A leghíresebb Armstrong

Negyven évvel ezelőtt, ha valahol elhangzott az Armstrong vezetéknév, mindenkinek Louis, a zacskószájú Satchmo, a dzsessz királya jutott eszébe. Tíz évvel később már inkább Neilre, az Apollo 11 űrhajó – szintén amerikai – Hold-járójára asszociáltunk, manapság viszont Lance a leghíresebb Armstrong. Ilyen elődökkel szemben ennél nagyobb bravúr nem létezik – ez talán még hihetetlenebb, mint a hét Tour-elsőség.

A hét Tour-diadalból csak egy volt szoros

Nyolc már nem lesz, hacsak ismét meg nem gondolja magát a csodálatos amerikai. Mint ahogy 2005 elején is tette. Hiszen még jól emlékszünk alábbi nyilatkozatára: "Mindig is az volt az álmom, hogy hatszor nyerjem meg a Tour de France-t, s ezzel csúcstartó legyek. Most, hogy a vágyam teljesült, más kihívásokat keresek magamnak. Ilyen kihívás lehet az egyórás világcsúcs megdöntése vagy a világbajnoki győzelem, amelyre a szeptember huszadika és huszonötödike között esedékes madridi vébén lesz alkalmam."
Ezt tavaly ilyenkor mondta, hogy aztán ne tudjon ellenállni a csábításnak, és minden korábbinál simábban – ha nem is rekordfölénnyel – elsőként kerekezzen be a Champs-Élysées-re.

Igazából a hét Lance-diadal közül csak egy volt szoros, a 2003-as, akkor is csak azért, mert viszonylag zárt, széltől védett helyen végezte a bemelegítést a második időfutamra, ezért a nagy hőségben felhevült, kiszáradt, s bármennyit is ivott, képtelen volt pótolni a folyadékveszteséget. Ezért aztán a krono során padlót fogott, kikapott Jan Ullrichtól, s ez majdnem az akkor rekordbeállítást jelentő ötödik Tour-győzelmébe került. Hétéves "uralkodása" legkritikusabb pillanatait így írja le Minden másodperc számít című önéletrajzi könyvében: "A 47 kilométeres egyéni időfutamot Gaillac és Cap'Découverte között rendezték. A nap most is agylágyítóan tűzött, s már a bemelegítésnél lucskosra izzadtam a trikómat. Még csak a rajthoz készülődtünk, s én már úgy éreztem, elfogyott minden erőm. Tudtam, hogy Jan Ullrich őrületes részidőket megy. (…) A szakasz egyharmadánál hajszálra úgy álltam, mint a német. Ám egyre forróbbnak éreztem magam, s tudtam, hogy rám tört a kiszáradás. Ittam, csak ittam, s hirtelen nem volt már egy csepp vizem sem. A második időellenőrzésnél 39 másodpercet vert rám Ullrich, s én egyre lassultam! Vízhez jutni képtelenség volt – az időfutam szabályai nem engedik meg az újratöltést –, s engem már semmi sem érdekelt, csak az, hogy valahogy inni tudjak. A célban megtudtam, Ullrich kilencvenhat másodperccel vert meg. Az ajkaim körül sókoszorú díszlett, s amikor lemértek, kiderült, hét kilót fogytam. De a sárga trikó még mindig az enyém volt…"
Aztán Armstrong ebből a gödörből is ki tudott mászni – de mi ez neki, aki a rákot is leküzdötte.

Nyolcvanháromszor volt övé a sárga trikó

2004-ben és 2005-ben már minden simán ment. Először is a Nike 2004 tavaszán portlandi boszorkánykonyhájában kifejlesztette a "pre-cool vest" nevű csodafegyvert, az "előhűtő mellényt", amely messziről úgy néz ki, mint egy golyóálló ruha, vízhatlan rekeszekkel. A rekeszekbe vizet kell tölteni, az egész mellényt berakni egy mélyhűtőbe, majd amikor a víz megfagyott, fél órával a rajt előtt rá kell adni a sportolóra. Az előhűtő mellény annyira csökkenti az illető sportoló testhőmérsékletét, hogy riválisaihoz képest csak fél órával később éri el a kritikus, 39 fokos – tehát magas láznak megfelelő – hőfokot, azaz a szerencsés versenyző jóval tovább képes normál hőmérsékleten tekerni, s ez – értelemszerűen – növeli a teljesítményét.

