Torna - Detrői Zoltán, a későn érő típus

Nem szokványos tornászpályafutás az övé, mert mint mondja, elég későn jegyezte el magát mostani sportágával.
– Kilenc-tíz éves voltam, amikor elkezdtem tornászni, holott mások jóformán már az oviban kezdik. Tatán, az iskolában javasolták, hogy jelentkezzek a KSI-be, mert tehetségesnek látnak, és az iskolából már mást is felvettek a Központi Sportiskolába. Engem sem küldtek el, bár a tornához akkor már kissé "öreg” voltam – meséli Detrői Zoltán.
– Nem volt hátrány, hogy "túlkorosan” ismerkedett meg ezzel a sportággal?
– Nem, mert megvolt hozzá a lazaságom. Ennek köszönhetően nekem nem is volt szükségem arra, hogy különböző "szenvedtető” gyakorlatokkal érjem el a lazaságot, ami sokakat elriaszt a tornától. Az, hogy a szokásosnál később kezdtem, csak az erőnlétemben jelentkezett, ezen a téren voltak lemaradásaim, ezeket kellett fokozatosan behoznom. Az elemeket viszont mindig könnyen tanultam.
– Más sportággal nem is foglalkozott?
– Versenyszerűen nem, de Tatán a suliban szinte minden sportágat kipróbáltunk. Focizni, bicajozni ma is szeretek, a bicajozás azt jelenti, hogy húsz-harminc kilométereket tekerek le. No és rajongok a szörfért, a vízisíért és a snowboardért.
– Nem éppen veszélytelen szórakozások.
– Valóban… és éppen a snowboard, a hódeszka okozta eddigi egyetlen műtétemet. Pontosabban a nyári változata. Vagy két éve egyik télen megtanultam hódeszkázni, aztán nyáron rendeztek egy olyan versenyt, amelyen vízbe kellett érkezni. No, a vállamban elszakadt a szalag, meg kellett műteni.
– Gondolom, az edzői nem fogadták kitörő örömmel a hírt.
– Mit mondjak? Azóta úgy kell kisírnom, hogy néha hétvégeken elengedjenek, és élhessek a szenvedélyemnek.
– Egyébként mennyire sérülékeny?
– Szerencsére nagyobb sérülésem nem volt, csak apróbbak. Például két hete belenyúltam a korlátba, és kiment a kisujjam. Kicsit még mindig fáj.
– Nem zavarta a felkészülésben?
– A gyakorlatokból kivettünk bizonyos elemeket, úgy edzettem, de remélem, most már nem fog akadályozni. Egyébként pedig az ember összeszorítja a fogát, és csinálja a gyakorlatot, nem figyel a fájdalomra. Közeleg a világbajnokság, amit izgalommal várok.
– Az izgulás félelmet jelent, vagy inkább serkentő érzést?
– Hogy félek-e? Az mindig a felkészüléstől függ. Például ha tudom, hogy valami tegnap sem ment, azelőtt sem, akkor kialakulhat bennem rossz, negatív érzés. Most sokat jelent, hogy két hétig a helyszínen készülhetünk, mert így megszokhatjuk a szereket. Például a korlátot, amin úgy érzem, a legtöbb esélyem van. Jó lenne a középdöntőbe kerülni. Ha jól megcsinálom a gyakorlatot, és mégsem sikerül bejutnom, nem teszek magamnak szemrehányást.