Nem bravúrral, de emelt fővel búcsúztunk

Az első félidő java részében próbált támadni a magyar csapat, már amennyire erejéből tellett. A Szusza Ferenc-stadionban "hazai pályán" szereplő Kovács Zoltán elég magára hagyatottan őrlődött Robert Kovac szorításában, az első félórában azonban a horvátok sem vezettek stadionrengető akciókat.

Megrengették viszont a stadiont a horvát szurkolók rakétái, Király Gábor ki is gyalogolt a félpályához, mert nem érezte magát biztonságban a vendégtábor közelében. Három-négy percig állt is a játék, míg a rendfenntartók egy elszánt rohammal helyre nem tették a magukról megfeledkezett piros-fehér kockásba öltözött fanatikusokat. Hogy aztán ez az incidens mennyire tesz jót a magyar-horvát közös európa-bajnoki pályázatnak, azt jobb nem bolygatni…

A félidő utolsó nyolc-tíz percére kicsit felpörögtek az események a pályán is: előbb Bosko Balaban lövésénél védett nagyot Király Gábor, majd a horvát csatár a felső lécet is eltalálta, ezt követően pedig óriási bravúrra volt szüksége a magyar hálóőrnek Ivan Klasnic a jobb alsó sarokba tartó lövésénél.

Az első játékrész végén azonban a mieinké lehetett volna az utolsó szó, ám az addig nem sokat mutató Bárányos Zsolt egy szép akció után a kapufát találta el – pedig a horvát kapus már verve volt.


A csapatok úgy vonultak a szünetre, hogy az utolsó tíz perc alapján talán a több helyzetet kidolgozó vendégek lehettek csalódottabbak a gól nélküli állással. A magyar csapatban Bodnár László volt nagyon aktív a jobbszélen az első negyvenöt perben, Hajnal Tamás próbált fazont adni a válogatott játékának, a már Izland ellen is a semmiből megvillanó Bárányos pedig mennybe mehetett volna, ha egy kicsit jobban céloz.


A második félidő már eléggé jellegtelen volt. Valódi helyzet egyik kapu előtt sem adódott, a horvátoknak talán két lehetősége volt, mindkettő Jerko Leko nevéhez fűződött. Nekünk pedig csak egy-két mellément lövés jutott, így Butinának nem is volt dolga a második negyvenöt percben. A magyar csapat akarására nem lehetett panasz, tették dolgukat a fiúk becsülettel.

Hajnal is nagyon aktív volt, de nem tudta összefogni a csapatot, míg Kovács Zoltán továbbra is teljesen súlytalannak bizonyulva vergődött a horvát védők között. A magyar csapat játékából szinte teljesen hiányzott az átütőerő, a csereként beállt Buzsáky Ákosnak is csak villanásokra futotta.


A közönség mindezzel együtt elégedett lehetett a látottakkal, az a része legalábbis mindenképp, amelyik a mérkőzés végén kisebb szimpátiatüntetést rendezett Lothar Matthäus szövetségi kapitány mellett. A nemzeti tizenegy nem tudott csodát tenni ma este sem, úgy tűnt, mindent kiadtak magukból a fiúk, de egy döntetlennél többre ez sem volt elég a veretlenül csoportelső, remek játékosokból álló, ám a győzelemért meg éppen nem szakadó horvátok ellen.

A csapat legnagyobb problémája továbbra is a góllövés, illetve annak hiánya: utolsó három találkozóján nem talált a hálóba a magyar válogatott, és a három legerősebb csoportellenfél, Horvátország, Svédország és Bulgária ellen hat meccsen összesen egyszer volt magyar támadó eredményes. Így pedig nem csoda, hogy csak a 8. csoport negyedik helye jutott válogatottunknak, egy ponttal lemaradva a bolgároktól.

A csoportot a horvátok nyerték, de egyik legjobb másodikként Svédország is kijutott a 2006-os németországi világbajnokságra. Csak annyi vigaszunk lehet, hogy a gárdának volt tartása és helyenként szimpatikusan küzdött. Az eredmények azonban továbbra is váratnak magukra: utoljára tizenkilenc éve szerepelt világversenyen a magyar válogatott.

Vb-selejtező, 8. csoport, eredmények

Magyarország-Horvátország 0-0

Svédország-Izland 3-1 (2-1)
G.:Ibrahimovic (28.), Larsson (42.), Källström (90.) ill. Arnason (25.)

Málta-Bulgária 1-1 (0-0)
G.:Barbara (77.) ill. Jankov (67.)