Az ország legjobb hátvédje

Tavaly a magyar válogatott, történetének legjobb eredményét elérve, a második helyen végzett, s reményeink szerint most is legalább ilyen jó eredmény születik. Sorozatunkban állandó szakértőnk, Ancsin János segítségével igyekszünk bemutatni a vb-re készülő csapat játékosait, foglalkozunk az ellenfelekkel, és egy kis múltidéző mellett a legfrissebb hírekről is beszámolunk.Így látja Ancsin János

"Be kell vallanom, hogy a dunaújvárosiak védője kedvenc játékosaim közé tartozik. Szerény játékos, aki mára Magyarország legjobb hátvédje lett úgy, hogy rendkívül fegyelmezetten játszik, alig-alig állítják ki, azaz az esetek döntő többségében szabályosan állítja meg az ellenfelet. Nagyon könnyedén játszik, és amellett, hogy tökéletesen ellátja a saját feladatát, a támadások során rengeteget segít a csatároknak is. Jól lát a pályán és nemcsak, hogy észreveszi a legjobb megoldást, de jól is passzol, pontos átadásokkal hívja fel magára a figyelmet. Létszámfölényes, vagy létszámhátrányos helyzetekben is többnyire a jégen van, ami azt jelenti, hogy az edzők szemében is ő az egyik legbiztosabb pont a csapatban. Ráadásul sokszor előfordul az is, hogy emberelőnyben ő irányítja a csapatot a kék vonal környékéről, s ilyenkor nem csak a passzaira, hanem a bombáira is érdemes figyelni, ugyanis erősen és pontosan lő, így az ellenfelek kapujára is igen veszélyes.”

Kis magyar hokitörténelem 15. (1981–1982)
C=Csalódás
A ’79-es kiesést követően ismét a legalsóbb osztályban, azaz a C-csoportban találta magát a magyar válogatott, melynek ráadásul "a világ végére”, Pekingbe kellett utaznia. A nagy menetelés első állomásaként a britek vártak a mieinkre, és laza csuklógyakorlatnak bizonyult az összecsapás (8–0) – az is igaz, az osztrákok ellen mi sem fejtettünk ki nagyobb ellenállást (7–0). Következett Észak-Korea, s egy újabb nagyarányú siker: a négy gólt szerző Palla vezérletével a Boróczi-banda kivégezte az ázsiaiakat (10–3), majd Kovács triplájának és Szajlai, valamint Bodor duplájának köszönhetően a franciák is megemelték kalapjukat (11–6). Jöttek a házigazdák. A 18 ezer néző fanatizálta a kínaiakat, s bár Bálint találatával még partiban voltunk, végül szertefoszlatták feljutási álmainkat (3–1). Ennek ellenére a dánok ellen kilencezren (!) ücsörögtek a lelátón, s konstatálták, hogy nem bír egymással a két gárda (2–2), majd búcsúzóul a bolgárok kaptak fél tucatot (6–1), ám ettől még megragadtunk a harmadik vonalban. "B=Bravúr, C=Csalódás” vezette fel a Népsport a következő évben a jacai vb-t, míg Boróczi mester ehhez még hozzátette, hogy a célok eléréséhez az első két körben minimum három pontot kell kasszírozni. Ehhez képest csapatunk 1–0-s vezetésről kikapott a dánoktól, majd 3–2-es előnyt – Kiss, Mészöly és Buzás volt eredményes – bukott el a franciákkal szemben. A sportlap által idézett "B” tehát máris ugrott, hiába táltosodott meg a gárda a jugók (5–4), a házigazda spanyolok (8–1), a KNDK (18–2) és a bolgárok (7–3) ellen, a japán pöröly zárásként ismét lesújtott – 10–1. Pedig ha nyertünk volna…

A palánk mellől
Egymás ellen a vb-jegyében. Bármily furcsa, a román és a lengyel válogatott hiába játszik a vb-n egy csoportban, a felkészülés során is összemérik erejüket. A románok kérésére a két gárda szombaton Varsóban csap össze.