A hozzá hasonlóan a nyáron igazolt Cacau elleni csatáját már régen megnyerte Szabics Imre, immár kihagyhatatlan a VfB Stuttgart kezdőcsapatából, és lassan kiérdemli a "sváboknál a fontos gólok embere címet is. A Hannover elleni bajnoki volt az idény során a nyolcadik olyan tétmérkőzés, amelyen a magyar támadó alakította 10-ra az eredményt.
– Szerencsére így alakult, nincs okom panaszra – válaszolta lapunk érdeklődésére Szabics Imre. – Szép támadás előzte meg a gólomat, amelynek végén Lahm adott középre, nekem pedig csak bólintanom kellett.– Egyre inkább úgy tűnik, képtelenek veszíteni.– Azért most a szerencse is közrejátszott a sikerünkben. Nekem úgy tűnt, mintha Hildebrand befalazta volna a kapuját. Fogalmam sincs, hogyan csinálta, meggyőződésem, ha más áll a kapunkban, nem ússzuk meg négy alatt.– Gondolom, kettő nullánál nem ez járt a fejében.– Tudja, szerintem az a legveszélyesebb, ha egy csapat hazai pályán vezet kettő nullára, majd utána kap egy gólt. Akkor megremeg a játékosok lába, és ki tudja, mi történik. Bevallom, nálunk is volt valami hasonló, szerencsére a végén Meissner szerzett még egyet, és ezzel eldőlt a találkozó.– Mennyire volt ott a fejükben a szerda, a Rangers elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés, amelyen eldőlhet a továbbjutás sorsa?– Sokadszor mondom el, hogy Felix Magath edző szerint egy profi annyit ad ki magából, amennyi szükséges, ez nálunk is így volt ezen a meccsen. Kettő nulla után visszavettünk egy kicsit, annyira nem erőltettük a futballt, de arra azért ügyeltünk, hogy a közönséget kiszolgáljuk. Azt hiszem, megbocsátják nekünk, ha egy ilyen fontos összecsapás előtt picit tartalékolunk, hiszen nem kevésről van szó.