Gál Róbert: olimpiai kvalifikáció után – edzőváltás előtt?

– Kezdjük azzal, hogy a Ferencváros, elsősorban ön, meglehetősen kemény hadjáratot indított a szövetség vezetői és a szövetségi kapitány ellen.– Úgy látja? – kérdez vissza Láng Géza, a zöld-fehérek vezetőedzője. – Nem tagadom, éles a véleménynyilvánításunk, de úgy érezzük, eljött ennek is az ideje. Egy ilyen fiaskó után le kell vonni a szükséges konzekvenciákat, és úgy gondoljuk, a szövetség vezetőinek el kell gondolkodniuk azon, hogy miért történhetett meg mindez. Mi, edzők keressük az okokat, és talán a kétségbeesés az, ami arra az elhatározásra vitt minket, hogy hallassuk a hangunkat.– Forradalmiak, és olykor vádaskodóak, személyeskedők is. Gondolok itt azokra az utalásokra, amelyek a nem megfelelő pénzügyi elosztásról szólnak, és a vezetőség néhány tagjának a Las Vegas-i útját firtatják. Nem gondolja, hogy ezek a felvetések csorbítják a céljaik értékét?– Nem hinném, hogy csorbítanák. Lehet, hogy sértődéseket és konfliktusokat eredményeztek, de az érintettek legalább felkapták a fejüket. Észre kell venni, hogy a sportág mélyrepülésbe kezdett, a huszonnegyedik órában járunk, és ha most nem eszmélnek a szövetség vezetői, be lehet csukni a kapukat. A sportegyesületek a megszűnés szélén működnek, edzők tűnnek el, és sajnos velük együtt a gyerekek is a sportágból. Mi a Fradiban összetehetjük a kezünket, hogy ilyen szinten tudjuk működtetni az utánpótlás-nevelést, és hangsúlyozom, ez nem a szövetség, sokkal inkább a szakosztály, a lelkes edzők és az áldozatra kész szülők érdeme. Úgy érzem, évek óta úgy irányítják a sportágat, hogy a szakmát kirekesztik és nem veszik észre, hogy legalsóbb szinteken kell megalapozni a jövőt, a sikereket. Sem az állam, sem a szövetség nem gondoskodik kellőképpen a sportágról, ahelyett, hogy az utánpótlás alá karolnának, sorra vonják meg a támogatásokat. – Megbocsát, ha ellentmondok önnek azzal, hogy több szinten is jelen van a szakma, hiszen a Bordán Dezső vezette szakági bizottság és a szövetségi kapitány is rendszeresen egyeztet a szövetség vezetésével, az elnökséggel?– Más az, hogy a válogatottak felkészülési programját megvitatják és elfogadják, és más az is, hogy az edzőket aktívan bevonják a szakmai munkába. – Ha jól tudom, ön szerint szövetségi kapitányra sem lenne szükség.– Személyeskedés nélkül mondom, olyan emberre lenne szükség, akire felnéznek és hallgatnak az edzők. Ha nincs meg az efféle tisztelet, akkor egyértelmű, hogy nem működik a munka, konfliktus keletkezik. Véleményem szerint egy jó menedzser kell a válogatott élére, aki a felkészülési programot, az edzőtáborokat egyeztetve összefogja azoknak az edzőknek a munkáját, akiknek versenyzője a válogatottban szerepel. Szeretném, ha az edzők ott lehetnének versenyzőikkel a világversenyeken, és élvezhetnék a munkájuk gyümölcsét. – Most ebből a szempontból különleges helyzet állt elő. Egyetlen olimpiai részvevőnk, Gál Róbert ugyanis a Fradi versenyzője, ám évek óta a jelenleg bírált Vereckei István szövetségi kapitány versenyzője. Ha jól tudom, pontosan azért, mert ön nem akarta továbbvinni Gál felkészítését. A jelenlegi helyzet alapján elképzelhető, hogy Gál hamarosan edzőt vált?– Én szerettem volna Robival továbbra is együtt dolgozni, ám két utánpótlás-korosztályt is edzettem mellette a Fradiban, ami minden energiámat felemésztette, így döntenem kellett a jövőnkről. Úgy éreztem, az utánpótlás-nevelés fontosabb küldetés, de Robi sikereiben az én kezem is benne van. Hogy mit hoz a jövő? Ez még egyeztetésre vár, ám ha úgy alakul, a Ferencváros megoldja az edzőkérdést. Én továbbra sem tudom vállalni a felkészítését, ám számos kiváló edző dolgozik nálunk, így biztos vagyok benne, hogy jó kezekbe kerül a versenyzőnk.