Armstrong óriási lépést tett a hetedik felé

Az Agde és Ax-3-Domaines közötti 220.5 kilométeres szakasz végén egy csúcskategóriás és egy első kategóriás hegy várta a karavánt.
Ami addig történt, legfeljebb lábjegyzetet ér majd az idei verseny krónikájában. Tízen megszöktek és megharcoltak a zöld trikóért folyó verseny részhajrájainak pontjaiért. Öngyilkos dolognak tűnt ez a nagy hőségben (36 fokos volt a levegő). A bolyból különösen Stefano Garzelli látszott eltökéltnek, ő ugyanis ezen a napon töltötte be a 32. életévét, és úgy gondolta, szép eredménnyel teszi örökre emlékezetessé.
Amint az várható volt, a 2001 méteres Port de Pailhéres megrostálta a mezőnyt. A 15.1 kilométer hosszú, átlagosan 8.1 százalékos emelkedő kemény falat volt, nem véletlen a csúcskategóriás besorolás.

Az élen állók közül két versenyzőnek volt esélye arra, hogy igazán jó szombati eredménnyel jelentősen előrébb lépjen az összetettben. A Gerolsteiner osztrákja, Georg Totschnig a 22. volt 11:43 perces hátránnyal Lance Armstrong mögött, őt a már említett Garzelli, a Liquigas olasza követte (26. hely, 14:21 perces hátrány). Nem véletlen hát, hogy ők bizonyultak a legszívósabbnak. A többiek szép lassan visszavettek a tempóból.


Nem úgy a T-Mobile csapata! Alekszandr Vinokurov és Jan Ullrich folyamatosan akciózott, Armstrong meg olyan volt, mint egy jóllakott oroszlán. Az érdeklődés különösebb jele nélkül figyelte, amint megpróbálják megcibálni a bajszát, de nem nagyon reagált. Hanem az amerikai egy idő után megunta a játszadozást, és könnyedén utolérte a Bassót, Rasmussent és Landist is magában foglaló csoportot.

Elöl szép lassan a születésnapos olasz is megadta magát, Totschnig viszont kitartott. Rasmussen úgy ítélte meg, ha Armstronggal tart, idő előtt elkészül az erejével. A rabobankos dán inkább az összetettbeli második helyének megőrzését tartotta szem előtt. Ivan Basso, Jan Ullrich és Floyd Landis mindent megpróbált, de semmilyen próbálkozásuk sem vezetett eredményre. A Port de Pailhéres 2001 méteres magaslatára az üldözők együtt értek föl, majd gyors száguldást követően megkezdték az utolsó mászást.

Georg Totschnig előnye ugyan megfogyatkozott az egyre erősebb iramot diktáló Lance Armstronggal és kíséretével szemben, de kitartott a célig. A címvédő pedig ismét megmutatta a világnak, ebben a műfajban sincs párja a világon. Három kilométerre a céltól kiállt a nyeregből, és néhány pillanattal később Jan Ullrich csak a hátát nézhette vicsorogva, levegő után kapkodva. Ivan Basso, a CSC kapitánya viszont árnyékként követte az amerikait, de a végén ő is kapott két másodpercet, csak hogy pontosan tisztában legyen az erőviszonyokkal.

Armstrong tovább növelte összetettbeli előnyét. A második helyet és a pöttyös trikót a halványabb szereplés ellenére sikerült megőriznie a dán Mickael Rasmussennek, Ivan Basso viszont feljött a harmadik pozícióba, a Crédit Agricole francia versenyzője, Christophe Moreau gyengélkedésének, no és saját erejének köszönhetően. A mestervizsga azonban ma következik… ---- INDURAIN 41 ÉVES
A Tour de France egyik legendás versenyzője, Miguel Indurain szombaton ünnepelte 41. születésnapját. A spanyol kerekes sorozatban ötször (1991 és 1995 között) nyerte meg a világ legnagyobb kerékpáros-körversenyét. Abban az időben ez volt az első ilyen széria, hiszen korábban Jacques Anquetil, Eddy Merckx, és Bernard Hinault is ötször-ötször diadalmaskodott Franciaországban, ám egyikük sem megszakítás nélkül lett első.

