Főhős statisztának? – Deák Zsigmond jegyzete

Kezdésnek gyorsan szeretném leszögezni, hogy pozitív és negatív értelemben sem vagyok elfogult Dzsudzsák Balázzsal, annak ellenére, hogy a monogramom kétszer is szerepel a nevében. Szerintem kevesen vagyunk így, s most nem a névkezdőbetűs véletlenre gondolok, hanem arra, hogy ő a magyar labdarúgás egyik olyan szereplője, aki a legtöbb emberből kivált valamilyen érzelmet. Valószínűleg azért, mert egyrészt maga is tele van vele, másrészt pedig azért, mert a pályafutása, élete enyhén szólva sem sablonosan alakult. Ezredszer végigmenni mindezen itt és most felesleges, maradjunk annyiban, hogy jelenleg eddigi egyetlen hazai profi klubja, a másodosztályú Debrecen NB I-es visszajutásáért küzd csapata kapitányaként.

S aki látta a Loki legutóbbi meccseit, az tanúsíthatja, a küzdelem kifejezés ezúttal nem üres frázis, hanem valóban tetten érhető a 34 éves középpályás játékában. Pedig épp mondhatná, pontosabban gondolhatná magában, hogy keresett már elég pénzt a karrierje során (többek szerint túl sokat is...), felesleges rángatnia az istrángot, megoldja kicsiben, tutiban, a feljutás úgyis zsebben lesz, ő meg learatja a babérokat. Nos, a feljutás még nincs zsebben, „Dzsudzsi” pedig űzi-hajtja az övéit, ha hibát lát, nem tartja magában (lásd a Békéscsaba elleni szürreális 4–4-et követő kritikát), viszi előre a szíve.

A jelek szerint ugyanígy van a válogatottal is, amelynek momentán – Király Gáborral holtversenyben – a szereplési csúcstartója 108 mérkőzéssel. Hogy lesz-e ebből 109 vagy még több, gyakorlatilag csütörtökön dől el, amikor Marco Rossi szövetségi kapitány kihirdeti bő keretét az Európa-bajnokságra. A játékos mindenesetre a Magyar Nemzetnek adott interjújában leszögezte, szívesen segítene a pályán és az öltözőben egyaránt. Az utóbbit egyértelműen adom is, más kérdés, hogy a gárdának már van egy mérték- és értékadó, társai motiválásában kiváló „erős embere” Szalai Ádám személyében, akinek, visszaverekedve magát a Mainz kezdő tizenegyébe, már szakmai hátterével, szereplési gyakoriságával sincs gondja. A német Bundesliga és a magyar NB II pedig más kávéház, ebben megegyezhetünk. Dzsudzsák valaha, legutóbb talán öt éve, a 2016-os Eb-n a válogatott húzóembere volt, most viszont a gyepen legfeljebb kiegészítő szerepet, amolyan statisztamunkát kaphat. Esélyét némileg növeli a középpályán tapasztalható hiátus (Kalmár sérülés miatt kiesett, Szoboszlai sem gyógyult még fel) és az Eb-keretek létszámának 26-ra növelése, kérdés, Rossi elképzeléseibe mennyire fér bele a lelkes, de momentán a hazai második vonalban „pallérozódó” veterán rekorder. Ha bekerül, ha nem, lesz még miről beszélnünk, és folytatódik a Dzsudzsák-sztori.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!