Az ötvenéves születésnapját ünneplő Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA internetes honlapján sorra mutatja be a kontinens országainak futballját, ezen a héten Magyarország is terítékre került. Méltatják a dicsőséges magyar futballmúltat, külön kiemelve Puskás Ferenc érdemeit és interjút készítettek Albert Flóriánnal, az egyetlen magyar Aranylabdással.
A honi szövetség elnöke, dr. Bozóky Imre megemlíti, hogy a magyarok nagykövetei, egyben tanítómesterei voltak a futballnak világszerte, a legjobb példa erre pont az a Puskás Ferenc, aki játékosként és mint edző is nagyot, maradandót alkotott. Említi a száz eves múltra visszatekintő magyar szövetségét, valamint legdicsőségesebb, egyben legfájóbb sportági emlékünket, a két elveszített világbajnoki döntőt. A múltbéli eredményire okkal oly’ büszke nemzetet a "tízmillió szövetségi kapitány országaként" említik, amelynek szüksége volt egy olyan karizmatikus, profi szemléletű szövetségi kapitányra, mint Lothar Matthäus, aki képes lehet arra, hogy mindenkit maga, egyben a válogatott és úgy egészében a labdarúgásunk ügye mellé állítson. Pozitív mentalitása, gondolkodása, hogy és hinni kell abban, amit csinálunk, egy másfajta, az eddigiektől merőben ellentétes szemléletet adhat a sportágban élőknek, dolgozóknak az annak szurkolóknak. (Zárójelben, közel sem ünneprontásként jegyeznénk meg: az idő az UEFA honlapon leírtakhoz képest közben jócskán előre szaladt, a német kapitány időközben találkozott egy nagyon tetszetős török csábítóval és a kínai túra végett a nagy magyar valósággal.) ---- A magyar emberek futballjuk kapcsán még mindig arra emlékeznek legszívesebben, amikor öt évtizeddel ezelőtt technikailag és taktikailag is a világ fölé nőttek. A sportág történetének kapcsán megemlítik a BTC megalakulását, mint első magyar futballcsapatét és a szövetség létrejöttét, 1901. január 17-én. A huszas években a profi bajnokság beindítását, a két elvesztett vb-döntőt, az 1952-es olimpiai győzelmet, az angolok legyőzését a Wembleyben 1953. november 25-én – amelyről megemlítik, hogy az Évszázad meccsének tekintjük és erre egy teljes külön fejezetet szánnak –, vaélamint kitérnek az 1956-os forradalomra, amikor játékosok tucatjai hagyták el az országot, hogy sok más honfitásukhoz hasonlóan máshol keressék megélhetésüket és boldogságukat. Emgiráljanak a szovjet fennhatóság elől és alól. Nem felejtik el a nagyszerű olimpiai sikereinket sem megemlíteni, az Eb negyedik helyünket, Albert Flórián Aranylabdáját 1967-ből, a Ferencváros 1965-ös UEFA-kupa győzelmét, míg legutóbbi nemzetközi sikerünket az 1985-ös kupaszereplés jelenti, amikor a Videoton döntőt játszhatott a Real Madriddal az UEFA-kupában. Nem most volt… De hog a jövő ismét fényes legyen, arról a 2002-ben életre hívott Bozsik-program hivatott gondoskodni, amely gyerekek ezreit hozta a sportághoz. (Ismét zárójelet kell nyitnunk, csak hogy teljes legyen a kép: a sportágban és annak környékén mindenki által megsüvegelt program körül jelenleg teljes a bizonytalanság, leginkább az anyagi támogatottság végett, de szervezési problámákra is fényt derült időközben.) ---- A magyar futball bemutatásánál Puskás Ferencet, országunk elsőszámú nemzetközi védjegye, magától értődően a legjobb futballistaként, önálló fejezetben mutatja be. Megemlékezve a