Ezüstérmes a párbajtőrcsapat

Igazi "meccshangulat", telt ház, zúgó lelátók fogadták a magyar és a francia férfi párbajtőrcsapatot a fegyvernem olimpiai fináléjában. Csapatunkból Kovács Iván és a tartalékként nevezett, de a döntőn már pástra lépő Kulcsár Krisztián már megtapasztalta az ötkarikás csapatdöntő hangulatát, ők 1992-ben Barcelonában szereztek ezüstérmet, de előbbi kettő és Imre Géza nyertek már világbajnokságot is a válogatottal, na és Boczkó Gábor három egyéni Európa-bajnoki aranyát sem kell elfelejteni - érmes tapasztalatnak tehát nem voltunk híján, de ugyanez igaz volt a franciákra is, Sydneyben például csapatként szintén a döntőig jutottak, akárcsak legjobbjuk, Hughues Obry egyéniben.

Boczkó kezdett Fabrice Jeannet-val, két együttes mellett a francia kétszer talált tisztán, Boczkó egyszer, így 3-5-tel váltotta őket Jerome Jeannet és Kulcsár. Két együttes után a gallok papíron leggyengébb tagja vállon szúrta Kulcsárt, így 5-8-cal fordultak. Jött a két balkezes (de cseppet sem kétbalkezes), a kopaszodó Obry és Kovács, és jött a "Ria, ria, Hungária!", amely mögött nem nagyon hallatszott az "Allez, France!". Nem hiába, az addigi legtalálatdúsabb asszóban Kovács ledolgozta a hátrányt, 13-13-mal adták át a pástot Jerome Jeannet-nak és Boczkónak. "Bátran!" - mondta izgatottan a lelátón a csapatban kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál a hátráló Boczkónak. "Ne lépj le, vigyázz!" - tette hozzá, amikor kellett (bár erősen kérdéses persze, hogy ezt a vívók hallhatták-e), s végül 1:46 perc után született meg az első és utolsó tus, egy együttes formájában. Kovács Iván Fabrice Jeannet ellen nem tusta megismételni előbbi teljesítményét, de hatalmas szívvel küzdött, még két másodperccel a vívóidő vége előtt is adott tust, s végül egytalálatos hátránnyal, 17-18-cal zárt. Kulcsár és Obry következett, s előbb a magyar egyenlített, majd a francia szerezte vissza a vezetést. "Te jössz!" - mondta Kulcsárnak Schmitt, de sajnos letelt a három perc, mielőtt ez megvalósulhatott volna. A Kulcsárnak a pást mellől korábban hevesen magyarázó Kovács érkezett Jerome Jeannet-val, de nem ment neki, háromra nőtt nála a hátrány (18-21). "Gábor, meg kell nyerni!" - kiáltotta Schmitt az Obryval az utolsó előtti asszóra érkező Boczkónak, aki bátran támadott, de kockáztatnia kellett, s a rutinos francia ezt remekül kihasználva növelni tudta az előnyt. Jött az utolsó asszó, 23-27-nél: Kulcsár és Fabrice Jeannet.

A magyar fiúnak nem maradt más választása, mint támadni és megzavarni az addig talán legjobb formát mutató franciát. De sajnos Krisztián nehezen melegedett bele, nem érezte a távolságot, el is ment Jeannet hárommal, már hét tus volt az előnyük (23-30). "Gyerünk, Krisztián, még talán meg lehet fordítani!" - kiabálta minden magyar szurkoló és a csapatban kétszeres világbajnok Kulcsár jött is, kétszer is megszúrta ellenfelét (25-30). Aztán leblokkolt, sorra kapta a találatokat, 25-33-nál először vezetett nyolccal az ellenfél. Innen már nem volt visszaút, bár Kulcsár ment előre becsülettel, de az idő és az erő fogyott, lankadt a figyelem, a francia pedig magabiztosan tartotta az előnyt. Az utolsó perc még rövid kényszervívást hozott, aztán lepergett az idő, francia öröm, magyar bánat. Pedig nem szabad bánkódni, hiszen a férfi párbajtőrcsapat - a kvótaszerzést is beleértve - fantasztikus utat járt be az olimpiai dobogóig és nagyon kellemes napot szerzett nekünk mai teljesítményével.



