Lesz botrány? Na, fogadjunk!

Pécsett a múlt héten jelentették be, hogy sportemberhez nem méltó magatartása miatt Horváth Gyulát a klub vezetése felmenti a munkavégzés alól. Szerződése érvényben maradt, de nem látogathatja az első csapat edzéseit.

"Horváth Gyula játéktermeket látogatott, ezért kénytelenek voltunk megtenni a szükséges lépéseket. Korábban már kapott tőlünk figyelmeztetést helytelen életmódja miatt, de mivel nem tartotta be ígéretét, felmentettük a munkavégzés alól" – mondta tömören Toller László, a PMFC elnöke.

– Eddig csak mendemondákat lehetett hallani arról, hogy miért került ki a keretből. Mi az ön verziója?
– Először is azzal kezdeném, hogy alaptalanul vádoltak meg azzal, hogy én tippmixeltem… – mondta a játékos.

– Pardon! Én szóba sem hoztam, hogy azt beszélik, ön tippmixelt. Miért ezzel kezdi? Kik vádolták ilyesmivel?
– Aki mindent követ megmozgatott, hogy engem elpateroljon Pécsről. Próbáltam kideríteni, kinek állhatott ez érdekében, de nem jutottam a szálak végére.

– Nyomozott?
– Igen, de sajnos eredménytelenül. Túl nehéz ez az ügy…

– Szóval akkor miért került ki a keretből?
– A vezetők nem nézték jó szemmel, hogy játékgépeztem.

– Miért csinálta, ha tudta, hogy nem szabad?
– A magánéletében mindenki azzal foglalkozik, amivel akar. Azon viszont csodálkozom, hogy a vezetők nem egyenlő mércével kezelték ezt a kérdést.

– Merthogy? Mások is játszottak?
– Erről nem tudok. Ám volt olyan, aki éjszakázott, szórakozott, ők mégsem lettek bűnbakok.

– Folytassuk önnel. Sokat veszített?
– Magánügy.

– Állítólag előfordult, hogy a klubja törlesztette az adósságait, hogy a vezetők mentették ki ilyen-olyan kétes alakok karmai közül.
– Maradjunk annyiban: voltak gondjaim, azonban mindent magam oldottam meg.

– És most hogyan él?
– Edzésben vagyok, hiszen szeretném folytatni a futballt.

– Vannak még tartozásai?
– Most úgy-ahogy rendben vagyok.

– Ha már az elején szóba hozta: a tippmix? Szokott fogadni?
– Előfordul, nem tagadom, ám csakis külföldi meccseket játszom meg, de azokat is csak itt, Magyarországon. Azt is terjesztették rólam, hogy külföldre járok fogadásokat kötni. No ez sem igaz.

– Fogadott már a Pécs meccsére?
– Soha. Már csak babonából sem.


Nálunk maradjon tiszta a játék!
Ha mondandója vagy bizonyítéka van a futballfogadások tisztátalanságával kapcsolatban, hívja az NS-t, küldjön e-mailt, vagy szóljon hozzá cikkünkhöz! ----
Az elmúlt hónapokban több országban is botrányos események borzolták a futballkedvelők idegeit: Brazíliában, Lengyelországban, Belgiumban és legutóbb Franciaországban is az egyre népszerűbb fogadási játékok kapcsán kellett vagy még most is kell nyomozni. A legnagyobb botrány azonban Németországban volt: Robert Hoyzer játékvezető első fokon már elnyerte méltó büntetését: ő a Német Kupában rendezett Paderborn–Hamburg mérkőzést vezette el úgy, hogy a nagyobb nyerési esélynek megfelelően az alacsonyabb osztályú Paderborn jusson tovább.

Az érintettek összesen 23 találkozó eredményét befolyásolták, sokszor kirívó módon, s kétmillió eurónál (félmilliárd forintnál) nagyobb kárt okoztak. A 26 éves Robert Hoyzer mellett további két játékvezető, Dominik Marks és Jürgen Jansen, valamint az egykori Bundesliga-játékos, Steffen Karl dolgozott az ügyletet irányító horvát testvértrió, Ante, Filip és Milan Sapina keze alá.

