres mezt, mert vállalta a tíznapos amerikai utazást. Amiként az is nevetséges, hogy – böngészve a Nemzeti Sport év végi értékelését – azt látom, gyakorlatilag szinte valamennyi játékos neve vastagon van szedve, ami, ugyebár, azt jelzi, hogy volt már válogatott. Két év alatt nyolcvanan léptek pályára Lothar Matthäus csapatában, mit mondjak, ez csúcs…

– Témánál vagyunk: Lothar Matthäus.
– Amikor szerződtették, úgy voltam vele, most aztán elindulunk felfelé. Sajnálom, hogy nem járt sikerrel. Ha az én véleményem számít ez ügyben, ez nem elsősorban az ő hibája, nekem az az érzésem, egyesek tudatosan nem engedték olyan emberek közelébe, akik adott esetben hasznos tanácsokkal láthatták volna el.
– Például Détári Lajos?
– Itt nem rólam van szó.

– Azért megkérdezem: vállalna szerepet a magyar futballban?
– Csak ismételni tudom magam: itt nem rólam van szó.
– Sokan mégis azt állítják, itt az ideje, hogy a Nyilasi Tibor, Róth Antal, Détári Lajos-féle generáció jelentősebb megbízást kapjon.
– Nyilasi Tibor és Róth Antal valóban sokat segíthetne. Persze, itt nemcsak rájuk, hanem mindenkire szükség van. Sértődésnek helye nincs, a magyar labdarúgás jövője a tét.
– No lám, csak örököltünk valamit Lothar Matthäustól: ő is állandóan az összefogásról beszélt.
– Aztán ő volt az, aki nem fogott össze senkivel… De vegye úgy, hogy ezt nem is mondtam, felejtsük el az egészet. Felejtsük el az elmúlt éveket is. Kétezer-hatot írunk, új esztendő kezdődött, új reményekkel… Csak történjék már valami! Valami jó.

Détári Lajos a rutinos edzőkre szavaz
Détári Lajos edzőpárosban látná a kapitánykérdés megoldását, és szerinte a rutin meg a fiatalság, avagy a rutin meg a hírnév ragyogóan párba állítható lenne. Döme szerint a jelen helyzetben az U21-es válogatott sikeresen dolgozó szövetségi edzője, Róth Antal és Nyilasi Tibor lenne jó megoldás a kapitányi posztra.

Nyilasi Tibor kísérletezne is
Nyilasi Tibor – anélkül, hogy tudta volna, Détári Lajos választása reá esett – Détári Lajost és Róth Antalt is alkalmasnak tartaná arra, hogy vezesse a nemzeti csapatot. S ha még választhatna, akkor kísérletezne is, s akár fiatalabb edzőt is megbízna a munkával, így nála szóba jöhetne még Csertői Aurél, Mészöly Géza és Pintér Attila is. ---- Ő nem az az ember, aki kérés nélkül kommentálná a magyar futball ügyeit. Ez volt az oka, hogy láthatóan kényelmetlenül érezte magát a Sport1 Heti helyzet című adásában, amikor Bozóky Imréről, Lothar Matthäusról és a labdarúgást körülvevő káoszról kellett volna véleményt nyilvánítania – ám most mi is erre kértük.

A korábbi ezüstcipős sztár akkor is csak feszengett a televíziós műsorban, amikor Mészöly Kálmán azzal noszogatta, hogy ismerje már el, éppen rá, Nyilasi Tiborra lenne most a legnagyobb szükség a magyar futballban. Ezért is igyekezett témát váltani.
Nem holmi álszerénységből – valóban így gondolja.

– Miért tartja annyira kényelmetlennek, ha a véleményét kérik a jelenkori állapotokról?
– Én az MLSZ alkalmazottja vagyok, feladatom a korosztályos válogatottak versenyeztetése, és egyszerre csupán egy dologgal szeretnék foglalkozni – mondta Nyilasi Tibor.
– Ez még nem elegendő indok.
– Tudom. De jogi és gazdasági ügyekhez nem értek, érzelmi alapon pedig nem szeretnék bármit is mondani, hiszen ebben a helyzetben minden elejtett szónak óriási jelentősége van. Nem hiszem, hogy a liga és a szövetség közötti vitában nekem állást kellene foglalnom.

