Barátságosan ölelkezett össze az Olimpiai stadion az átépítés miatt alkalmi öltözőfolyosóján Lisztes Krisztián és Dárdai Pál. Igaz, kettejük mosolya közül a brémai középpályásé volt az őszinte, míg a berlini fedezeté kissé kényszeredettnek tűnt. Az illendőség úgy kívánja, hogy először Lisztes szólaljon meg: egyrészt a vendég jogán, másrészt mégiscsak az ő csapata győzött.
"Nem tudom, melyik a csapatunk igazi arca – utalt arra, hogy a Werder szerdán négygólos vereséget szenvedett az ausztriai Paschingban. – Az Intertotó-kupában elszenvedett súlyos vereség talán jókor jött pofon volt, és azután nagyon sokat beszéltünk arról, miként lehetne villámgyorsan talpra állni. Pénteken már itt, Berlinben a vacsora után össze is ült a játékostanács, amelynek én is tagja vagyok, és arról beszélgettünk, miként lehetne elérni, hogy maximális motivációval lépjünk pályára. A jelek szerint sikerült, bár az előző évadban is az erősebb csapatok ellen futballoztunk jól, a nehéznek tűnő helyzetekben rendre összekapta magát a társaság. Ha jól akarunk szerepelni ebben a bajnokságban, azt hiszem, arra kell figyelnünk, hogy a gyengébbnek tűnő együttesek ellen is úgy játsszunk, mint most. Az első félidőben a szokottnál többet kellett védekeznem, főleg azért, mert Marcelinho az én oldalamról indulva szervezte a támadásokat, és ügyelnem kellett arra, hogy ne tudjon mögém kerülni a vonal mellett. A két gól után megnyugodtunk, zártan védekeztünk, a Herthának pedig alig volt helyzete. Ezúttal sem sikerült gólt rúgnom Király Gabinak, bár volt lehetőségem. A legnagyobb helyzet egy szöglet után volt, nyugodtan levehettem a labdát, furcsa módon az zavart meg, hogy nem támadnak meg a védők. Végül aztán Niko Kovacot találtam telibe. De nem baj, majd legközelebb, a lényeg, hogy nyertünk.”Érthetően kevéssé volt lelkes Dárdai Pál. "Tompák voltunk, gyengén játszottunk, nem is érdemeltünk semmit – dohogott a berliniek játékosa. – Az egész csapat halványan futballozott, sajnos én sem nyújtottam megfelelő teljesítményt. Az ellenfél viszont remekül játszott, magyarként annyi örömöm lehetett ebben a meccsben, hogy Krisztián ragyogóan futballozott. A mérkőzés elején volt egy lövésem, de túl közel volt hozzám az egyik védő, és arra ügyeltem, hogy ne őt találjam el. Nem szabad azonban kétségbeesnünk, fel kell emelni a fejünket, és hinnünk kell abban, hogy legközelebb több sikerünk lesz majd.”Higgadtan értékelt Király Gábor is. "Pocsék találkozó volt – magyarázta a Hertha BSC kapusa. – A bajnokság nyitó mérkőzésén bármi előfordulhat, ezúttal sajnos a lehető legrosszabb startot kellett átélnünk. A legnagyobb baj talán az, hogy egyáltalán nem játszott dinamikusan a csapat, sok volt a figyelmetlenség, és az egyszerűnek tűnő szituációkban is hibáztunk. A gólok? Az elsőnél a rövid sarok felé érkezett a labda, de nagyon sokan helyezkedtek arra, ezért nem léptem ki oda, sajnos azonban valaki meg tudta csúsztatni a labdát, és a kapufa sem volt velem. A másodiknál Micoud mint kés a vajon jött át a védelmünkön, és ott tehetetlen voltam, a harmadiknál pedig próbáltam kiszorítani Ailtont, de el tudta rúgni a labdát alattam. A nyitány tehát enyhén szólva nem sikerült. Az a minimum, hogy a folytatásban sokkal jobban kell koncentrálnunk.”