Robert Hoyzert végül egyik kollégája buktatta le: az ifjú bíró ugyanis rövid időn belül egy csaknem 50 millió forintot érő Porschét vásárolt. Ez persze nem tetszett az idősebb bírónak, így "feldobta" társát. Robert Hoyzer 29 hónapos, letöltendő büntetést kapott, míg Dominik Marksra másfél éves, felfüggesztett büntetést róttak ki. Ante Sapina esetében 35 hónap lett az ítélet, míg Filip és Milan felfüggesztett börtönt kapott. ---- A hivatalos verzió szerint – általában – magánéleti zűrök vezetnek a egy klub és a játékosa szakításához. De vajon mi lehet a háttérben? Bíró Péter klubtulajdonost kérdeztük annak apropóján, hogy a Lombard leköszönő szakmai igazgatója, Szentes Lázár úgy fogalmazott: szakmai és erkölcsi aggályai vannak a csapattal kapcsolatban.

– Tűzbe tenné a kezét játékosaiért?
– Nem én – válaszolt kapásból Bíró Péter. – Túl régóta dolgozom a magyar futballban ahhoz, hogy ne legyenek illúzióim. Azt viszont nem hiszem, hogy a mostani csapatom tagjai fogadnának saját maguk ellen.

– Hallott arról, hogy idehaza ilyesmi előfordult?
– Igen, sajnos hallok ezt-azt. Nem tartom kizártnak, hogy csúf dolgok történnek a magyar futballban, ám erre nincs bizonyítékom. De még egyszer mondom, nálunk nem találtam még erre utaló jelet sem, mi már a tippmixjátékhoz is gyengék vagyunk.

– Önöktől évad közben légióst küldtek el, őt nem azért távolították el a klubtól, mert gyanúba keveredett?
– Szó sincs róla. Doriel Mutica nem felejtett el futballozni, ebben biztos vagyok, ugyanakkor mégis gyatra teljesítményt nyújtott, aminek csak magánéleti gondok lehetnek a hátterében. ---- Mottó: Az alább közölt mese a képzelet szüleménye. Aki mégis úgy érzi, hogy a valóságban is megesett, az jelentkezzen a legközelebbi rendőrőrsön…

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl élt egy kismalac. S mert imádta a makktúrást, lelkes szurkolója volt a sportágnak. Miután felcseperedett, rájött, úgy lehet kismalacból egészen naggyá, ha nemcsak szurkol, hanem üzletel is a makktúrással. Kieszelte – mert okos volt, s mert élére rakta a garasokat – miként lehetne még vagyonosabb a makktúrásból. Kiszagolta, Bergengóciában, Burgundiában, Morva- és Oláhországban, de még a rácoknál és a tótoknál is vannak olyan malaccsapatok, amelyek szegények, mint a templom egere. Rájött, hogy a makktúrásból élő malacok nem kapják meg munkabérüket, s mert a kurta farkuk is kilóg a malaclopóból, ezért ellenszolgáltatásért mindenre kaphatók. Arra is, hogy csapattársaikat becsapva, ötezerért eladják a makktúrómérkőzéseket.

Malacka felcseperedvén nemcsak okos állat lett, hanem befolyásos is, s egy hálózatot hozott létre, amely szinte a mesevilág minden makktúróbajnokságában járatos. Helytartói egykori jeles vagy jellemtelen malacokból kerültek ki, s rendszerint tömött zsebekkel közlekedtek a makktúrópályák környékén, és mindig jó érzékkel választották ki a megvásárolható malacokat. Malacka rájött, elég, ha csak az egyik kondából vesz meg négy-öt rátermett kant, a konda többi tagjának, illetve az ellenfélnek tudnia sem kell, miért, miként nyerte meg a makktúrómeccset. De Malacka megbízottai, akik a legkérlelhetetlenebbek közül kerültek ki – az egyik egy malacbandában röfögött, egy másik kétes üzelmei miatt fél lábbal a vágóhíd küszöbén állt, egy harmadik rendszerint malackodó cikkeket írt, a negyedik malac lecsóban utazott, az ötödik burgonyában, a hatodik meg fekete luxusjárgánnyal járt – nemcsak a dagonyák környékén tűntek fel nagy gyakorisággal, hanem az erdei fogadóirodákban is. Megesett, hogy hármas, négyes, de volt úgy, hogy hatos kötésben fogadták meg a meccseket.

Malacka és megbízottai tutira mentek. Ötezret adtak a nekik tetsző eredményért – előre fizetve koponyánként –, ám tízezret kértek vissza, ha nem a megbeszélt eredmény született. Egyszer réges-régen megesett, hogy egy téves tipp után egy makkéhes kan nem fizette vissza az összeget, nos, rá cudar napok vártak, késsel, baseballütővel a kezükben markos böllérek jelentek meg az ól környékén, s bizony kiverték a ravasz malacból a visszajárót. A mindenre elszánt makktúró malackák azt is vállalták, hogy a saját kapujukba túrják a makkot, vagy fölvágják az ellendisznót a büntetőterületen belül, csakhogy Malackának tele legyen a tárcája.

