Test és lélek harmóniája

Akit meglegyintett a sport szeretete, tudhatja, olvashatta, hogy az akkor 18 éves műegyetemista 1896. április 11-én a pireuszi Zea-öböl – a forrástól függően 11, 12, esetleg 14 fokos (mindegy, egyformán jéghideg) – vizében megnyerte előbb a 100, majd az 1200 méteres szabadstílusú úszást (mégpedig a forradalmi, delfinszerű lábtempóra és váltott karú úszásra épülő, úgynevezett magyar stílussal). Az sem titok, hogy ezzel ő az első olimpiai bajnokunk. Még az a nem lényegtelen apróság is jelentős nyilvánosságot kapott, hogy a zenekar a császári himnuszt kezdte játszani, ezt a jelen lévő magyarok állították le, s fogtak bele a miénkbe.

Hajós Alfréd és családja élete azonban kész regény.

Kezdve a Duna vizébe fulladó apával: éppen ez a szörnyű tragédia inspirálta az akkor 13 éves fiút a versenyszerű úszásra. Folytatva a sort az Alfrédnál (született Guttmann Arnold, a történelem sodrában a vezetéknév magyarítása még érthető, a keresztnévé kisebb rejtély) nyolc évvel fiatalabb testvéröccsel, Henrikkel, aki ugyancsak olimpiai aranyérmes. Igaz, "csak" az 1906-ban, az első seregszemle tízéves évfordulóján szintén Athénban megrendezett, utóbb nem hivatalossá minősített játékokon, de ettől még tény, hogy a magyar 4x250 méteres gyorsváltó tagjaként ő is a dobogó tetejére állhatott fel.

Minden jóba belekóstolt

Hajós Alfrédnak egy fia született, Endre, aki a második világégés küszöbén, az idők figyelmeztető szavára hallgatva mint Andrew Hargrave Skóciába tette át székhelyét (és a háborúban ugyanúgy az olasz fronton harcolt, mint az apja az elsőben, bár ő a túlsó térfélen, brit lobogó alatt), három gyermeke már az új néven látta meg a napvilágot. A negyediket, a legidősebbet, Imrét az első feleségénél, Budapesten hagyta, a fiatalember a mostohaapa, Kovács György korábbi partizán inspirálására a forradalom leverésére jelentkezett 1956 októberében, a gyalázatos mű végül nem neki sikerült, mi több, meg sem érte a szovjet inváziót, hiszen akció közben meghalt – utóbb posztumusz Vörös Csillagrenddel tüntette ki a kádári rezsim…

Világhírű nagyapja ekkor már majdnem egy éve nem volt az élők sorában, 1955 késő őszén egy sokat szenvedett ország siratta benne első olimpiai bajnokát. És a ragyogó építészt, persze. Hajós Alfréd 1907-től (az úszással már 1897-ben szakított, 1902-ben aztán tagja lett az első magyar labdarúgó-válogatottnak, a BTC-vel kétszer is bajnokságot nyert, de megtette ezt sík- és gátfutásban, továbbá diszkoszvetésben is!) a szecesszió tervezőzsenije, Lechner Ödön irodájában dolgozott, majd önállósította magát. Emellett sportújságíróként is letette a névjegyét, de volt a labdarúgók szövetségi kapitánya és MOB-tag is, csak hogy minden jóba belekóstoljon.

1924-ben a szellemi olimpián sem talált legyőzőre, igaz, budapesti stadiontervét a párizsi ítészek úgy tartották érdemesnek az ezüstéremre, hogy az aranyat nem adták ki. Két évvel azelőtt, 1922 szeptemberében avatták a Megyeri úti futballszentélyt, az Újpest-pálya a nyolcvan évvel későbbi átépítésig magán is viselte Hajós tollvonásait. A századelő legkorszerűbb stadionja volt, eredetileg 33 500 néző részére épült, vívó- és tornateremmel, kis fedett uszodával, sőt kerékpárversenyekre is alkalmassá tették – még 1949-ben is itt rendezték az agyonpolitizált Világifjúsági Találkozót.
Értékes kérdés volt egy vetélkedőben

Hajós Alfréd tervezte a manapság is az ő nevét viselő margitszigeti Nemzeti Sportuszodát, a debreceni Arany Bika Szállót (a népszerű Legyen ön is milliomos! televíziós vetélkedő első húszmilliós kérdése éppen ez volt) és a Lőcsey gimnáziumot, a győri és a szegedi versenyuszodát (mai Ligetfürdő), valamint a református egyház budapesti zsinati központját is. A szecessziótól az eklektikán át az olasz hatású konstruktív, modern szellemű stílusig jutott el. A háború után az ő útmutatásai alapján építették újjá egyebek mellett a Vajdahunyad várát és a Tőzsdepalotát, a Magyar Televízió későbbi épületét is.

Társaság ápolja az emlékét

Első bajnokunk nevét négy iskola őrzi, a sétány a Margitszigeten, no meg fő műve, a sportuszoda. Tagja a Fort Lauderdale-i Úszó Hírességek Csarnokának, de Izraelben a zsidó sportolók hasonlóan illusztris társulatának is. A II. világháború előtt kormányfő-tanácsosi minőségében dolgozott, menet közben a szabadkőművességgel is kapcsolatba került, és nem úszta meg a sztahanovista oklevelet sem – rendszerektől függetlenül becsben tartották, elismerték kvalitásait.

Hajós Alfréd emlékét a róla elnevezett társaság ápolja. Szombat este fél kilenctől, a névadó halálának 50. évfordulóján az egyik alapító, Földvári Gergely zeneszerző és zongoraművész ad emlékkoncertet a Dunán horgonyzó hajón, a Columbus Jazzklubban.

Ahogyan a meghívó írja: "…it's about harmony between body and spirit…".

Igen, ha valakiben, Hajós Alfrédban bizonyosan megvolt a harmónia a test és a lélek között.

Irigyelhetjük érte, kegyelettel emlékezünk rá.

HAJÓS (GUTTMANN) ALFRÉD
Született: 1878. február 1., Budapest
Meghalt: 1955. november 12., Budapest
Sportágai: úszás, labdarúgás, atlétika
Legjobb eredményei.Úszóként: 2x olimpiai bajnok (1896, Athén); 2x nem hivatalos Európa-bajnok (1895, Bécs; 1896, Bécs). Építészként: olimpiai 2. (1924, Párizs). Labdarúgóként: 2x magyar bajnok (1901, 1902, BTC); 2x válogatott
Legfontosabb építésztervei: debreceni Arany Bika Szálló (1915), Megyeri úti stadion (1922), margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (ma Hajós Alfréd Uszoda, 1930)