– Ha nem az MLSZ-ben dolgozna, kifakadna, csapkodná az asztalt, fegyverbe hívná az országot?
– Nem. Engem korábban már sokszor feltüzeltek, felhergeltek, de mindig egyedül maradtam, és sok hasznom nem lett belőle. Ma már óvatosabb vagyok.

Az utánpótláscsapatok nem tudnak készülni

– De miért? Mégis Nyilasi Tibor az az ember, akinek a futballmúltja okán itt még lehet szava.
– Szeretném, ha mások is elhinnék, hogy járatos vagyok a futballban… Nekem csupán az lenne a kérésem, hogy még jobban foglalkozzunk az utánpótlást érintő kérdésekkel. Nem a leköszönő MLSZ-elnökség hibája, hiszen már húsz-harminc éve ez a helyzet, de akkor is hihetetlen, hogy nincs Magyarországon edzőközpont, ahol zavartalan lehetne a korosztályos válogatottak folyamatos foglalkoztatása, ahogy az Európában mindenhol szokás. Márciusban Európa-bajnoki mérkőzések lesznek, és nagyon nehéz ilyen körülmények között felkészülni.

Rabszolga-kereskedés a világfutballban

– Elhiszem, hogy nemcsak munkája, hanem szívügye is az utánpótlás-nevelés, de így mégiscsak eltűnt.
– Akkor eltűntem. Tudom én jól, a korosztályos foci a tévéknek, újságoknak nem híranyag, hiszen mindenki csak a botrányt keresi. Mégis azt hiszem, az az út, amin én járok, felkeltheti a többiek figyelmét. Lehettem volna korábban kapitány vagy lehetnék edző, de sokkal büszkébb vagyok arra: jelentős szerepem volt abban, hogy húsz év után egy tévé, a Sport1 televízió korosztályos meccseket közvetített és közvetít a jövőben is.
– Tekintélyesebb beosztás nem érdekelné?
– Mit tart tekintélyesnek?

– A mai labdarúgásban a tekintélyt a pénz határozza meg. Pénz pedig inkább a felnőtt-labdarúgásban van.
– Itt is van elég pénz, elég üzlet. Igazi rabszolga-kereskedelem folyik a világfutballban, menedzserek serege viszi a tehetségesnek tűnő játékosokat külföldi csapatokhoz, hogy utána kollégiumban éljenek. Magyarországon is ez a helyzet, hiszen a szülők is támogatják a szerződtetést, azt hiszik, odakint bejönnek a számításaik. És hány, de hány magyar srác jön haza csalódottan…

– Most változások lesznek a szövetségben. Mire számít: pozitív, avagy negatív irányba fordul-e a sorsa?
– Állok az események elébe. Ha szükség van rám, akkor más feltételekkel tovább dolgozom. Ha nincs, akkor zokszó nélkül távozom. Nem vagyok megélhetési edző, bár az utánpótlásban foglalkoztatott szakemberek egyébként sem számíthatnak annak…
– Lothar Matthäus az volt? Mert őt azért néha finoman bírálta egy-egy nyilatkozatában.
– Régen rossz, ha a szakma háttérbe szorul, és a személyes dolgok domborodnak ki. Engem egyáltalán nem érdekel, Lothar Matthäus mennyit keresett. Ő vérprofi, és külföldi pályafutásom során megtanultam, a vérprofik egoisták, csakis a pénz és a siker vezérli őket. Semmi bajom Lothar Matthäusszal, nem az én tisztem az ő munkáját megítélni.

– Ön kit választana kapitánynak?
– Az ilyen posztra kerüléshez nagyon nagy érdemek szükségesek, és bárki, aki elfoglalja, az előtte adjon bizonyságot róla, hogy érti a szakmát. Úgy, mint Baróti Lajos bácsi, aki mindenkinek igazi példakép lehetett. Róth Antal, például, elért valamit az utánpótlás-válogatottal, nem kis örömömre több olyan játékost küldve pályára, aki még a mi korosztályos együtteseinkből indult el. Détári Lajos mellett az szólhat, hogy őt is ismerik az egész világon. Ha már annyi kevésbé hozzáértő ember jó álláshoz jutott, megkaphatná ő is az esélyt.

