Szabó Bence osztályzata: 3

- A minimális célt teljesítettük ugyan, megvan a tervezett három érem, de nem vagyok maradéktalanul boldog, mert arany nélkül maradtunk - kezdte értékelését Szabó Bence szövetségi kapitány.
- Ne haragudjon, de ha alacsonyan van a léc, azt nem kunszt átugrani. A Zalaegerszegen kiosztott negyvenkét éremből csupán három lett versenyzőinké. Nem méltatlan a magyar víváshoz ilyen célt kitűzni?
- Emelhetjük magasabbra is a lécet, de az nem lenne reális. Egykor úgy kezdődött az esélylatolgatás, hogy aranyat, de mindenképp érmet hoznak a kardozók és a női párbajtőrözők. Most ezt egyáltalán nem mondhattuk. A válogatott megérzi, hogy világklasszisok hagyták abba a versenyzést, hiszen Nagy Tímea nemrégiben szült, Mincza Ildikó kisbabát vár, és Ferjancsik Domonkos is letette a kardot.

- Még így is ez a két szakág szerepelt a legjobban…
- Kard egyéniben két döntőst vártam úgy, hogy az egyik érmet is nyerjen, és ez bejött. Az újonc Kósa Miklós nagyon jól vívott, az ezüstérmes Nemcsik Zsolt azonban a csapatversenyen már nem tudta megismételni jó teljesítményét. Ferjancsik hiánya egyébként különösen ekkor érezhető, ugyanis most nincs vezéregyéniség, Nemcsiknek kellene átvennie ezt a szerepet. Női párbajtőrben ketten is a nyolc között voltak, negyedik lett a csapat, de nincs gond, alakul az együttes.

- Ez azt jelenti, hogy a két kismamára nem is számít a jövőben?
- Nem hiszem, hogy rájuk kellene építenem a pekingi olimpiai csapatot.
- Csapatban csak az olimpiai ezüstérmes férfi párbajtőrözők tudtak felkapaszkodni a dobogóra. Velük mennyire elégedett?
- Az olimpia óta csupán Kulcsár Krisztiánról kellett lemondanunk, de itt egyébként is öten vetélkedtek négy helyért, tehát különösebb zavar nélkül történt a váltás. Nem tagadom, az egyéniben eredményben és mutatott vívásban is többet vártam a fiúktól.

- Vegyük végig a többi fegyvernemet is.
- A női kardban Nagy Orsi balszerencsésen maradt le az éremről. A csapat kritikán aluli teljesítményt nyújtott, egy ember nem nyerhet a többiek helyett. Félelemből vívtak a lányok, semmit sem tudtak bemutatni a tanultakból. A női tőrben Mohamed Aida nehéz ágra került, a végére elfáradt, számára bizonyára nagy szomorúság, hogy érem nélkül maradt. Knapek Edina egyéniben és csapatban is jó volt. Az érem nélküli egyéni szereplést nem lehet csalódásként elkönyvelni, annál inkább a csapatét. Varga Gabi az olimpia óta nem képes magára találni, hiányzik az őt jellemző higgadtság, és Aidától is többet vártam csapatban.

- Férfi tőr?
- Sok beszélnivaló ezen a szakágon nincs, egy helyben topogunk.
- Milyen osztályzatot érdemel az Eb-szereplésünk?
- Hármast, vagyis közepest.
- Ha személyekre bontjuk, ki az, akivel elégedett, és kivel nem?
- A két érmes, Nemcsik és Tóth Hajni természetesen ötöst érdemel, és mellettük a két fiatal döntős, Kósa és a párbajtőröző Révész is. Meg kell jegyeznem, hogy az egész éves teljesítményt figyelembe véve Révész Juliannával vagyok a legelégedettebb. Tóthot pedig azért lehet dicsérni, mert végre fontos versenyen is hozta magát. A másik véglet a nagy csalódás kategóriája, ide tartozik Varga Gabriella, valamint a kardozók közül Lengyel Balázs, Csaba Edina és Varga Dóra.

- A külföldiek közül kire figyelt fel a mezőnyben?
- Irigykedve néztem a lengyel fiatalokat, és a román kardcsapat is nagyon veszélyes lett. Meglepett, hogy az olaszok a két klasszis tőröző, Vezzali és Trillini hiányát sem érezték meg. Elgondolkodtat, hogy Lontay Balázs, aki juniorként még pariban volt az aranyérmes orosz kardcsapat tagjával, Jakimenkóval, hogyan tudott ennyire lemaradni tőle, fényévekre vannak egymástól. Ez egyébként férfi párbajtőrben is gond, ugyanis szerettem volna bevetni egy-két fiatalt, de még nincs jobb a régi nagyoknál.

