Ezen a szép estén sem az Arsenal, sem az Inter futballistái nem ismerték azt a szót, hogy tapogatózás. Köszönet érte.
Emre Belözoglu mozdulata kifejezi az Inter szerda esti üzenetét: Eddig, és ne tovább!
Emre Belözoglu mozdulata kifejezi az Inter szerda esti üzenetét: Eddig, és ne tovább!
Ahogy egy rendes vendéglátóhoz illik, a londoni "ágyúsok” azonnal töltöttek, hihetetlen lendülettel rohamozták Toldo kapuját, jóllehet a tizenhatos előterében rendre csődöt mondott a gépezet, hiába nyitott teret arrafelé többször is Henry és Wiltord. Persze az Inter sem lacafacázott, a 14. percben apróságon, történetesen Touré remek ütemérzékén múlt csupán, hogy a villámléptű Martins nem szerezte meg a vezetést. Egy nagy nyelés után érkezett is a válasz a túloldalon, igen ám, de az utolsó "simítás” ezúttal sem sikerült: Pires centerezése a rosszul helyezkedő védők közé érkező, a hajára mindig is sokat adó, újabban például kopasz Ljungberget találta meg, ő egy csodaszép testcsellel elfektette Córdobát, majd ziccerben egyszerűen eltörte a labdát. Nem volt megállás, és már a gól is érkezett, méghozzá az Inter részéről: bal oldali bedobás után a rendkívül agilis Martins lefejelte a labdát Cruznak, ő lépett hármat (ez mintegy hét métert jelent…), majd a későn eszmélő Lehmann fölött jobbal a kapuba "bokázta” a labdát. És a java még csak ezután következett! A borzasztó felfogásban játszó londoni védelem gyakorlatilag végignézte, amint Kily González meghúzza a bal szélt, no meg azt, ahogy középre kanyarintja a labdát. Ez még nem volna akkora baj, csakhogy Campbell fején megcsúszott, éppen az érkező Van der Meyde elé hullott, ő meg gondolkodás nélkül – reptében – jobb külsővel kilőtte a rövid sarkot. Még mindig csupán a 31. percben jártunk, amikor vitatható körülmények közepette tizenegyeshez jutott az Arsenal, és miután Henry állt a labda mögé, borítékolható volt a szépítés. De nem. Toldo gyors mozdulattal kitenyerelte a bal alsóba tartó labdát, és mivel a mondás szerint a jó kapusnak szerencséje is van, közvetlenül a szöglet után nagyon fújhatott, amidőn Gilberto Silva fejese nyomán a labda épphogy elkerülte a kapuját. És hogy mit lépett erre az Inter? Természetesen gólt lőtt. Emre voltaképpen odagyalogolt az angol tizenhatos előterébe (hogy mire vártak a bekkek, nem tudni…), majd Martinshez paszszolt, aki üggyel-bajjal végül a hálóba küldte a labdát, 0–3-mal lezárva a nap rangadójának első félidejét. Ezután pedig nem kellett csodálkozni azon, hogy milyen játékot hozott a második félidő (az olaszok nem erőlködtek, még csak nem is fetrengtek, a házigazdák meg mindent elszúrtak, amit csak lehetett), viszont Cúper edző örömmel konstatálhatta: Vieri nélkül is van élet az Inter támadójátékában, nem beszélve arról, hogy fiai nem csupán eredményesen, hanem szépen is tudnak futballozni. Kijevben több mint kétszer annyi néző (!) zarándokolt ki a stadionba, mint Londonban, és sokáig úgy tűnt, még gólt sem kapnak a pénzükért, ám a csereként beálló Rincón a hajrábeli duplájával három ponthoz segítette a hazaiakat.
Arsenal (angol)–Inter (olasz) 0–3 (0–3) London, 38 500 néző V: Mejuto González (spanyol). G: Cruz (22.), Van der Meyde (24.), Martins (41.) ARSENAL: Lehmann – Lauren, Touré, Campbell, A. Cole, Ljungberg, Gilberto Silva (Kanu, 64.), Vieira, Pires (Bergkamp, 64.), Wiltord (Parlour, 79.), Henry INTER: Toldo – J. Zanetti, Cannavaro, Materazzi, I. Córdoba, Van der Meyde (Helveg, 70.), C. Zanetti, Emre B. (Lamouchi, 66.), Kily González, Martins, Julio Cruz (Kallon, 84.)