A döntő mérlege:

Magyarország
Boczkó Gábor -3
Kovács Iván 0
Kulcsár Krisztián -8

Franciaország
Hughes Obry -2
Fabrice Jeannet +10
Jerome Jeannet +3 ---- Szabó Bence: "Azért Kulcsár Krisztián volt a befejező ember, mert abban bíztunk, hogy ha szoros az eredmény, akkor Jeannet-nak támadnia kell, és az Kulcsárnak jobban fekszik. De sajnos másképpen alakult a mérkőzés. Azért voltunk kicsit passzívak, mert kivárásra kellett játszanunk. Idén már többször kaptunk ki ugyanis a franciáktól úgy, hogy mi voltunk a kezdeményezőek. Az ezüstéremmel is teljes mértékben elégedett vagyok."

Boczkó Gábor: "Nyerni akartunk, mint ahogyan minden magyar, aki az olimpián indul. Sajnos 18-18-nál kaptunk néhány szerencsétlen tust, amit aztán nem tudtunk behozni. A két Jeannet-testvér remekül vívott, Obry már kevésbé, de ezt sem tudtuk kihasználni, mert nálunk senki sem remekelt. Ha fizikálisan nem is, pszichésen nagyon elfáradtunk a nap végére."

Imre Géza: "A két legjobb csapat vívta a döntőt, de sajnos a papírforma alapján a franciák voltak a legjobbak. Azért ez a két legjobb csapat, mert mindkettőben több olyan remek vívó van, aki be tud szállni a másik helyett, ha az esetleg gyengébb napot fog ki. Mi végig a csapatversenyre koncentráltunk, és nagyon sajnálom, hogy a döntőben nem sikerült győznünk. Később talán majd tudunk örülni az ezüstnek is.

Kulcsár Krisztián: "Nincs bennem rossz érzés a vereség miatt, végig nagyon fegyelmezetten vívtunk. Sajnos, miután ők vezettek, az utolsó asszóban nekem már kockáztatnom kellett." ---- A Boczkó Gábor, Imre Géza, Kovács Iván összeállításban szereplő férfi párbajtőrcsapatunk a negyeddöntőben Ukrajna ellen lépett pástra. Az elején megszereztük ugyan a vezetést, de elhúzni nem tudtunk. Sajnos, mert az ukránok gyorsan kiegyenlítettek és a vezetést is megszerezték. 5-2-es vezetésünk után Imre első meccsén csinált mínusz ötöt és azt az előnyt végig meg tudták tartani az ukránok, így üldözni kényszerültünk őket, de az egy-két találatos előnyt tartani tudta az ellent. Az utolsó körnek mínusz hárommal vágtunk neki. Boczkóra nem lehet panasz, Kovács inkább adott, mint kapott, Imre volt a csapatból az, aki elveszítette a fonalat, utóbbi egy találkozóját hozta ikszre. Boczkó mínusz egyre hozta a különbséget Kovács záró asszója előtt. Kovács pedig már a vezetést is átvette! 19 másodperccel a vége előtt kettővel 11-nél már hárommal vezetett a magyar vívó! A különbség négyre nőtt, végeredményben nem sokat változtatott: nyertünk! Az elődöntőben Egyiptomot 41-30-ra legyőző oroszokkal mérkőzhetünk.Kovács Iván: +6
Boczkó Gábor: +4
Imre Géza: -6