FOGYNAK A CSAPATOK
A 13. szakasz után már csak öt alakulat mondhatta el magáról, hogy mind a kilenc kerekese versenyben van. A szombati, agde-i rajtnál a T-Mobile, a Cofidis, a Bouygues Telecom, a Gerolsteiner és az Euskatel-Euskadi csapatában nem hiányzott senki. A többieket bukás, sérülés, betegség vagy időtúllépés tizedelte, összesen 29 kerekes volt kénytelen idő előtt búcsút inteni a Tournak. Ez a szám a Pireneusokban várhatóan tovább nő, hiszen az Alpok után a francia-spanyol határon elterülő hegyek emelkedői még meredekebbek, mint azok, amelyeket a karaván már maga mögött hagyott.

AX-3-DOMAINES NEM ARMSTRONGÉ
Az amerikai szupersztár a korábbi két Ax-3-Domaines-ben végződő Tour-szakaszon még nem nyert. Igaz, jelentős vetélytársai közül senki sem tudott ebből jelentős tőkét kovácsolni. Először 2001-ben fejezte be az 1372 méteres magaslaton az adott etapot a karaván. Akkor Cardenas ért elsőként célba. Ôt követte az amerikai szupersztár, megerősítve ezzel akkori vezető pozícióját. Két éve Sastre volt a leggyorsabb, majd Ullrich jött közvetlenül utána, de a német előnye mindössze hét másodperc volt Armstronggal szemben, aki úgy látszik, errefelé csak annyit ad ki magából, amennyi feltétlenül szükséges. ----
A Lézat-sur-Léze és St-Lary-Soulan közötti 205.5 kilométeres szakasz után szinte biztosan megmondható, ki nyeri majd a 92. Tour de France-t. Nyugodtan állíthatjuk, a mai a királyetap 2005-ben. A Pireneusok gyilkos emelkedőin bárki szerezhet akkora előnyt, amely kitarthat Párizsig - még ha egy egyéni időfutam hátra is van. A hat hegyből bemelegítésként az első második kategóriás, majd féltávtól következik négy első kategóriába tartozó. A Col de Menté hét kilométeres mászása során 8.6 százalékos az emelkedő meredeksége, majd spanyol területen tekernek felfelé 8.4 kilométert a bringások. Visszatérve Franciaországba, egy rövidebb és egy hosszabb kaptató után jön az igazi mestervizsga, a tíz kilométernél is hoszszabb, 8.3 százalékos meredekségű csúcskategóriás Pla-d' Adet. Aki Lance Armstrongot akarja letaszítani a trónról, jóval előtte kell felérnie oda. ---- "Szombaton eléggé elfáradtam. Kemény nap volt, mert az előző szakasz későn ért véget, utána százharminc kilométert kellett autóznunk, és a mostani etapot nagyon korán kezdtük, vagyis a szokásosnál jóval kevesebb idő állt rendelkezésünkre a regenerálódásra. Nehezítette a dolgomat, hogy rettenetesen meleg volt, harminchat fok. Márpedig én nehezen tudok versenyezni az ilyen brutális hőségben. Ennek megfelelően az első hegy, a Port de Pailhéres lábánál hátramaradtam a gruppettóban. A főmezőnyről leszakadó csoporttal már valamivel kényelmesebb tempóban mentünk fölfelé. Tudtuk, hogy az időtúllépés réme nem fenyeget bennünket, így jó erőbeosztással pedáloztunk. Persze senki se gondolja azt, hogy ez könnyed sétabiciklizést takar. Az emelkedők így is fájtak, de azért elviselhető módon. Lefelé néhányan összeálltunk, és igyekeztünk kicsit faragni a hátrányunkból vagy legalábbis nem növelni a lemaradásunkat az élen állókhoz képest. Ilyenkor általában nagy az egyetértés az együtt-tekerők között, bár akik jobban elkészülnek az erejükkel, többször előrekiabálnak, hogy minek úgy sietni. Ezúttal végképp igazuk volt, hiszen a vasárnapi lesz talán a legnehezebb etap az idei Touron. Aki azt túléli, nagy valószínűséggel eljut Párizsig. Én minden erőmmel ezen dolgozom majd."