Jellemző eset: háromszázezer makk (na nem hazai, hanem külhoni) befektetéssel kilencszázezerhez jutott Malacka! Az erdő állatai, akik szintén imádták a sportágat, csak ámultak és bámultak, nem értették az eredményeket, a csordák felkészítői sem sejtették, mitől esett össze vagy táltosodott meg csapatuk. Csak azt látták, míg egyeseknek moslékra sem jut a kondából, mások hirtelen csicsás ólba költöznek. Malacka a milliók hatására egyre fékevesztettebbé vált. Megbízottai fényes nappal hathengeres járgányokban feszítve keresték fel a kiszemelt malacokat, így jelentek meg Makkalmáson, Terebélyesen és Vakbertirsán, vagy valamelyik makkplaza előtti parkolóban, de megesett, hogy egy makklapkészítő makkéttermébe vagy egy makkdiszkóban csődítették egybe a megvenni kívánt disznókat. Egyszer az egyik elszemtelenedett, s a megbeszélt öszeg dupláját kérte, nos Malacka zokon vette és büntetett, a makktúrómeccs előtti éjszaka elcsalta szállodai szobájából a pofátlant, és jól összeverette. Egy másiknak pedig az emséjét kergettette meg az egyik bevásárlóól előtt. A böllérek persze lesben állnak, ám hiába. A disznó Malacka még ma is vígan él.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Nálunk maradjon tiszta a játék!

Ha mondandója vagy bizonyítéka van a futballfogadások tisztátalanságával kapcsolatban, hívja az NS-t, küldjön e-mailt, vagy szóljon hozzá cikkünkhöz! ---- Magyarországon nem lenne könnyű illegálisan meggazdagodni a tippmixből, ezért is járnak sokan a határokon túlra fogadni. A Szerencsejáték Zrt. ugyanis nem engedélyezi azt, hogy a magyar futballra (és egyéb hazai sporteseményekre) egyes kötésben lehessen fogadni, vagyis aki egy élvonalbeli meccsre teszi meg tétjét, annak legalább két, de inkább négy másik eseményt is választania kell. Persze, azt a részvénytársaság is tudja, hogy ezzel a megkötéssel kisebb lesz a bevétele, de legalább fenntartja a tisztesség látszatát. Ez pedig nagy szó, hiszen a sok-sok külhoni magániroda csak a minél nagyobb bevételre tör.

Nagy kérdés, miként lehetne visszaszorítani a jelenséget: talán, ha valamiféle össznépi felháborodás nyomán a FIFA elérné, hogy csak négyes, ötös kötésben lehessen bármilyen futballmeccsre fogadni, bár félő, ezáltal jóval kisebb lenne a játékkedv, ráadásul semmi sem garantálja, hogy a kiszemelt négy-öt meccset nem lehet néhány játékos által ugyanúgy megvenni… ---- Ugyanazon kérdéseket tettük fel a klubvezetőknek, és bizony több válaszoló szerint igenis vannak "érdekes" meccsek a magyar futballban, és hamarosan óriási balhé robbanhat ki.

1. Ha tehetné, levenné a hazai és külföldi fogadási tétlapokról a magyar bajnoki mérkőzéseket?
2. Ön szerint voltak olyan meccsek a mostani bajnokságban, amelyek nem a pályán dőltek el?
3. Akár csak pletykaszinten hallott már arról, hogy az ön csapatából valaki fogadott a végeredményre?
4. Elképzelhetőnek tartja, hogy egy-két éven belül minden borul, és hatalmas botrány lesz?

Dányi Szilárd, az Újpest FC ügyvezető igazgatója:
1. Nem örülnék neki, mert ezen keresztül is forognak a csapatok nevei.
2. Remélem, hogy nincsenek…
3. Nem hallottam ilyenről, de amennyiben ez bebizonyosodna, azonnal felbontanánk a szerződését a labdarúgónak.
4. Nem hiszem, hogy komoly botrány lesz. A saját futballistáinkban megbízom, más klubokra pedig nincs rálátásom.

Domonyai László, az MTK Budapest ügyvezető igazgatója:
1. Nem.
2. Szerintem nem.
3. Biztos vagyok benne, hogy nálunk nincs ilyen játékos.
4. Bízom benne, hogy nem lesz.

