Palik: jöhet az igazi Dakar!

A motorosaink természetesen nem nagyon élvezték a napot, hiszen nulla versenykilométert tettek meg, de úgy voltak vele: legalább ezen is túl vannak.
Az autósok közül Kis Sándor és Czeglédi Péter volt a leggyorsabb, pedig a kettős nem kezdte kifejezetten nyugodtan a napot. Amint arról már korábban beszámoltunk, Kisék a január elsejei hosszú (900 kilométeres) összekötő szakasz végén úgy döntöttek, váltót cserélnek, mert az ominózus alkatrész furcsa hangokat adott ki.
A szervizelés azonban tovább tartott, mint gondolták, a csapat reggelig dolgozott, és mire a parc ferméhez értek, ahová éjszakára be kellett volna tenni a Nissant, az ellenőrző ponton már nem volt senki. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy Kisék kihagytak egy csekkpontot, ráadásul több órát késtek a parc ferméből - ez pedig utóbb sokba került. A felügyelő testület döntése értelmében a magyar páros 7 óra büntetéssel folytathatja a versenyt, ami a mezőny végére rangsorolja őt.

A Nissan eddig hibátlan

Ezután valóban sovány vigaszt jelenthetett a 42. helyezés. Pedig Kisék úgy érték el, hogy a szelektív szakaszon hat percig álltak egy lecsukott sorompó mögött. "A dél-afrikai utakra emlékeztetett engem ez a pálya - mondta Kis. - Köves volt, földes és agyagos, az autónak azonban meg sem kottyant, a Nissan szinte tökéletes volt."
Ugyanezt elmondhatja a Palik László, Darázsi Gábor duó is, amely a Kiséhez nagyon hasonló autóval száguld a Dakaron, azzal, amelyikkel a nyolcszoros autókrosszbajnok a tavalyi Dakaron indult. És a Pick-Uppal eddig a világon semmi gond sem volt, olyannyira nem, hogy az első afrikai szakasz után Palik máris elmondhatja magáról, hogy az összetettbeli 43. helyezésével ő a legjobb magyar. Persze ebből sem lehet még messzemenő következtetéseket levonni, hiszen elenyészően kevés kilométert tett meg eddig a mezőny ahhoz képest, ami még hátravan.
"Már csak egyet kell aludni, és elkezdődik a Dakar - mondta Palik mosolyogva a hétfői szelektív szakasz céljában. - A mai szakasz nagyon kellemes lett volna, ám az utolsó tizenöt kilométert már lépésben tettük meg, mert nyolcan-tízen mentek előttünk, és iszonyú port vertek fel. Az autóm egyébként nagyon szépen muzsikált, még úgy is, hogy Európában tele kellett tankolni, hogy kibírja Agadirig."
Palik azt is elárulta, hogy a rajt előtt egymásra néztek a navigátorával, Darázsi Gáborral, és szinte egyszerre mondták: ez még mindig nem az a szakasz, amelyen eldől a verseny, úgyhogy óvatosan kell menni rajta.
Főleg, hogy navigációs szempontból ez a 123 kilométer jobban hasonlított rali gyorsasági szakaszra, mint tereprali szelektívre. Gyorsan követték egymást a jelek az itinerben, ami egyben azt is jelentette, hogy nagyon kellett koncentrálnia annak, aki nem akart eltévedni. Csakhogy ez nem is olyan könnyű, ha az ember nem lát mást maga előtt, csak sűrű porfelhőt. ---- A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettősnek éppen ez lett a veszte hétfőn. Ôk is előztek, őket is előzték, iszonyú volt a kavarodás és a por, így történhetett, hogy miközben az ellenfelek elkanyarodtak jobbra, ők tovább mentek egyenesen. Az Opel Frontera legénységének körülbelül tíz percébe került, mire visszatalált a helyes útra, és akkor már hiába diktált nagy tempót a pilóta, nem volt mit tenni. Ilyen "rövid" (persze itt most a sivatagi versenyek távját kell alapul venni) szakaszon ugyanis tíz perc rengeteget számít.
"Egyedül az vigasztal, hogy a kocsi eddig hibátlan, bár most anynyira sáros, hogy csak nyomokban emlékeztet a rajtnál látott zöld csodára - mondta Szalay. - Lassan én is kezdek bemelegedni, ma már olykor élveztem is az autózást."
Liszi László és Rack György is a porra panaszkodott, meg arra, hogy körülbelül a pálya felétől kezdve mentek a többiek porában (persze nem az ideális tempójukban), ez is elég volt azonban az 57. helyre meg arra, hogy az összetettben a második legjobb magyar párossá lépjenek elő.

