Svédületes nosztalgia

A Svédületes elnevezésű ping-pong gálára a szervezők ismét összehozták a huszonöt évvel ezelőtt Phenjanban a kínaiakat legyőzve világbajnoki címet szerzett aranycsapat tagjait, Jónyer Istvánt, Klampár Tibort és Gergely Gábort, míg a vendégektől három, a maga korában ugyancsak extraklasszis asztaliteniszező, Stellan Bengtsson, Mikael Appelgren és Kjell Johansson érkezett erre az alkalomra Budapestre.
A sportág ínyencei tudják, ez nem akármilyen névsor: hatuknak összesen tizenhét világ- és harminchét Európa-bajnoki aranyuk van, a további érmeik összeszámlálásához pedig talán egy számítógépet kellene rendszeresíteni.
Azt viszont enélkül is tudta mindenki, hogy itt valami egészen nagy show következik. Már a bemelegítésnél is látszott, hogy ezek a középkorú urak nagyon komolyan veszik a gálát, a lehető legjobb formájukat akarták hozni: Jónyer próbálgatta a régen látott pörgetéseit, de Gergely és Klampár is rettentően igyekezett. Meg persze a svédek is.
Fontos volt ez, senki sem szeretett volna csalódást okozni.
Aztán elkezdődött a show…
Egymás után léptek asztalhoz a múlt csillagai, a jelen sztárjai és a jövő reménységei (merthogy a szervezők szándékai szerint a többfrontos magyar-svéd párharcon mindannyian szerepet kaptak), a szurkolók pedig csak ámultak-bámultak, hogy milyen tehetséges a még újonckorú Csáki Zita és Kosiba Dániel, hogy milyen kiforrott, jó játékot játszik a kontinens egyik legnagyobb reménységének tartott 18 esztendős Jakab János, s hogy - mert hát ezen az estén mégis csak ez volt a lényeg - néhány labdamenet erejéig még micsoda trükkökre képes a Jónyer, Klampár, Gergely trió.
Jó volt egy kicsit nosztalgiázni…
És ezt az érzést erősítette az est meglepetésvendége, akinek a kilétét egészen az utolsó pillanatig titokban tartották a szervezők. Aztán Gergely Gábornak jutott a feladat, hogy a fekete lepelbe burkolózott vendéget leleplezze, s ha már megtette, ütött is néhány labdamenetet a kétszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok horvát Dragutin Surbekkel.

Az este folyamán az is kiderült, hogy Faházi János még mindig szenzációsan bánik a pingpongütővel, s az ütőnek használt parkettával, s az is, hogy bizony nem is olyan könnyű az asztalitenisz, amiről a szereplést vállaló s a saját sportágukban ugyancsak világsztároknak tekinthető Kovács Katalin, Janics Natasa, Gyurta Dániel, Storcz Botond, Polgár Judit, Balogh Gábor, Kovács István és Erdei Zsolt vélhetően órákig tudna mesélni. És természetesen azok a szerencsés nézők is hasonlóan sokat mesélnének a Nemzeti Sportcsarnokban összeszedett élményeikről, akik személyesen lehettek jelen ezen a valóban "Svédületes" asztalitenisz-gálán. Jó volt itt lenni, jó volt látni újra együtt a régi nagyokat, miként azt is, hogy a sportágnak nemcsak múltja, de talán jövője is van. Olyannyira, hogy reményeink szerint nem kell újabb huszonöt évet várni a következő magyar világbajnoki aranyéremre.
Mert az utolsó aranycsapat nagy sikere óta már negyed század telt el, de így, huszonöt év távlatából is csak ugyanazt mondhatjuk: Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor, köszönjük!

A vendégek egy hajszállal "svédületesebbek" voltak

Bár a gála attól gála, hogy nem az eredmény a lényeg, a történeti hűség kedvéért: a show végén a svédek győzelmét hirdethették ki a szervezők. Gergely 2:3-as állásnál adta tovább a stafétabotot Jónyernek, aki ugyancsak Bengtsson ellen játszott, s 8:15-tel zárt. A Csáki-Pettersson meccs végén 21:30, a Jakab-Nylander találkozó után 39:45, a Kosiba-Greczula találkozót követően pedig 59:60 volt az eredmény. A mindent eldöntő utolsó összecsapáson - bár Klampár nagyon küzdött - egy hajszállal Appelgren volt a jobb, így a vendégek 75:72-re nyerték meg ezt a "svédületes" összecsapást. De ettől függetlenül bátran kijelenthető: ezen az estén nemcsak a svédek, hanem minden résztvevő nyert.