Eladhatatlan West Side-sztori

A VÁROS:
Közkeletű vélekedés szerint New York tipikusan az a hely, amelybe az ember vagy első pillantásra beleszeret, vagy utálja mindhalálig. Néhány sorban bemutatni lehetetlenség a világ egyik legvarázslatosabb megavárosát: a szíve, Manhattan önmagában eladható, és akkor ott vannak a híres-hírhedt városrészek, Queens, Bronx, Brooklyn, Long Island és Staten Island, továbbá az európai fővárosokéival összevethetetlen, mégis világszerte ismert modern nevezetességek. A felhőkarcolók fellegvárába csapódó s az ikertornyokat romba döntő gépek még tán szimpátiát is kelthetnek azon metropolisz iránt, amely sokszínűségével, megannyi nációt és kultúrát felvonultatva Amerika jelképének számít - a város ékével, a Szabadság-szoborral egyetemben.

A FŐNÖK:
Dan Doctoroff életének folyása nem igazán függ a kandidálás sikerétől: a pályázatokat vezető urak közül ő a legtehetősebb, számláin dollárszázmilliók pihennek, minthogy befektetési bankárként a Wall Street legsikeresebbjei közé tartozott. Miután degeszre kereste magát, úgy döntött, kipróbálja a politikát (arrafelé ez fordítva van, nem úgy, mint nálunk…): jelenleg New York alpolgármestere, s a pályázat mellett a terrortámadások utáni újjáépítést felügyeli, amiért évi egydolláros, jelképes fizetést vesz fel. Mindazonáltal életcéljának tekinti az olimpia New Yorkba hozatalát: ez az ötlet percekkel azután vetődött fel benne, hogy végignézte az 1994-es futball-világbajnokság olasz-bolgár elődöntőjét. Sportkarrierje nincs: tizenévesen rögbizés közben csúnyán eltört a karja és a kulcscsontja - viszont az iskolapadban pótolt: a Harvardon szerzett diplomájával könynyedén érvényesült a későbbiekben.

AZ ESÉLY:
Bennfentesek szerint New York lehet az első körös repülő, sokak szerint ugyanis 12 szavazatnál többet aligha kapar majd össze. A két észak-amerikai téli olimpia mellett a nagy stadion körüli huzavona alighanem végképp betette a kaput. Vagy ha úgy tetszik: alma a Nagy Almának nevezett város olimpiája…


New York, az New York, avagy egy helybéli megállapítás szerint itt mindennek van ellenzéke, azaz verőfényes nyári napon "az ég kék" kijelentést is többen készek cáfolni. Nem véletlen, hogy a belső csatározások valószínűleg kinyírják az amerikai kandidálást. Alig egy hónappal a szingapúri döntést megelőzően komolyan felvetődött annak a lehetősége, hogy New York vagy önként visszalép, vagy a NOB végrehajtó bizottsága fogja megköszönni a város részvételét, miután a pályázat alfáját és ómegáját jelentő olimpiai stadiont megfúrta a városvezetés.

Háromszázmillió dollár: ennyit kellett volna megszavaznia az illetékes testületnek, ám az - ismervén az olimpiai pályázat ötven százalékot épphogy meghaladó támogatottságát (nyakukon a választások) - úgy döntött, New Yorknak nem ér meg ennyit a palota felépítése. Kétmilliárd dollárba került volna az épületvarázslat, így viszont épp az az elem esett ki a pályázatból, amelyikre az egész épült.
Hiperaréna kontra Madison Square Garden

A Sport and Convention Center keresztséget kapó, 75 ezres stadiont a West Side egyik utolsó ronda részén, a folyóparti vasúti pályaudvar helyén kívánták megépíteni, s természetesen a korszellemnek megfelelően "all-round" lett volna: egyetlen éjszaka alatt átalakítható futballpályából fedett koncerthelyszínné, netán óriás kosárcsarnokká, elvégre az elhúzható tetőt, valamint a pálya szintjét úgy tervezték meg, hogy a stadion minden jelenleg ismert multifunkciós testvérénél gyorsabban "öltözhessen" át a kívánt tereppé.

Jellemző New Yorkra, hogy az elgondolás leghevesebb ellenzője egy másik olimpiai helyszínnek jelölt legendás, ám maszek alapon működő, azaz profitját féltő létesítmény vezetése volt: a Madison Square Gardené.
A közelben fekvő toparéna tulajdonosai vért köptek az NYSCC betűkombináció hallatán (náluk csak futballmérkőzéseket nem lehet rendezni, minden mást igen, 2012-ben a kosármeccseket vitték volna oda). Az MSG-főnökség fizetett tévéreklámokkal igyekezett lejáratni a vállalkozást, mire az SCC mögött álló konzorcium dollárszázezreket felemésztő ellenkampánnyal válaszolt (a reklámspotokban nem kerteltek: "amit az MSG-nél mondanak, az hazugság" - hogy csak az enyhébb változatot idézzük).

