Fiatal játékost gyászol Ciprus

Cipruson csütörtök este óta pontosan tudják az emberek, mit érezhettek Magyarországon Fehér Miklós tragédiája után. Hrisztoforosz Georgiu mindössze 12 esztendős volt, a sors csak ennyit szánt neki. Ezen a csütörtökön edzésre ment, úgy ahogy mindennap, bolondozott a csapattársaival, és büszkén húzta fel magára az Apollonas Football Academy szerelését, majd elkezdődött a tréning.
És onnantól kezdve a halál írta a forgatókönyvet. Az ifjú labdarúgó egyszer csak összeesett a tréning alatt. Odaszaladt hozzá mindenki, és az edzőjének sikerült életet lehelni az eszméletlen kissrácba, aki még annyit mondott: "Jól vagyok, köszönöm, jól vagyok…" Nem gondolta senki, hogy nagy, nagyon nagy a baj, a 12 éves játékost a kispadra ültették, hogy csak pihenjen nyugodtan, amíg jobban lesz. Két perc múlva ismét eszméletlenül zuhant a földre, ekkor már hívták a mentőt, az gyorsan ki is jött, meg sem állt a legközelebbi kórházig, de már nem volt segítség… A ciprusi futballtársadalom döbbenten áll az esemény előtt, és természetesen senki sem érti, hogyan és miért történhetett mindez. Ugyanezeket a kérdéseket mi, magyarok is feltettük, amikor elhunyt Dárdai Balázs, vagy néhány hete Fehér Miklós.
Hrisztoforosz Georgiu most az újságok címlapjára került, de ő aligha ilyen népszerűségre vágyott. Az több mint elgondolkodtató, hogy a tragédia ifjú áldozata három hónappal ezelőtt egyszer már elájult, ugyancsak edzés közben, akkor alapos orvosi kivizsgálásnak vetették alá, majd megállapították, hogy tökéletesen egészséges, és már küldték is vissza a pályára, hadd fusson, hadd nyargalásszon boldogan, amíg híres futballista nem lesz.
Azt mondták rá, egészséges, mint ahogy a mi Fehér Miklósunkról is azt hitte mindenki.
Megmagyarázhatatlan tragédiák egymás után.
A csütörtöki dráma híre természetesen eljutott a magyar válogatott tagjaihoz is, akik valamennyi, Cipruson vendégszereplő együttes tagjai közül a legérzékenyebbek az ilyesfajta drámákra. Közülük többen is azt mondták: bizony félnek, és egy-egy nagyobb sprint, fokozottabb megterhelés után olykor félve kapnak a ziháló szívükhöz, és eszükbe jut, hátha ők lesznek a következők… De az ilyen gondolatokat el kell hessegetni maguktól, mert így nem lehet a sportra, a futballra, az életre és a győzelmekre koncentrálni. És, persze, nem lehet félve tíz emberrel fordítani, mondjuk egy Lettország elleni mérkőzésen. Ezen a pénteken természetesen a két győzelem volt a téma a magyar csapatnál, mi több, a játékosok Lothar Matthäushoz hasonlóan már egytől egyig azt mondják, ezt a tornát bizony nekünk, magyaroknak kell megnyernünk.
A románokkal, persze, sokszor megszenvedtünk. Megdöbbentő, de utoljára még 1981-ben diadalmaskodtunk ellenük, azóta olykor-olykor egy-egy iksz, a többi pedig vereség.
Ez a szombat hozhatja meg a régóta várt sikert, és erről a Sport1 televízió előben közvetít, igaz, valamivel korábban, 14 órától tudósít majd a sportcsatorna. Kiderült, a románok is megvásárolták a közvetítési jogokat, így ők (is) joggal követelték hogy a meccs akkor legyen, amikor az ő televíziós társaságuk közvetíteni óhajt.
Lám, elég volt két győzelem, és a válogatott máris fontosabbnak tűnik mindennél. Igaz, Lothar Matthäus azóta, amióta Budapestre érkezett mást sem hajtogat, mint ezt.
Egyre inkább kezdünk hinni neki.