Négy sportoló az élbolyban

A 24 éves sakkozó, Lékó Péter csodagyereknek indult, hiszen hétévesen kezdett el játszani, és nyolc-kilencéves korában már korosztályos világversenyeken ült asztalhoz. A nemzetközi mesteri címet 12 évesen kapta meg, a nagymesterit két évvel később, ami egyből Guinness-rekord lett.
Gyerekkora óta napi hat-nyolc órát tölt sakkozással, de amikor nem az asztalnál ül, vagy a számítógépnél elemez, akkor sem tudja teljesen félretenni a játékot. Iszonyatos energiát fektet a felkészülésbe, s jó ideig rengeteg pénzt kellett invesztálni a pályafutásába, milliókban mérhető az összeg. A sakkvállalkozás csupán a nagymesteri cím után vált nullszaldóssá. Mostanra meg nyereségessé.
Lékó Péter egyszer úgy nyilatkozott, az a célja, hogy az ezredfordulóig világbajnok legyen. Ez nem teljesült – ezért továbbra is ez az álma –, de közben nyert egy sakkolimpiai ezüstérmet, győzött több szupertornán, kihívhatja a világbajnok Vlagyimir Kramnyikot, a párharc győztese pedig az egyesített címért mérkőzhet.
A következő sportoló, Lázár Zoltán (31) fogathajtó, akinek valójában a testvérével, Vilmossal közösen kellene szerepelnie, a báty azonban tavasszal betöltötte a 36. életévét, vagyis "túlkoros”. Közös eredményük: nyolc világbajnoki aranyérem, egy kilenchektáros lovastanya, 65 ezer négyzetméternyi pályaudvari büfé és hat CBA üzlet – a vállalkozások árbevétele tavaly elérte a hárommilliárd forintot.
Tíz éve vették meg az első élelmiszerüzletüket, de cserébe el kellett adniuk vb-győztes versenylovaikat, és még tízmillió hitelt kellett fölvenniük. Ezen az első üzleten tanulták meg a kereskedelmet. Most nyolcvan lovuk van, ebből 12–14-et használnak versenyzésre. A nyolc világbajnoki aranyérmet érzik igazán nagy sikerüknek, ezzel a sportban már a csúcsra jutottak, az üzleti életben meg a "fene tudja, mi a csúcs”.
A népszerû egykori ökölvívó, Kovács István (33), azaz Kokó az álmával kezdi: "Úgy terveztem valamikor, hogy a harmincharmadik születésnapomon, azaz 2003. augusztus tizenhetedikén lépek utoljára ringbe, aztán visszavonulok. Hát ez nem jött össze.” Pedig éveken át építette a pályáját, és lassan teljessé tette a vitrinben az éremsort: amatőr Európa-bajnoki, világbajnoki és olimpiai bajnoki aranyérme, profiként Európa-bajnoki öve volt. Csak a világbajnoki hiányzott. Aztán meglett a profi-világbajnoki győzelem is, de a befejezés tényleg nem úgy sikerült… Mert néhány hónapra rá el is vesztette a címet. Kovács futott még egy kört, megvert két ellenfelet, aztán abbahagyta. Két évvel a vereség után ott ül az éttermében, a Boxutcában, és derûs nyugalommal rázza a fejét: elképzelhetetlen, hogy ő még egyszer újrakezdje.
Hogy mennyi pénzt bokszolt össze, magánügy, de éppen eleget a kellő életszínvonal-emelkedéshez és a jövője megalapozásához. Öt cégben érdekelt különböző mértékben, és mûsorvezető az RTL Klubnál. Ahogy mondja, nagyon szegény családból származik, most tizenvalahány emberről gondoskodik. Legnagyobb sikerei pedig: "Az olimpiai arany és a két gyönyörû gyerek.”
S végül még egy sportoló: Polgár Judit (27) sakkozó. "Az életem gyakorlatilag születésemkor eldőlt, ugyanis testvéreimmel együtt egy családi szisztéma szerint nevelkedtünk. A sakkra és általa a gyakorlatias gondolkodásra szoktattak minket” – mondja Judit, aki sohasem érezte, hogy áldozata lenne édesanyja és édesapja akaratának. Tízévesen nemzetközi versenyt nyert, a siker tehát hamar mellé szegődött. Később ugyan adódtak krízisek, de akarattal mindig sikerült kilábalnia a válságból.
Ma már nem érvényesül a mindenre kiterjedő apai felügyelet, a sakkfenomén önállóan dönt, mikor, mit vállal, intézi a versenyeit. Csupán a férjével egyeztet. A sakkozásban Guinness-rekordokat tartó hölgyet zavarja, hogy manapság minden más számít, a teljesítmény a legkevésbé. Felborult az értékrend.
Büszkeségei között említi, hogy páros mérkőzésen legyőzte Karpov és Szpasszkij világbajnokokat. Meg azt is, hogy csapatban kétszeres olimpiai bajnok. Arról viszont szerényen hallgat, hogy övé az évszázad sakk Oscar-díja is.