- Az Eb tapasztalatai alapján tervez változást az októberi, lipcsei világbajnokságon szereplő együttesben?
- Gondolkozom a női párbajtőrön, illetve azon, hogy a kardban valamilyen módon Kósának egyéni szereplési lehetőséget adok.
- Hogyan alakul a további program?
- Szünet következik, és augusztus huszonkettedikén kezdjük el a világbajnoki felkészülést: Balatonfüreden, Tatán, Pulában és ismét Tatán edzőtáborozunk majd.A hat egyéni számban két-két bronzérmet osztottak. ---- A három éremnek örülhetünk, de azért ne legyünk elégedettek, mert az önmagunk becsapása lenne. Ha egyszer sem nézünk szembe a valósággal, a jövő még szomorúbb lesz. Mert ha a múltba tekintünk, már a jelen is az.
A tavalyi Eb-t az ismert körülmények miatt ne vegyük figyelembe, ám előtte, 2003-ban két arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szereztek versenyzőink, 2002-ben Moszkvában két arany, két ezüst és négy bronz volt a mérleg, 2001-ben pedig két arany, egy ezüst és hat bronz!
A visszaesés jól érzékelhető.

Hogyan jutott el idáig a magyar vívás?
Az első lépés talán az, amikor már a fiatalok kudarcait is megpróbálja valaki szépíteni, sikerként eladni. Holott nagy a baj. A mostani válogatottak még talán kihúzzák Pekingig, de nincs utánpótlás. Az idei kadett- és junior-vb-n csupán egyetlen érmet szereztek fiataljaink, és az egyéni döntőknek is csak három magyar résztvevője volt - pedig "döntősnek" náluk nyolc versenyző számít, ami már magában félrevezető. (Pontot is csak az első hat helyezés ér.)

Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy a magyar válogatottat nem jellemzi egység.
Míg a külföldi csapatok egy emberként szurkolnak más fegyvernembeli társaiknak, a mienk általában - tisztelet egy-két kivételnek - ki sem mennek a másik mérkőzésére.

Arról már nem is beszélve, hogy a jobbtól sem akarnak tanulni, pedig a világversenyek döntőbe jutottjaitól talán lenne mit… Ehelyett ahogy kiesnek, sietnek vissza a szállodába. Aztán meg panaszkodnak, hogy az ázsiai, amerikai versenyzőket nem ismerik, mert ők nem nagyon vesznek részt az évközi viadalokon. Amikor aztán mégis ott vannak - például a világbajnokságon -, nem kíváncsiak rájuk.
A zalaegerszegi Eb-n sem fedezhettünk fel sok magyar vívót az érmes csaták nézői között.

És még egy adalék: a közelmúltban rendezett országos bajnokság botrányai, Szabó Bence szövetségi kapitány Eb előtti fegyelmező büntetései vagy Bernáth Zoltán szakágvezető lemondása sem azt jelzi, hogy béke és rend lenne a sportágban.

A vívásban tevékenykedők, a sportágat szeretők célja csak egy lehet: az eredményesség.
Azt viszont csak együtt, összefogva, (egymásban) nem ellenséget kereső hangulatban lehet elérni. ---- 2001, Koblenz: Mincza Ildikó (női párbajtőr 1.), női párbajtőrcsapat 1., Király Hajnalka (női párbajtőr 3.), Knapek Edina (női tőr 3.), női tőrcsapat 2., Nagy Orsolya (női kard 3.), Nemcsik Zsolt (férfi kard 3.), Juhász Attila (férfi tőr 3.), férfi kardcsapat 3.

2002, Moszkva: Boczkó Gábor (férfi párbajtőr 1.), női párbajtőrcsapat 1., (női tőrcsapat 2., női kardcsapat 2., Imre Géza és Kovács Iván (férfi párbajtőr 3.), Nagy Orsolya (női kard 3.), férfi kardcsapat 3.

2003, Bourges: Boczkó Gábor (férfi párbajtőr 1.), Varga Gabriella (női tőr 1.), Csaba Edina (női kard 3.), Mincza Ildikó (női párbajtőr 3.), férfi tőrcsapat 2.

2004, Koppenhága: Tóth Hajnalka (női párbajbtőr 3.), női párbajtőrcsapat 2.

2005, Zalaegerszeg: Tóth Hajnalka (női párbajtőr 2.), Nemcsik Zsolt (férfi kard 2.), férfi párbajtőrcsapat 3.