Táncra perdültek a bajnokok

A 36. tornász-világbajnokságot lezáró vasárnap esti banketten három nemzet edzői és versenyzői buliztak igazán önfeledten a debreceni egyetem dísztermében. A latinos (és egy szám erejéig görögös) ritmusokra elsőként az amerikai csapat versenyzői és trénerei perdültek ki a táncparkettre, Károlyi Márta "brigádja” elképesztő táncba kezdett, ami nem véletlen, hiszen női vonalon igazán sikeresen zárták ezt a világbajnokságot.
Ráadásul hatalmas meglepetést keltettek azzal, hogy két arany- és egy bronzérem lett a gyűjteményükben, hiszen tizenhat esztendős lányokból álló, teljesen újonc csapattal érkeztek Debrecenbe.
A viadalok kezdete előtt Károlyi Márta "figyelmeztette” az újságírókat, érdemes lesz odafigyelni lányaira. Ám ekkor még ezt a nyilatkozatát a tornában elengedhetetlen marketingnek véltük. Később azonban kiderült: valóban tehetséges, roppant jól képzett kislányok kerültek ki az edzőnő kezei közül, s állítjuk ezt úgy is, hogy Ashley Postell gerendagyőzelme mellett felemás korláton úgy tudott nyerni Courtney Kupets, hogy a nagy sztár, az orosz Szvetlana Horkina elrontotta a döntőben gyakorlatát.
Horkina egyébként totális kudarcot élt meg ezen a világbajnokságon, hiszen a már említett felemás korláton a hetedik, gerendán a negyedik helyet sikerült megszereznie. Még szerencse, hogy az olimpiai bajnok Jelena Zamolodcsikova ugrásban "felturbósította” gyakorlatát, így a nagy tornásznemzet nem maradt aranyérem nélkül.
Ugyanis meghökkentő, de férfiversenyzőik érem nélkül zárták ezt a világbajnokságot. Hiába vonultattak fel számos világsztárt, köztük a sydneyi olimpia sztárját, Alekszej Nyemovot, mindössze egy versenyzőjük, lólengésben Nyikolaj Krjukov tudta kvalifikálni magát a fináléba.
A románok (Marius Urzica vezérletével az ő versenyzőik ropták még "keményen” a táncot vasárnap este) és a kínaiak ellenben taroltak. Talajon a román Marian Dragulescu, lólengésben Urzica is megvédte világbajnoki címét, míg egy év csend után két győzelemmel tért vissza a nemzetközi porondra a kétszeres olimpiai bajnok (csapatban és korláton) Li Hsziao-peng, aki ugrásban és korláton is szinte tökéletes gyakorlatokat mutatott be – nem véletlen, hogy ő kétszer is 9.8 fölötti pontszámot kapott produkcióira. Nyújtón a két románhoz hasonlóan a görög Vlasziosz Marasz is megvédte világbajnoki címét, igaz, a szakemberek még annak ellenére is a szlovén Aljaz Pegannak szavazták volna meg az aranyérmet, hogy a fiatal görög valóban egyedülálló leugrással rendelkezik.
És akkor térjünk át a harmadik önfeledten táncoló nemzetre, a magyar csapatra, ahol az utolsó számra verbuválódott "vonat” masinisztájává az újdonsült világbajnok, Csollány Szilveszter lépett elő. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokunk (de jó is ezt így kijelenteni), a szombati döntőre felülemelkedett félelmein, és egy magabiztos gyakorlattal váltotta valóra a saját, a szövetség, a szervezőbizottság és a hatezres debreceni közönség álmát.
Így elmondhatjuk azt is: Debrecen egy új csarnokot köszönhet Csollány Szilveszternek és a magyar tornának, míg a harminckét esztendős versenyző egy világbajnoki aranyat köszönhet a Főnix-csarnok közönségének.

Vereckei István, a férfiak kapitánya elégedett csapatával

– Fáradt?

– Az nem kifejezés – válaszolta Vereckei István szövetségi kapitány (képünkön). – Ez az egy hét ráadása volt egy borzasztó hosszú és kemény felkészülési időszaknak, és nem kevés feszültséggel járt együtt ez a világbajnokság.

– Gondolom, ezt a feszültséget az a kérdés gerjesztette, hogy képes lesz-e világbajnoki címet szerezni Csollány Szilveszter.

