A többi kalapba földrajzi elhelyezkedés szerint csoportosítják a válogatottakat. Az egyetlen gondot az európaiak elosztása jelenti, az eredetileg a második kalapba tervezett válogatottak közül egyet ugyanis lejjebb kell sorolni, hiszen a 14 nemzet közül csak ötöt emelnek ki, így kilencen vannak nyolc helyre.
A geográfiai elrendezés elve alapján az az egy csapat nem kerülhet két európai gárda mellé, így a brazil, az argentin vagy a mexikói csoportba kap besorolást.
A selejtezők során begyűjtött sárga és piros lapok minden bizonnyal elévülnek, tehát senkinek sem kell "priusszal" kezdenie a világbajnokságot, és az esetleges eltiltásokkal sem kell számolni – igaz, a szervezőbizottság még nem mondta ki az utolsó szót ez ügyben.
Az erkölcsi dicsőség mellett a FIFA pénzbeli juttatásai is ösztönzik a válogatottakat, elvégre a kvalifikációért 4.5 millió euró üti a szövetségek markák, a világbajnok pedig 15.8 millió eurót vihet haza. Apropó, világbajnok! A korábbi győztesek közül egyedüliként Uruguay hiányzik, hiszen Brazília, Argentína, Olaszország, Anglia és Franciaország nem vérzett el a selejtezőkön, a németek pedig a rendező jogán lehetnek ott a tornán.
Végül pedig essék szó az újoncokról is: Elefántcsontpart, Togo, Angola, Ghána, Trinidad és Tobago, Ukrajna, valamint Csehország most debütál a világbajnokságon. Utóbbi két válogatott a nemzet függetlenné válása előtt szovjetként, illetve csehszlovákként már szerepelt világbajnokságon, és ha így gondolkozunk, Szerbia-Montenegró is az újak közé sorolható, elvégre az 1998-as világbajnokságon még Jugoszlávia néven futott a csapat.