Baumgartner felfedezi Amerikát

Rengeteg munka és áldozat árán ő is egyike lett azoknak a kiválasztottaknak, akiknek magyar pilóta korábban még a közelébe sem juthatott. Egy teljes idényt töltött el a Formula–1-es mezőny tagjaként (ezenkívül 2003-ban Ralph Firman sérülése miatt két futamon beugróként szerepelt a Jordannél), és pontot szerzett az Egyesült Államok Nagydíján. A külföldi újságírók "magyar hősként" emlegették, és egyik napról a másikra mindenki megismerte az utcán, autogramot kértek tőle, megbámulták, bármerre járt.
Teljesen megváltozott az élete.

Mindenki tudta persze, hogy a Minardi nem az álomcsapat, de jó néhány nagy versenyző kezdte ott a pályafutását, és Zsolt bízott benne, hogy lesz folytatás. Nem így történt. Lassan egy éve, hogy az első magyar Formula–1-es pilóta nem ült versenyautóban.

("Az első néhány hónapban még élveztem a nyugalmat, és mivel néhány csapat érdeklődött irántam, gondoltam, ráérek. Egy idő után azonban elkezdett nagyon hiányozni a versenyek izgalma, a száguldás, hogy ott legyek a többiekkel a rajtrácson, és várjuk, hogy kialudjanak a piros lámpák. Túl sok mindent azonban nem tehettem, néztem a tévét, olvastam a híreket, elutaztam néhány viadalra. Hiányzik a versenyzés.")

Az edzéseket nem hagyta abba, úgy készült, hogy ne érje felkészületlenül, ha esetleg valamelyik csapattól keresik, és azt mondják: Mr. Baumgartner, szükségünk van önre, be kellene ugrania X. Y helyet az olasz, a német vagy a brit versenyen. A legtöbben nem értették, miből merít erőt a hoszszú futásokhoz, a reggeli úszáshoz – mi motiválja? Ilyenkor mindig azt mondta: nem a Formula–1-nek kell célként az ember szeme előtt lebegnie, hanem hogy az edzés után elégedetten tudjon hazamenni, mert aznap is javított egy, két, esetleg tíz másodpercet az egyéni rekordján.
És közben persze – kimondva-kimondatlanul – várt a nagy lehetőségre.

("Egy hét múlva Dél-Afrikában újra versenyzek a Minardi színeiben, de ez csak játék. Volt csapatom meghívott egy jótékonysági rendezvényre, amelyen kétüléseseket vezetünk. Volt minardis pilóták lesznek ott, meg régi nagy versenyzők, és a Nelson Mandela Alapítványt támogatják a bevételből. Érdekesnek ígérkezik, hiszen tavaly jó néhány előzést mutattak be a ťpárosokŤ, sőt még borulás is volt…")

Viszonylag kevés esélyt lát arra, hogy jövőre visszatérjen a Formula–1-es mezőnybe, és ez még akkor is így van, ha egyre-másra röppenek fel hírek új csapatok beszállásáról. Persze optimistábban is hozzáállhatna az ügyhöz, de akik ismerik, tudják, hogy ő mindig inkább pesszimista volt, aztán meg örült, ha nem jött be a borúlátása. Szóval egyelőre úgy fest a helyzet: nem valószínű, hogy jövőre pilótaként foglalkoztatják a gyorsasági autósport elitkategóriájában.

("Továbbra is csak a Formula–1-es sorozat jelentene igazi kihívást számomra, akár tesztpilótaként is, ám ha nem vezetek többé az elitkategóriában, akkor sem történik tragédia. Az utóbbi időben sok ajánlatot kaptam a tengerentúlról, és mostanra eljutottam odáig, hogy el is megyek egy tesztre Amerikába. A Champ Car-sorozatról van szó, amelyből több csapat is keresett, de legjobban a PKV Racing ajánlata tetszik, amelynek tagjaként az F1-ből is ismert Cristiano da Matta az idén futamot is nyert. A menedzserem, Rick Gorne ezt a hétvégét a sorozat záró futamán tölti, ott megbeszélik a részleteket, aztán jöhetnek a téli tesztek.")

Mihez kezdene az életével, ha nem autóversenyző lenne?
Sohasem gondolkodott ezen. Hiszen számára a versenyzés, a száguldás a legfontosabb a világon – ez az élete. ---- S ---- &