A Garden-vezérek opponálása még belefért volna, a városé azonban nem: a pályázónak ugyanis szigorúan dokumentálnia kell az anyagi hátteret, márpedig a szemlebizottság jelentése kérdésesnek jelölte a 300 milliós tételt, amelyről később kiderült, senki sem hajlandó kifizetni. Két hét után aztán gyorsan kipréselték a New York Jets amerikaifutball-gárdájából, hogy a 2009-re épülő stadionjába "engedje be" az olimpiát, azaz mindenki igyekezett optimistán vigyorogni: New York pályázata ismét él. A realisták viszont csak legyintettek: maximum visszahozták a klinikai halál állapotából. ---- Az az érdekes, hogy a Jetsnél már hamarabb megneszelték a veszélyt: eredetileg úgy volt, hogy a húsz éve a városi riválisnál, a Giantsnél albérlősködő együttes is a West Side-on megépülő csodaaréna állandó vendége lesz, ám a városházán zajló szkanderezést látva az együttes tulajai úgy döntöttek, egy szerényebb, 600 milliós arénával is beérik a folyó másik partján, Queensben.

Most ide helyeződne a játékok súlypontja, ami annyiban érdekes, hogy ezáltal megbillen az Olimpiai X-nek nevezett koncepció. Az elképzelések szerint ugyanis a helyszínek X alakban helyezkedtek volna el a városon belül úgy, hogy a találkozási pontban a West Side-on épülő hiperstadion, valamint az olimpiai falu állt volna. Utóbbival kapcsolatban azt ígérik, hogy egyetlen létesítmény sem lenne távolabb tőle 30 kilométernél, ami különösen annak tekintetében bravúr, hogy a létesítményeket szépen szétosztották a híres városrészek között. Manhattanben a Madison Square Garden, valamint az új aréna várná - várta volna - a sportolókat (az atlétikai versenyeknek otthont adó stadion mellett egy óriási, a Hudson-folyó vizére tett megastégen alakítanák ki a bemelegítőpályát…), továbbá a Central Parkban futhatnának a triatlonsok. Brooklynban lenne az uszodaközpont és a strandröplabda, valamint az egyéni küzdősportok otthona, Bronxban a kerékpárversenyek, az öttusa, a lövészet, no és a híres Yankees Stadionban a baseball, Queensben a US Opennek otthont adó Flushing Meadows-i komplexum fogadná a teniszezőket, a folyó egyik ágán lapátolhatnának az evezősök és a kajak-kenusok, s itt, a legelegánsabb negyedben versenyezhetnének az íjászok és a vízilabdázók; Staten Island látná vendégül a lovassportokat és a softballozókat, míg Long Island a röplabdázókat, New Jersey pedig a kézilabdázókat, valamint a legendás Giants-aréna a futballistákat. ---- Az atlantai közlekedési káosz után egy ennyire szétszabdalt észak-amerikai tervezet akár riasztó is lehetne, ám épp az X elrendezés miatt mondják azt a New York-iak: gond nélkül megoldható a szállítás. Az Egyesült Államokról lévén szó szintén az 1996-os tapasztalatok mondatják sokakkal: ha lehet, ne kelljen egy újabb maszek alapon rendezett olimpián még fogpiszkálókban is az aktuális támogató nevében elmélyedni. Az Atlantát beborító kommercializmus nagy visszatartó erő lehet, továbbá az is, hogy a 2010-es téli olimpiát Vancouver rendezi. Noha a nyolcvanas évek óta nem divat, hogy nyolc éven belül ugyanaz a kontinens kapja meg a nyári játékokat, épp az Észak-Amerikában sorra kerülő téli esemény miatt sérül a New York-iak rotációs érvelése, amely így fest: 1984: Amerika, 1988: Ázsia, 1992: Európa, 1996: Amerika, 2000: Ausztrália, 2004: Európa, 2008: Ázsia - és ezután megint Amerikának kellene jönnie, nem Európának. Csakhogy 2002-ben még ott volt Salt Lake City is, ami tovább gyengíti a pozíciókat.

Holott New York multikulturáltságához méltó, nem csupán amerikaiakból álló támogatókat vonultat fel: Muhammad Ali, Janet Evans és Jackie Joyner Kersee - valamint a Párizs mögül heves "árulózásos" kórussal visszaráncigált Lance Armstrong - mellett az ausztrál úszófenomén Ian Thorpe, a Romániából elszármazott tornászlegenda, Nadia Comaneci, valamint a kínaiak olimpiai bajnok műugrója, Gao Min is New York zászlaja mögött vonul. Szingapúrban az állam szenátora, Hillary Clinton is bedobja magát, ám nagyon úgy fest: ez legfeljebb ahhoz lehet elég, hogy ne az első körben szálljanak el az amerikaiak.