Lisziék remekeltek a dízel Pajeróval

S hogy ez miért meglepő? Nos, azért, mert Lisziék technikai háttere egyáltalán nem mérhető a másik három pároséhoz, hiszen a Pajerójuk szinte széria. Persze ez nem jelenti azt, hogy hibamentes lenne: az előző éjszaka ugyanis váltót kellett benne cserélni, úgyhogy a szervizesek éjjel szemhunyásnyit sem aludtak.
A kamionosaink lapzártáig nem értek be a táborba, azt viszont mindkettőjükről elmondhatjuk, hogy teljesítették a szelektív szakaszt. Ezúttal az előző napok eredményéhez képest felcserélődött a sorrend: a Darázsi Zsolt irányította egység végzett előrébb, és ezzel az öszszetettben is kedvezőbb pozícióba (28.) került. A MAN-kamion legénységének ezúttal nem okozott gondot a porban való előzés: körülbelül öt kamiont és négy autót utasítottak maguk mögé a szakaszon. Nagyon úgy tűnik, nem kellett sok idő ahhoz, hogy a pilóta visszarázódjon a régi kerékvágásba. A másik kamionunkban Szaller Zoltán a biztonságot tartotta szem előtt, ennek ellenére azért kihozta a Mercedesből, ami benne volt. Az összetettben a 37. helyről várja a folytatást. ---- Összkerékhajtás nélkül
David Fretigné-é a mezőny egyetlen kétkerékmeghajtású motorja, de az összkerékhajtást eddig még nem használta a Yamaháján. "Valószínűleg csak a hatodik szakasztól veszem igénybe az elsőkerékhajtást is, Mauritániában jönnek csak az igazán nagy homokdűnék, ott már hasznát veszem ennek" - mondta Fretigné.

Nissanos elit
A három gyári Nissan-pilóta, Ari Vatanen, Colin McRae és Giniel De Villiers mellett két másik neves nissanos is van a mezőnyben. Az egyik a világhírű francia színész, Jean-Paul Belmondo fia, a Formula-1-et is megjáró Paul Belmondo. A szenegáli elnök, Abdulaye Wade lánya, Syndiely Wade számára viszont teljesen új az autóvezetés, hiszen az elmúlt években motorral indult a Dakaron.

Regazzoni csapata
Az egykori Formula-1-es sztár, a svájci Clay Regazzoni saját csapattal nevezett be a Dakarra. Az ötszörös F1-es futamgyőztes Regazzoni először úgy tervezte, saját maga is versenyez, de az automataváltós Isuzuja túl gyengének bizonyult. (Regazzoni deréktól lefelé béna, amiért csak automataváltós járművet vezethet.) Ezért aztán a négyszeres Dakar-győztes olasz Edi Oriolit kérte fel a 165 lóerős Isuzu D-Max vezetésére, amelyet már kézi váltóval szereltek fel.

Oldalkocsis csapat
Két keréken, motorral a "legkönnyebb" teljesíteni a Szaharát, valamivel fárasztóbb quaddal, azaz négykerekű motorral megbirkózni a homoktengerrel, míg a legnehezebb három keréken, oldalkocsis motorkerékpárral meghódítani a sivatagot. Az idei Dakaron csak egy páros vállalta az oldalkocsizás nehézségeit. A svájci Sandro Lanaro, Rudolf Howard párosról van szó, amely saját építésű járművel vesz részt a viadalon, a "tricikliben" egy 1000 köbcentis, kéthengeres Aprilia Falco motor dolgozik.