Az elnök nem sértődik meg

Vágólapra másolva!
2002.11.12. 21:31
Címkék
Vasárnap a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) rendkívüli közgyűlésén a küldöttek nagy többséggel az 57 éves Rábold Gusztávot választották meg elnöknek. A későbbi válogatott középtávfutó a debreceni református kollégium diákjaként került kapcsolatba az atlétikával, és negyedikes gimnazista volt, amikor a középiskolai bajnokságon indították.
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
Rábold Gusztáv úgy tervezi, hogy november 27-én ül össze az új elnökség (Fotó: Meggyesi Bálint)
– Korábban kosaraztam, és engem is meglepett, hogy a debreceni városi bajnokságon négyszáz méteren második lettem – emlékszik vissza az új elnök. – Az országos döntőn már nyolcszáz métert futottam, és ezüstérmet nyertem. Horváth Sándor, az Agrártudományi Főiskola testnevelés tanszékének vezetője beszélt rá arra, hogy náluk atletizáljak, de két év után abbahagytam a főiskolát. A Vasasba, az Iharos Sándor vezette futókollégiumba kerültem, onnan a Csepelbe igazoltam, végül a Spartacusban állapodtam meg.
– Mikor lett válogatott?
– Hetvenkettőben vagy hetvenháromban. A legjobb évem az 1974-es volt, akkor futottam az egyéni csúcsaimat, 800-on 1:48.9-et, 1500-on 3:43.7-et. Sajnos nem sokkal később megsérültem, és mivel felajánlották, hogy legyek a Spartacus technikai vezetője, abbahagytam a versenyzést.
– Ettől kezdve a sportágban dolgozott?
– Nem. Három évvel később a Budapesti Bőrdíszműipari Szövetkezethez kerültem, ahol 1978-ban kereskedelmi osztályvezető lettem. Ezt követően huszonnégy éven át közép- és felső szintű gazdasági vezetőként dolgoztam.
– Az atlétikával mikor került ismét kapcsolatba?
– A kilencvenes évek elején Hédáné Zink Teréz szponzorként csábított vissza. Akkor már saját cégem volt, és először a szövetséget, majd néhány szakosztályt támogattam. Ha jól emlékszem, 1994-ben lettem elnökségi tag. Egy megüresedő helyre időközi választáson kerültem a testületbe, a tagságról az idén májusban mondtam le.
– Sokat kritizálta az elnök és az elnökség munkáját. Nem fél attól, hogy most ön kerül a célkeresztbe?
– Nem. A kritikára szükség van, és azt sohasem fogom a személyem elleni támadásnak tekinteni. Nem fogok megsértődni, ha keményen kérdeznek, ha nem értenek velem egyet, hiszen a kritika jelentheti a kontrollt.
– A szövetség anyagi helyzete ijesztő. Nem érzi túl nehéznek a feladatot?
– Az üzleti életben már megoldottam hasonló nehézségű problémát, most is csak azt kell tennem, amit korábban. A feladat valóban nehéz, de ijedtségre nincs ok.
– Mikor ül össze először az új elnökség?
– Úgy tervezem, hogy november 27-én. A tagoknak ugyanis nyolc nappal az öszszejövetel előtt meg kell kapniuk az ülés anyagát, amelyet még el kell készíteni.
– Az irodával kapcsolatban mik a tervei?
– Megkértem Mérei László szakmai igazgatót, hogy készítsen egy tervet a szakmai szervezeti felépítésről. A jelenlegi struktúra valószínűleg módosul.
– Nagy a hiány és sok a tartozás. Európa-bajnokaink és a helyezettek sem kapták még meg az őket megillető jutalmat.
– Nemcsak azt, hanem a tavalyi idényre odaítélt felkészülési juttatásaikat sem. Ezért érthetetlen számomra, amikor azt hallom, hogy a sikeres Európa-bajnoki szereplés a korábban nem látott nagymértékű támogatásnak köszönhető. Ha ígéretekből az atlétáink ilyen jól tudnak felkészülni… Komolyra fordítva a szót, mindent elkövetek azért, hogy a versenyzők és a szakosztályok felé vállalt kötelezettségeinket minél hamarabb teljesítsük.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik