Aki fáradtan is a legjobb volt

Aranyos Katicánk ráadásul nem csupán nyer, hanem újra és újra győz: a gainesville-i kajak-kenu vb-n például minden olyan versenyszámban ismételten aranyérmet szerzett, amelyben korábban már a legjobb tudott lenni. Athéni vágyainkat, reményeinket pedig kövérkésre táplálja, hogy négy elsősége közül kettőt a játékok programján is szereplő számban szerzett: 500 méteren egyesben, illetve négyesben. Még egy "apróság”: 12 arannyal immár ő minden idők egyik legeredményesebb magyar kajakosa.



– Koncentrált versenyzéssel, azt is mondhatnám, lazán nyert újabb négy világbajnoki címet. Utólag nehéznek, izgulósnak mondaná valamelyiket?
– Nem igazán volt időm izgulni. Ötszáz méteren a négyest a szokottnál talán simábban hoztuk, pontosabban a lányok jól tolták alám a hajót, ám utána az egyes kemény volt.
– Zavarta, hogy riválisai pihenten állhattak rajthoz?
– Már a nevezésekkor láttam: szinte valamennyi szóló kajakos ellenfelem kihagyja majd a négyest, és felkészültem arra, hogy minden eddiginél keményebben kell hajtanom. Következésképp ez akkor már nem zavart.
– Az izmai hogyan reagálnak az ilyen mértékű terhelésre?
– Amikor a négyes után újra vízre szállok, eleinte kissé nehéznek érzem a kezem, fásultak az izmaim. Egy-két perc bemelegítés után aztán rendbe jövök, újra bemelegszem. Az érzés elviselésére fizikailag fel lehet készülni az edzéseken, rendre úgy csináljuk, hogy a négyes tréningje után harminc perccel egyesben is pályaevezésre megyek. Lelkileg már nehezebb ügy mindezt modellezni, noha itthon is a világ élvonalába tartozó sportolók lapátolnak mellettem, a többi nagy kajakos nemzet legjobbjaival szemben mégiscsak más versenyezni.
– Milyen erősségű a Birgit Fischer, Kőbán Rita és a lassan-lassan leírható sydneyi bajnok Josefa Idem korszaka után következő női egyes mezőny?
– Mivel az említett hölgyek húsz évig senkit sem hagytak az olimpiai és vébégyőzelem közelébe kerülni, mindenki most akarja megmutatni. Jelenleg én vagyok a legjobb, de egy pillanatra sem lankadhat a figyelmem. Ne feledjük, amikor 2001-ben egyesben kezdtem versenyezni, én sem nyertem rögtön.
– Legalábbis vébét nem. Az Európa-bajnokságon kezdésként legyőzte az ötkarikás címvédőt…
– Köszönöm, hogy emlékeztet. Ugyanakkor én csak azt akartam érzékeltetni, hogy nehéz kenyér világbajnoknak lenni.
– A nagy fogvicsorgatás közepette akad olyan külföldi kajakos, akivel jól megérti magát?
– A német Katrin Wagnerrel régóta nyúzzuk egymást, ám a kölcsönös tiszteletkörökön és gratuláción túl nem haverkodunk. Az otthoni ellenfeleimmel, más megközelítésben a csapattársaimmal viszont szuper a kapcsolatom. A jelenlegi négyesünkbe klasszabb emberek nem is kerülhettek volna. A jelző pedig mind a kajakbéli tudást, mind a személyiségjegyeket tekintve helytálló.
– Most azonban három-négy hétig feléjük sem néz.
– De ők sem felém, és ez így van rendjén. Tizenegy hónapon át nap nap után látjuk egymást, úgyhogy kibírunk ennyi időt külön is. Én most Németországba megyek a nővéremékhez, utána pedig vitorlázunk egyet az Adrián.
– Egy kis tengeri kajakozásra kapható?
– Imádom a sportágamat, de lapátot semmi pénzért nem veszek a kezembe.
– Kiváló edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin amondó, jövőre – a versenyzés szempontjából – könnyebb évük lesz…
– Miért is ne?! Az olimpiai kvótáinkat már most mind megszereztük, így a májusi Európa-bajnokságra nem kell külön készülnünk. Oly sok Világkupa-viadalon, mint az idén, biztosan nem veszünk majd részt, mert a mértéktelen versenyzés helyett 2004-ben csupán egy nagy viadalra koncentrálunk. Azt hiszem, ez érthető.
– Könnyebbséget jelent, hogy az olimpián nem egy napon rendezik az egyes és a páros döntőjét?
– A jelek szerint jól bírom a dupla terhelést, ám kíváncsian várom, milyen lesz egy nap egyetlen számra koncentrálni. Gainesville-ben ezer és ötszáz egyesben, valamint kétszáz és ötszáz négyesben a négy nap alatt összesen kilencszer szálltam vízre, de panaszra semmi okom.
– A négyből négy győzelem egyszersmind azt jelenti, hogy Szabó Szilviával egyetemben a világbajnoki címeket tekintve beérte minden idők legeredményesebb magyarját, Kolonics Györgyöt. A rekorderség jelent némi pluszt?
– Tíz év múlva alighanem jelent majd, most erre gondolni sincs idő. Hajdan csodáltam – és persze most is messzemenőkig elismerem – Kolót a maga tizenkét aranyával. Kellemes, mégis furcsa érzés, hogy immár nekünk is tucatnyi elsőségünk gyűlt össze.
– Egy éven belül újabb mérföldkő következhet: tisztában van azzal, hogy magyar kajakos még nem nyert két aranyat egyazon olimpián?
– Tudom, de most én emlékeztetném önt arra, hogy itt még én sem tartok. Ha kérhetem, jövő ilyenkor térjünk vissza erre a kérdésre.