Hajdu Attila: parádé a vonalon

A bökkenő az, hogy Bozsik Péternek ilyen végzettsége nincs, így a klubnál a bajnokság kezdetén provizorikusan szakmai igazgatóvá tették meg Kovács Jenőt, akinek megvan az UEFA-képzéses okmánya. A futballkorifeusok és az edzőképző központ kívánalmai emígyen teljesültek, hiszen hallgatólagosan rendet sikerült tartani – jelesül a nyomtatott sajtóban is Kovács adott szakmai magyarázatot a bajnoki meccsek végén. Ám ez már a múlt, ugyanis Bozsik első számú szakmai segítője, Simon Antal is megkapta az A-licencet, így ezentúl ő a papíron ki- és megnevezett vezetőedzője a ZTE-nek.
Persze, ne dugjuk a fejünket a homokba, a szakmai munka vezetője mindenféleképpen az augusztus 20-án lovagkereszttel is kitüntetett Bozsik Péter, ám a formai kötelezettséget Simon Antal "kinevezésével” lehet még tökéletesebbé tenni…
Ennyit a formaságokról, nézzük ezek után a tartalmat, vagyis a péntek esti meccset, amely afféle főpróbát jelentett a Mahchester United elleni találkozóra. A zalaiaknál a meccs fényében kissé felborult a rend, több játékost is pihentetett a szakmai stáb, viszont kezdőként kapott lehetőséget a már hősi énekben is dicsőített Koplárovics Béla. Szóljunk a másik oldalról is, hiszen az MTK-nál is volt meglepetés, mégpedig az, hogy ezúttal a cserepadra ülhetett csak Ferenczi István, aki az elmúlt négy bajnokin nem nyújtott maradandót.

Ami már az első perctől feltűnt: a taktikai fegyelemre egyik oldalon sem lehetett panasz, mindkét gárda játékosai próbáltak alkotó futballal előrukkolni, a baj csupán az volt, hogy ez a fajta akarat megrekedt a próbálkozás szintjén. A futballisták az első húsz percben inkább csak a gyürkőzésig jutottak, s például ennek lett eredménye egy, az MTK javára megítélt büntető, amelyet Illés Béla értékesített is. Ha már fentebb a taktikát emlegettük, akkor szólni kell arról, hogy szakmai megfontolásból már alig több mint félórányi játék után váltottak az egerszegiek, ugyanis a keveset futó, bár a társait szép passzokkal kiszolgáló Vincze Ottót Balog Csaba váltotta. Ami tény, a zalaegerszegiek középpályája valóságos átjáróház volt az első negyvenöt percben, de a területi előnyt nem tudta fölényre váltani az sok átadási és technikai hibával játszó MTK.

A második félidő kezdetén könnyen bebizonyosodhatott volna, hogy Balog pályára küldése jó húzás volt, ám az egerszegi játékos ziccerben csupán a jobboldali oldalhálót rezgette meg a labdával. Különösebben ez az eset sem rázta meg a publikumot; az ötvenpercnyi egysebességes focizásba beletompult jegytulajdonosok a helyzetnél fel sem ocsúdtak. Az ébresztőt Illés szép, kapuközeli emelése jelentette, de ezt leszámítva szürke, sok hibával tarkított, ám többnyire csúnyán durva meccset játszottak a felek.
Az edzők mindenesetre megtették a dolgukat, friss erőket küldtek a pályára, de ez a mérkőzés még így is inkább az erő-, sem mint a technikás futballról szólt, így a bajnoki hátralévő részében is maradt a küzdelmes birkózás. Darko Ljubojevics azért valahogy rést talált a masszív MTK-védelmen, ám nála a koncentráltság hiányzott, nem tudta közelről jó helyzetből a hálóba juttatni a labdát. Megtette ezt Illés, igaz, neki könnyebb dolga volt – ismét tizenegyesből mattolta Szasa Ilicset. Az egerszegi kapus, akinek – bármily furcsa – védenivalója alig akadt, ellentétben az MTK kapuját őrző Hajdu Attilával, akinek a bravúrjai nélkül aligha nyert volna biztosan a hazai gárda (a hajrában Zavadszky Gábor mesteri találata megpecsételte a ZTE sorsát). Egy kiemelkedő teljesítmény tehát volt a közepes színvonalú bajnokin, amelyen az MTK megérdemelten győzött, az egerszegieket pedig vigasztalhatja: az előadás az Old Traffordon majd jobb lesz, mint amilyen a BL-selejtező-visszavágó főpróbája volt.