– Nem testesítem meg ugyan a közvéleményt, de a válasz borítékolható: Détári Lajos túl hangos, Róth Antal pedig túl csendes.
– Jó nekünk egyáltalán valaki? Elismerem, hogy nem lehet mindenkinek mindig megfelelni. Közösen kell kinevelni egy kapitányt: lehetne az akár az imént említett Róth Antal és Détári Lajos, vagy a még fiatalabbak közül Pintér Attila, Csertői Aurél, Mészöly Géza is. Igaz, sokan külföldi edzőt szeretnének újra a kispadon látni. Hát, ettem én is külföldi húst, de a magyar mangalica valahogy mindig jobban ízlett…

– Az a baj, hogy a disznótor helyett nekünk legfeljebb halotti tor jut.
– Az én korosztályom is így gondolhatja, mert nézze meg, mennyire eltávolodott a futballtól. Hol van Törőcsik András, Ebedli Zoltán meg a korszak többi nagy játékosa? Valószínűleg nagyon zavarja őket a hercehurca, azért húzódtak vissza. És ez nagy baj, nem becsüljük meg az értékeinket. Viszont befogad olyanokat ez a közeg, akik nem oda valók. Akik csak taposnak, és szinte megvesznek egy jó pozícióért.

Mindenki lökdösődve mászik fel a létrán

– Mi a baj velük? Nincs futballmúltjuk?
– Nincs futballmúltjuk, nincs pénzük, nincs semmijük, mégis nélkülözhetetlennek tartják magukat. Olyanok, mint az egri vár ostrománál a törökök, lökdösődnek, tolakodnak, másznak felfelé a létrán, és az egyikük biztosan a csúcsra jut. Eközben meg a magyar futball szétesik…
– Csak megkérdezem: ön nem vágyik a csúcsra? Ha felkérnék szövetségi kapitánynak, legalább elgondolkodna?
– Bár a nagyválogatott rendkívül fontos, ugyanilyen fontosnak tartom a korosztályos csapatokat is. Úgyhogy inkább azt kérdezzék meg tőlem, ezeknek a fiataloknak mire van szükségük. Arra szívesebben válaszolok. ---- Néhány futballszakembert megkérdeztünk arról, hogy milyen legyen a magyar kapitány. A válasz: elismert, taktikus, igazi egyéniség, és nem utolsósorban… olcsó.

Bozsik Péter, a Zalaegerszeg korábbi vezetőedzője: – Olyan az ideális szövetségi kapitány, mint Marcello Lippi, Fabio Capello és José Mourinho egyben, és aki annyiba kerül, mint Csank János vagy Gellei Imre.

Buzánszky Jenő, a legendás Aranycsapat tagja: – Ismernie kell a teljes magyar mezőnyt, fontos, hogy hosszú távra tervezzen, és természetesen legyen meg a megfelelő szakértelme. Szüksége lesz közösségformáló érzékre is, arra, hogy tizenegy játékosból csapatot tudjon építeni. Nevet viszont nem tudok mondani, hiszen az utóbbi húsz évben jó néhány kapitány volt, de senkivel sem jutottunk ki világversenyre, igaz, azt is hozzá kell tenni, a kapitány válogatási lehetőségei korlátozottak.

Garami József, az MTK szakmai igazgatója: – A kapitánynak jól kell ismernie a játékosokat, meg kell találnia a tehetségeket, szerkezetileg jól kell összeraknia a csapatot. Vannak tehetségek a mai futballban, akikből össze lehetne állítani egy ütőképes együttest. És bárki is lesz a kapitány, semmiképpen se járassa le a címeres mezt…

Szendrei József tízszeres válogatott játékos: – Határozott és döntésképes szakember legyen, igazi egyéniség. Számunkra úgysem létezik ideális szakember, hiszen volt már itt BEK-győztes edző, volt már itt aranylabdás külföldi, nekünk azonban senki sem volt jó. Harminc éve csaljuk a munkát, most olyan ember kellene, aki elvégzi egyedül a feladatot, és mi mögéje bújhatunk.

Csank János korábbi szövetségi kapitány, a Győr vezetőedzője: – Szakmailag minél elismertebb, rutinos edző legyen. Gyorsan ismerje meg a játékosállományt, mérje fel a lehetőségeket, legyen meg benne az együttműködési készség.