Betis: Az elnök ismét főszereplő volt a nyáron

A Betis egyéves pokoljárást követően, a 2001–2002-es szezonban tért vissza az első osztályba, és hatodik helyével egyből sikerült kvalifikálnia magát az UEFA- kupába. Nem csoda, hogy az elmúlt idényben hatalmas várakozás előzte meg a csapat szereplését, amelyben olyan klasszisok játszottak, mint Joaquín, Denílson vagy Fernando, és amelynek az élére Víctor Fernández állt, aki a korábbi években a liga legjobbjai közé vezette a Celta Vigót. Ehhez képest csalódást okozott a Betis, először akkor, amikor a második számú európai klubtorna harmadik fordulójában alulmaradt a számára korántsem verhetetlen Auxerre-rel szemben. Aztán a bajnokságban is elmaradoztak az eredmények – a helyi drukkerek szerint a rengeteg sérülés miatt –, így a csapat, amely többnyire azért az UEFA-kupás helyek közelében tanyázott, végül csak a nyolcadik helyen végzett, és leginkább annak örülhetett, hogy az örök rivális Sevilla is lemaradt a nemzetközi szereplés lehetőségéről.
A nyáron persze ismét fogadkoztak a klubnál, elsősorban a mindenható elnök, Manuel Ruiz de Lopera hangja volt hallható. A presidente fűt-fát ígért (például azt, hogy a Real Madrid elleni mérkőzést nem engedi egyetlen televízió képernyőjére sem), és végül többek között olyan neveket vitt a saját magáról elnevezett stadionba, mint a Villarrealtól kitett argentin gólvágó, Martín Palermo, a Real Madridnál teljesen esélytelen Tote, vagy az uruguayi Nacional válogatottja, Lembo, azaz egy UEFA-kupás csapatnak megfelelő garnitúrát, de korántsem a korábban beígért sztárokat (Elber, esetleg Hasselbaink). Loperát mégsem támadják a drukkerek, miután úgy sikerült a csapatnál tartania Joaquínt, hogy a fél Európa által megkörnyékezett támadóval korábban nagyon csúnyán összeveszett.