– Főként ez okozta. Előzetesen azt nyilatkoztam, hogy egy érmet, és két középdöntős eredményt várok tornászaimtól, s azt sem rejtettem véka alá, hogy Csollánytól aranyérmet reméltem. Nos, a versenyzők túlteljesítették ezeket az elvárásokat, hiszen Csollány mellett Gál Róbert és a fiatal Berki Krisztián is bejutott a középdöntőbe, sőt Gálnak a legjobb nyolc közé is sikerült beverekednie magát.

– Tehát az álma teljesült?

– Az elvárásaim teljesültek. Ha az álmoknál tartunk, szerettem volna Gált is a világbajnoki dobogón látni. De nem történt tragédia, Robi fiatal versenyző, aki előtt nagy jövő áll.

– Berkiről ugyanez elmondható.

– Igen, le a kalappal a fiatal tornász, és igazából minden versenyzőm előtt, hiszen egytől egyig rontás nélküli gyakorlatokat mutattak be. Az anyagerőn itt-ott még javítanunk kell, de azt mindannyian bebizonyították, hogy számíthatok rájuk. Szeretném hozzátenni, hogy a világbajnoki sikerek nem csak a versenyzők és az én nevemhez fűződnek, köszönet illeti Fazakas Csabát is, aki a keret mellett dolgozik és persze azokat a nevelőedzőket, edzőket, Sági Lászlót, Szólás Nándort, Limperger Istvánt, Zsákai Csabát, Láng Gézát, Kovács Istvánt, akik erre a szintre juttatták a versenyzőket.

– Az eredményeken kívül milyen pozitívummal szolgált még a világbajnokság?

– A szervezésről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, több nemzet képviselője a vébé ideje alatt megkeresett, és dicsérték a szervezők munkáját. Csodálatos volt az a szeretet, amely a nézőktől áradt felénk. Amit azonban nagyon sajnáltam, és szégyenteljesnek is tartok, hogy a Magyar Televízió csak ennyit közvetített a világbajnokságról, és már azért hálát kell adnunk a sorsnak, hogy Csollány döntője miatt három percre megszakítottak egy labdarúgó-mérkőzést. Az ismerőseim többsége az Eurosporton követte végig az eseményeket, és az is jólesett, hogy többen külföldről, például a kézilabdázó Németh Helgáék is felhívtak bennünket, hogy gratuláljanak Szilas sikeréhez.


Maráczi: pénz nélkül nem megy

– Tudom, hogy ezen a vébén elsősorban nem mi kerültünk a középpontba, ám arra nagyon büszke vagyok, hogy Kiss Renáta révén sikerült két középdöntős részvételt is kiharcolnunk, és bátran kijelentem, elégedett vagyok a lányokkal – mondta Maráczi Márta női szövetségi kapitány (képünkön), amikor csapata szerepléséről faggattuk.

– Azt hiszem, egy hazai rendezésű világbajnokságban az is jó, hogy a sikeres és kevésbé sikeres versenyzők is ugyanúgy megkapják a közönség szeretetét.

– Igen, ez így történt Debrecenben is, és ezért rendkívül hálásak vagyunk a nézőknek és a szervezőknek. Ráadásul a lányoknak tartást adott ez a szeretet, sokan csak most döbbentek rá igazán, hogy mennyire van értelme annak a munkának, amit nap mint nap az edzőteremben végeznek.

– Az alapján, amiket mond, úgy érzem, szeretné együtt tartani ezt a csapatot.

– Igen, hiszen véleményem szerint lehet keresnivalónk a jövő évi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Ám ehhez arra van szükség, hogy januártól a vébé rajtjáig központosított edzések legyenek, vagyis a fiúkhoz hasonlóan a női válogatott is gyakorlatilag minden egyes napot együtt töltsön el. Ám ez rengeteg pénzbe kerül, és a szövetség vezetői csak akkor áldoznának a felkészülésünkre, ha garantálni tudom azt, hogy jövőre a csapatunk bekerül a legjobb tizenkét nemzet közé. Ezt pedig felelőtlenül kijelenteni nem lehet.

– Vagyis csak lelkesedésből nem lehet eredményeket szállítani.

– Így van. A debreceni világbajnokság mindannyiunk számára nagy ünnepet, csodás egy hetet jelentett, ám azt is leszűrtük, ha női vonalon fel akarunk zárkózni az élnemzetekhez, a szövetségnek is tennie kell érte. Szükségünk van a segítségre!