kispesti indulástól a Real Madridban való befejezésig. A 85-szörös válogatott, olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes játékos tevékeny részese volt 1953. november 25-én a Wembley-ben győztes nemzeti tizenegyünknek. Puskás azon a meccsen két gólt szerzett a válogatottsága alatt lőtt nyolcvannégyből. Megemlítik az Évszázad mérkőzésének 7-1-es magyarországi visszavágóját is, méghozzá abban az egykoron Népstadionnak hívott arénában, amely ma már éppen Puskás Ferenc nevét viseli. Puskás a Real Madridban, a kor akkori sztárcsapatában 372 találkozón 324 gólt jegyez, mindeközben olyan társakkal futballozhatott együtt, mint Alfredo Di Stéfano, Francisco Gento és Luis Del Sol. Klubcsúcsot számára játékosként az Eintracht Frankfurt elleni 1960-as BEK-döntő jelenti, amikor a 7-3-as spanyol győzelemből négy góllal vette ki a részét. A Száguldó Őrnagy pályafutásának befejeztével, 1966-tól edzősködött, dolgozott ilyen minőségben Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Paraguayban, Chilében, Szaúd-Arábiában, Egyiptomban, hogy végül 1993-ban a magyar válogatott szövetség kapitányi posztját is betöltse egy rövid időre. Edzőként a csúcsra a görög Panathinaikos-szal ért, amely gárdával 1971ben BEK-döntőt játszhatott. Irányításával a görögök 2-0-ra kaptak ki a korszak egyik legjobbjától, a holland Ajaxtól. ---- Az 1899-ben alapított Ferencvárost az ország legnépszerűbb klubjaként mutatja be az UEFA honlapja. 27 bajnokság, 19 kupagyőzelem, amelyekhez immár hozzászámolhatunk egyet-egyet. A klubhoz fűződik az ország egyetlen nemzetközi kupasikere – legalábbis a nagyobb európai kupákban –, az 1965-ös UEFA-siker, innen lett Aranylabdás 1967-ben Albert Flórián. A zöld-fehéreknél játszott Nyilasi Tibor, aki az 1975-ös, UEFA-kupában ezüstérmet szerző csapatnak meghatározó alakja volt és aki edzősködött a kilencedik kerületi csapatnál, amikor hosszú szünet után 1992-ben ismét bajnokcsapatot ünnepelhettek. Megemlítik, hogy a magyar bajnokcsapatok közül mindezidáig egyedüliként az FTC élte túl a BL-selejtezőket és játszhatott BL-csoportmeccseket – az oldalt a Real Madrid elleni találkozó fotójával illusztrálták, magyar részről Nagy Zsolt küzd a labdáért –, például azzal a saját nevelésű, pályafutása elején járó, éppen csak rutint szerző Lisztes Krisztiánnal a soraiban, aki ma már a Bundesliga bajnokcsapatának, a Werder Bremennek az alapembere. ---- Az UEFA honlapja interjút készít egyetlen Aranylabdásunkkal, a Ferencváros tiszteletbeli elnökével, Albert Flóriánnal. Arra a kérdésre, hogy miért is lehetett annyira sikeres az ’50-es és ’60-as években a magyar futball, arról a IX. kerület császára sem árul el semmi újdonságot: a futball talán az egyetlen igazi kitörési lehetőség volt akkoriban. De nem elhanyagolható, hogy az előttük álló, bocsánat, futballozó példaképek is inspirálták a követőket. Ők aztán nem mellékesen edzőként, rutinosabb játékosként a fiatalok istápolójaként személyesen is átadhatták tapasztalataikat. No meg a közeg, a stadionokat akkoriban megtöltő tízezrek is jótékony hatással voltak. Futballtudás és szeretet van az országban, azonban fontos lenne a fiatalokba sulykolni a sportág szeretet és minél jobb, alaposabb elsajátítása mellett, hogy ne csak szeressenek, hanem akarjanak is futballisták lenni. E nélkül nem megy.