Az én formám (03.22.)

"A rajt előtti pillanatok. Biztos vagyok benne, hogy Fernando Alonso megpróbál rögtön a lámpa szabad jelzése után kilőni, hogy lehetőleg már a rajtnál minél több pozíciót nyerjen. No és ott van még Szato meg Pantano – egyikük sem az a nyugodt fajta. Csak az első két kanyarban kéne tartani a pozíciómat valahogy!Kialszanak a piros lámpák – gázt adok. Elég nagy a kavarodás, Alonso, ahogy az várható volt, úgy megy, mintha puskából lőtték volna ki, és ez eléggé megbolygatja a sorokat. Akik »menekülnek« a spanyol elől, a pálya két szélére húzódnak. Ennek ellenére nem rossz a rajtom, sőt, sokkal jobb, mint Melbourne-ben. A csapattársammal, Brunival küzdünk az első kanyarban, de ő jobban jön ki a fordulóból – elém kerül. Nem hagyom annyiban, megyek utána, ahogy bírok, és két-három kanyarral később már előtte vagyok. Sajnos, mindössze egy körig tart az örömöm, a helyenként vizes pályán ugyanis megcsúszok, és máris újra előttem van. Felveszem a saját tempómat, megyek, ahogy tudok, de az autóval már az első néhány kör után elkezdődnek a gondok. Hamar kiderül, hogy a használt gumis beállítást nem sikerült eltalálni. A kocsi meglehetősen instabil, a hátulja ugyanúgy csúszkál, mint az időmérő edzésen – folyamatos kontroll alatt kell tartani.A rádión közlöm a csapattal az észrevételeimet, ők pedig úgy döntenek, a második boxkiállásnál lecserélik az első vezetőszárnyat. Egy fok a különbség a szárnybeállításban, de még így sem tökéletes az autó, nagy tempónál még mindig tolja az elejét. És ha ez még nem lenne elég, meglazul a biztonsági övem. Próbálom igazgatni, de nem tudom kellőképpen meghúzni, így nemcsak az autóval kell küzdenem, hanem magamat is muszáj tartanom – a gyors kanyarokban ez meglehetősen nehéz. Állandóan meg kell feszítenem a testemet, így a harmadik boxkiállásnál már úgy érzem, leszakad a hátam. Eközben a lekörözések okozzák a legnagyobb nehézséget, ezek miatt veszítem a legtöbb időt. Van egy ritmusa a lekörözéseknek, ha azt megérzi az ember, akkor sokkal könnyebb dolga van. Bevallom, nekem most még nagyon kell erre figyelni. Nincs nagyobb gond, igaz, Massa és Barrichello is méltatlankodva integet, mert nem engedtem el őket rögtön. De hát én is versenyben vagyok, ha azonnal félrehúzódnék, amikor mögém érnek, lecsúszom a pályáról, és fel kell adnom a küzdelmet. Ezt pedig semmiképpen sem akarom. Tudom, a verseny során mindig kötelező hátrafelé is figyelni, no meg a csapat is hallgatja a rádiót, figyeli a történéseket, és szól a rádión, ha valaki mögém ér és el kell engedni. Én az első adandó alkalommal lehúzódom a lekörözők elől, sőt, Massával a verseny végén meg is beszéljük az ügyet. Mondom neki, hogy se előtte, se mögötte nem volt senki, amikor engem előzött, úgyhogy nem értem az idegeskedését, nyugodjon meg. Ennyiben maradunk. A versenybíráknak nincs kifogásuk a manővereim ellen, ha lenne, büntetéssel torolnák meg, de ez szóba sem kerül. A viadal végére nagyon elfáradok, a meleg, a magas páratartalom és a küzdelem a kocsival egy kicsit sok egyszerre. Annak azonban örülök, hogy sikerült célba érnem, hiszen a több mint háromszáz kilométer megtétele során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az autóról. Jöhet Bahrein!"Baumgartner Zsolt