Furulyás János, a Ferencváros elnöke:
1. Nem venném le.
2. Manapság nincsenek ilyen mérkőzések.
3. Nem tudok ilyesmiről.
4. Nem.

Gál László, az FC Fehérvár ügyvezetője:
1. Ha a magyar futball éves szinten minimum kétmilliárd forinttal részesedne a szerencsejátékból, akkor nem.
2. Nem.
3. Nem.
4. Mivel az előző két válaszom nem volt, jól néznénk ki, ha erre igent mondanék…

Gőbl Gábor, a Sopron ügyvezető igazgatója:
1. A válaszom: nem. Ugyanakkor örülnék, ha a labdarúgást "előállító" klubok, sportszervezetek valamilyen formában bevételhez jutnának a szerencsejátékokból.
2. Nincsenek.
3. Nem hallottam róla.
4. Lehet, naív vagyok, de szerintem nem lesz balhé.

Illés János, a Kaposvár ügyvezető elnöke:
1. Ha a mendemondákra hallgatok, akkor igen.
2. Hallomás útján, de nem hiszem, hogy láttam ilyen meccset.
3. Nem.
4. Nem.

Kiss Zsolt, a Bp. Honvéd tulajdonosa:
1. Nem ez a megoldás, inkább részesedést szeretnék – persze, csakis törvényesre gondoltam…
2. Erre nem tudok válaszolni.
3. Mostanában nem, de régebben hallottam róla…
4. Szerintem nem, szerencsére jó irányba haladunk, és meg tudjuk fékezni a tiltott szerencsejátékot.

Klement Tibor, a Győri ETO ügyvezető igazgatója:
1. Nem venném le, inkább szigorúan büntetném azokat a labdarúgókat, akik bármilyen fogadási játékban részt vesznek.
2. Nem.
3. Nem. Már megbüntettük volna azt, aki közvetlenül érintett lenne ilyen ügyben.
4. Nem tartom kizártnak, hogy hamarosan újabb ügy pattan ki, de ez az illetékes hatóságokon múlik.

Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója:
1. Igen.
2. Nem tudom.
3. Nem.
4. Könnyen elképzelhető.

Mészáros János, a PMFC ügyvezető igazgatója:
1. Jó kérdés… Ha a szóbeszédeket veszem alapul, akkor igen.
2. Még mindig hiszek a játék tisztaságában.
3. Nem mondhatom azt, hogy nem hallottam ilyesmiről, mert ez nem lenne igaz, de konkrétumokról nem tudok.
4. Igen, elképzelhető.

Nagy Ferenc, a ZTE FC Rt. elnöke:
1. Azonnal.
2. Passz.
3. Passz.
4. A németországi történésekből kiindulva elképzelhetőnek tartom.

Sallói István, a Diósgyőr sportigazgatója:
1. Én a naív táborhoz tartozom és bízom a futballistákban, de ha ezen múlna a békesség, akkor ezért le kellene venni a meccseinket a műsorról.
2. Hiszek a játék tisztaságában.
3. Nem.
4. Ha valakinek van bizonyítéka, akkor álljon elő vele, ha nincs, akkor meg felesleges pletykálni.

Szilágyi Sándor, a Debrecen ügyvezetője:
1. Igen.
2. Szerintem nincs.
3. Nem.
4. Nem tartom elképzelhetőnek.

Török József, a Tatabánya ügyvezető igazgatója:
1. Nem.
2. Nincsenek ilyen meccsek
3. Meggyőződésem, hogy nem. Remélem, ettől jobb szellemű társaság a miénk.
4. Nem hiszem. Viszont ha tényleg van alapja a szóbeszédnek, akkor derüljön ki minden minél hamarabb. De szerintem nem lesz ilyen, igaz, talán naív vagyok.

Vancsa Miklós, a Vasas ügyvezetője:
1. Levenném. Sok kósza hírt hallani innen-onnan a magyar futballból, ezért egészségesebb lenne, ha a hazai meccsek lekerülnének a tétlapról.
2. Remélem, a sok mendemonda ellenére igenis tiszta a magyar futball.
3. Nem hallottam, s bár csapatom jóval várakozáson aluli szereplése után akár elgondolkodhatnék ezen, én bízom a játékosok sportszerűségében.
4. Ha voltak piszkos ügyek, akkor minél hamarabb tisztuljon meg végre ez a sok sebből vérző magyar labdarúgás.