Találkozzunk a grundokon!

Focibajnokságok persze korábban is voltak. Hogy a két végpontot említsük, rendeznek iskolai házibajnokságokat, ahol a 7/A legyőzhette a 8/Z-t és az egyesületekben játszó legjobbak számára ott vannak az országos korosztályos bajnokságok. A Grund-program a kettő találkozási pontja: azoknak szól, akik talán már lemondtak arról, hogy "igazi bajnokságban” "igazi futballistának” érezzék magukat, pedig nagyon szeretik a focit.
A megyei rendszerben, a helyi diáksport-szervezetek, labdarúgó-szövetségek, vagy az önkormányzatok sportosai által szervezett (a gazdát meghívásos pályázat alapján, az NLA választotta ki) Grund-programra benevező csapatok számára minden adott lesz, ami az "igazi”, a versenyszerű futballban vonzó. Csapatot kell alakítani, nevet választani, "elutazni” a meccsre, játszani, figyelni az ellenfeleket, számon tartani az eredményeket, izgulni – és a sor szinte végtelenül folytatható, hiszen ki tudná kimerítően lajstromozni, mi minden szép a fociban.
A Grund-program bajnokságait a megyei szervezők – a Grund Mesterek – az előttünk álló hónapban írják ki az iskolai bázisokon szerveződő csapatok számára. Fontos tudnivaló, hogy – bár a legaláb tízfős csapatokat az iskolákban szervezik – ezek az alakulatok inkább baráti társaságok, mintsem iskolaválogatottak. A cél ugyanis az, hogy mindenki játszhasson (nincs olyan szabály, hogy egy iskola, egy korcsoportban csak egy csapatot nevezhet), azok is, vagy ezúttal elsősorban azok, akik nincsenek bevonva a minőségi futballba.
A kispályán, azaz kézilabdapályán a meccseket öt korcsoportban rendezik meg. A fiúknál önálló kategóriát alkotnak az 1984, az 1986 és az 1988. január 1-e után születettek, míg a lányoknál két korosztály lesz: az 1984. január 1-e után és az 1988. január 1-e után születettek. Ha valaki megnézi a korosztályokat, látja: a program arra is jó, hogy a góliátos korból kiöregedők számára is biztosítsa a továbbjátszás lehetőségét.

A programgazda Nemzeti Labdarúgó Akadémia igyekszik a lehető legnagyobb szabadságot biztosítani a megyei szervezőknek. Így például rájuk lett bízva, hogy a kispályás futball két ismert változata közül a 4+1-es, vagy a szabadidős labdarúgásban elterjedtebbnek számtó 5+1-es változatot választják-e, mint ahogy a szervezők döntése, hogy milyen lebonyolítási rendszert választanak. Elképzelhető a kiskörzetekre épülő "hagyományos” bajnoki rendszer, bizonyosan lesz olyan – különösen az alsó korcsoportokban – ahol inkább több tornát szerveznek, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a csapatok a benevezettek listájából válogatva saját maguk is szerveznek meccseket, tornákat. A lényeg "csak” az, hogy a gyerekek, a srácok és a lányok játsszanak. Ez az egyetlen megkötés: amelyik csapat benevez, annak a tanév során legalább tizenkét játéknapon kell fociznia, és ezeken legalább huszonnégy mérkőzést kell játszania.
Hogy ez sok, vagy kevés? Hogy ez elég-e?
Ha úgy vesszük, egyáltalán nem sok, a gyerekeknek átlagosan háromhetente egy délutánt kell a focira szánniuk.
De, ha úgy vesszük, hogy a Nemzeti Labdarúgó Akadémia által a programra szánt támogatás akár 40000 olyan gyereket is a rendszeres sportolásra, a mérkőzésekkel kapcsolatos élmények keresésére csábíthat, akik egyébként nem fociznának?