Erről persze kevesen tudnak, nem úgy a Trek TTX fantázianevű, mindössze 70 dekát nyomó – kerekek nélkül, persze… – közismert csodabringáról, amelyet a krono során használt Lance. Ott van még az ugyancsak a Nike által kifejlesztett, speciális izzadságszívó, ugyanakkor légáteresztő mez és sort, no meg az Oakley-szemüveg. Ezek persze inkább csak lélektani előnyt, komfortérzést jelentő apróságok – például Armstrong nyilvánvalóan flanelingben és szódásüveg vastagságú pápaszemet viselve sem találna legyőzőre –, ám jól mutatják, miért lett az évek során "Mr. Milliméter" Armstrong beceneve a kerékpároskörökben.
Az austini bajnok a legapróbb részletekre is odafigyelt, az esetlegesség, a véletlen szerepét a minimálisra akarta csökkenteni, s ez a 2003-as, csaknem végzetes kronót leszámítva többnyire sikerült is neki.

Lance 2005-ben a Champs-Élysées-n pályafutása során 83. alkalommal viselte a Touron a sárga trikót – ennél többször csak a legendás belga Eddy Merckx, 111-szer. Ez már örök, megdönt(het)etlen világcsúcs marad, ám egy sokkal fontosabb versenyben – az összetett diadalok számában – Lance hét elsőségét nem fenyegeti veszély. Hiszen Eddy Merckx, Bernard Hinault, Jacques Anquetil és Miguel Indurain is ötnél ragadt le.
"Bevallom, a dobogó tetején állva könnyek szöktek a szemembe. Már hogyne, amikor ott volt a három gyermekem, Luke, Grace és Isabelle. Ezentúl főállású apa akarok lenni. Austinban fogom élni életem nagyobb részét, közel akarok lenni a gyerekekhez, még akkor is, ha természetesen anyjukkal, Kristinnel vannak" – mondta Armstrong a párizsi befutót követően, majd hosszan tartó csókban forrt össze szerelmével, Sheryl Crow-val, a csodaszép countryénekessel.

A francia doppingvád felbosszantotta

Azóta a franciák (konkrétan a L'Equipe) kibányásztak egy újabb – állítólagos – pozitív Armstrong-vizeletmintát, EPO-maradványokkal, még 1999-ből. A kerekes erre azt mondta, visszatér, és boszszúból nyolcadszor is megnyeri a Tourt. Aztán később visszakozott, viszont az Associated Press sorozatban negyedszer is megválasztotta az év legjobb férfi sportolójának. Ez a díj 74 éves történetében még senkinek sem sikerült, Michael Jordan is csak háromszor volt első (1991–1993).
Ráadásul, a legfrissebb adatok szerint, Armstrong rákellenes alapítványa – a Nike-vel karöltve – már 60 millió sárga Livestrong-gumikarperecet adott el, ekként forrásokat teremtve a betegség elleni világméretű küzdelemhez.

A szavazás végeredménye
Lance Armstrong (amerikai, kerékpár) 34%
Valentino Rossi(olasz, motorsport) 29%
Ronaldinho (brazil, labdarúgás) 20%
Fernando Alonso(spanyol, Formula–1) 7%
Roger Federer (svájci, tenisz) 4%
Sebastien Loeb (francia, rali) 2%
Bode Miller (amerikai, alpesi sí) 1%
Jermain Taylor (amerikai, profi boksz) 1%
Justin Gatlin (amerikai, atlétika) 1%
Tim Duncan (amerikai, kosárlabda) 1%