Az elődöntőnek már Imre Géza nélkül vágott neki a magyar együttes, hiszen az indiszponált vívót Kulcsár Krisztián váltotta. Az első kör után egyenlő volt az állás, Boczkó plusz egyet, kovács mínusz egyet csinált, Kulcsár pedig 0-0-lal zárta a saját asszóját. Csakúgy, mint a másodikat. Ekkor Boczkó is ikszelt, de Kovács plusz hárommal zárt, így tetemesnek mondható előnyel futhattunk neki az utolsó körnek. Kulcsár, tőle eddig szokatlanul belement egy adok-kapokba, 2-3-mal jött ki belőle, már "csak" kettővel megyünk. Kovács 24-20-szal futhatott neki a zárszónak. Meg egy sárga lappal, amit lecsúszott zoknijáért kapott… Majd a pengével akadtak gondjai Kovács Ivánnak - a zsűrielnök nem volt feladata magaslatán - , aki a vezetés birtokában taktikájának a bekkelést választotta, gyors kontrákkal. Bejött, döntőbe jutottunk!
Az aranymeccsen 18.40-kor a franciák ellen vívhatunk, akik az elődöntőben a németeket verték egy találattal 45-44-re. A záró asszó előtt plusz négy volt a franciák előnye, innen sikerült "eljutniuk" a döntő találatig...Kovács Iván: +6
Boczkó Gábor: +3
Kulcsár Krisztián: -1 ---- - Talán annyit hátér információként elmondhatok - kezdi Kolczonay Ernő, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívónk-, hogy a két sikertelen csapatdöntőt követően - mert hiszen számunkra a két ötödik hely nem igazán kielégítő, amikor esetükben aranyesélyről is beszélhetünk - a párbajtőröző fiúk összeültek és megfogatták: "csakazértis" megmutatják. De beszélhetünk konkrétan róluk is, hiszen az egyéni nekik is elment, így nem maradt más választás, mint hogy megvédjék a párbajtőrvívók becsületét. Arról nem beszélve: Kovács Iván és Kulcsár Krisztián is már kifelé megy a versenysportból, szeretnék pályafutásukat olimpiai éremmel zárni. Érem már van, bízom benne szeretnének és tudnak még rajta fényesíteni is… De visszatérve a két csapatunkra, a férfi kardra és a női párbajtőrre, Ivánék, levonva a tanulságokat nem akartak az ő hibájukba esni.
- Mi volt a hiba esetükben?
- Az, hogy amikor pedig már egyértelmű volt, nem mertek cserélni. Talán attól tartottak, hogy az olimpián most nem lehet visszacserélni a már lejött embert, de ezt akkor is fel kellett volna vállalni. Rutinos versenyzőknek nehogy már gond legyen adott esetben egy visszacsere, egy kamusérülés…
- Ezen múlott?
- Szerintem egyértelmű, hogy igen. Most Imre Géza helyett, aki mínusz hatot csinált a negyeddöntőben az ukránok ellen, bejött Kulcsár Krisztián az elődöntőre és csinált két 0-0-át, ami iszonyúan nehéz taktikai feladat. Ebben a csapatban is benne volt az éremszerzés lehetősége, de iszonyú profi hozzáállással ők ki is hozták magukból azt, ami bennük volt, van.
- Lát hasonlóságot a mostani döntőbejutás és az 1992-es között, amely gárdának ugye Ön is aktív tagja volt?
- Annyiban mindenképpen, hogy amikor már elúszni látszott a hajó, a öntővel együtt kanadaiak ellen, hiszen 5-2-re kellett volna hozni az utolsó asszót, akkor mi is mertünk cserélni. Ugye pont én álltam be és mit ad Isten, 5-2-re nyertem. Ezüstérmesek lettünk, a csapatban olyan két tehetséges fiatallal, Ivánnal és Krisztiánnal, akik most is ott lehetnek, tizenkét év elteltével, de már mint rutinos versenyzők. Szurkolok nekik, fényesebb legyen most az érmük, mint volt akkor…