Az idei első igazi meccsdömping keretében szemügyre vettük vb-selejtezőbeli ellenfeleinket. Négy riválisunk is pályára lépett, mindannyian kikaptak. Összeállításunkban ismertetjük, miként álltak fel a csapatok a legutóbbi tétmeccsükön és most, mi volt a különbség a két taktika közt, és miként értékelték az adott országban a szerdai produkciót.
Svédország
2003. október 11., Eb-selejtező, Stockholm Svédország–Lettország 0–1 Isaksson – Lucic (Dorsin), Mellberg, Mi. Svensson, C. Andersson (A. Johansson) – M. Nilsson, Jakobsson, A. Svensson, Källström (Ibrahimovic) – M. Jonson, Allbäck
A svédek számára a találkozónak nem volt tétje, Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg így is igyekezett a legjobb csapatát harcba küldeni. A játékrendszeren nem változtattak, azzal azonban ők sem tudtak mit kezdeni, hogy fiaiak kevésbé voltak motiváltak. Az első számú csatár, Ibrahimovic fegyelmi okok miatt volt csak csere.
2004. február 18., barátságos mérkőzés, Tirana Albánia–Svédország 2–1 Isaksson – Lucic, A. Jakobsson, P. Hansson, Edman – M. Nilsson (Skoog), Linderoth, Källström, P. Farnerud – Elmander (Prica), Selakovic
A sok sérült hatására Lagerbäck és Söderberg ezúttal kényszerből küldött kísérleti csapatot a pályára. A szakemberek ragaszkodtak a 4-4-2-es felálláshoz, ugyanakkor az igazi irányító és csatár nélkül játszó csapat produkciójából nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni. Főképp Anders Svensson és Ibrahimovic visszatérését várják már nagyon arrafelé.
A svéd lapok egyetlen pozitívumot tudtak leszűrni az Albánia elleni, 2–1-es vereséggel zárult mérkőzésből: a sorozatban negyedszer vesztő gárda 373 perc elteltével végre gólt tudott szerezni! "Sajnos ezen kívül semmi. Be kell látnunk, hogy a második garnitúránk nem tartozik az élvonalba, nincs kispadunk. Ha a neves játékosaink sérültek, nem tudunk kiket beküldeni a helyükre" – állította szinte egybehangzóan a Svenska Dagbladet, a Göteborgs Posten és a Sydsvenskan. Ugyanakkor a Göteborgs Posten megpróbálja vigasztalni az olvasóit: "Ami ma megtörtént, nem biztos, hogy Portugáliában is megtörténik. De ahhoz, hogy az albániai játék ne ismétlődjön meg, imádkoznunk kell. Imádkoznunk azért, hogy a sérültjeink felépüljenek." Az Aftonbladet című lap felemás következtetéseket vont le a találkozóból. "Az Albánia elleni kettő egyes vereség nem egy fiaskó, ha barátságos mérkőzésről van szó. Az eredményre magyarázat lehet, hogy nálunk nyolc fontos ember nem játszhatott, vagy hogy az albánok nagyon jók otthon. De ez nem elég ahhoz, hogy elfogadjunk egy ilyen vereséget" – fogalmazott a lap szakírója.
Horvátország
2003. november 19., Eb-pótselejtező, Ljubljana Szlovénia–Horvátország 0–1 Pletikosa – Zivkovic, Tudor, Simunic (Babic), R. Kovac – Srna, N. Kovac, Rosso, Rapaic (Tomas) – Prso (J. Leko), Sokota
Otto Baric kapitány támadó jellegű csapatot küldött pályára a horvátok legutóbbi tétmeccsén, még a két szélsőhátvédnek, Zivkovicnak és Robert Kovacnak is fel kellett érnie az akciókhoz. A középpályán is csak Niko Kovacnak volt feladata a védekezés, a további három társának a góllövésre kellett összpontosítania. Elöl ezen a meccsen robbant be végleg a gólszerző Dado Prso.
2004. február 18., barátságos mérkőzés, Split Horvátország–Németország 1–2 Pletikosa – Zivkovic, Tomas, R. Kovac (D. Simic), Simunic – Srna (Bule), N. Kovac, Rosso (Leko), Babic (Neretljak) – Prso (Olic), Klasnic
A szisztéma (4-4-2) a tavaszra is megmaradt, a játékosok azonban kicserélődtek. Az Eb-keret összeállításánál szóba kerülő Mornar, Sokota, Rapaic, Tudor és Kranjcar sérülés miatt nem játszhatott, helyettük olyan futballisták kerültek a csapatba, akik kiegészítő emberek lehetnek Portugáliában. Szembetűnő volt, hogy a horvát védelmet a magas labdákkal zavarba tudták hozni a németek.
A vereség ellenére a Sportske Novosti – az előzmények ismeretében – nem kongatja a vészharangot. "Otto Baricnak nincs miért szégyenkeznie, hiszen improvizálnia kellett. Erős ellenféllel szemben is látni lehetett, hogy nem vagyunk olyan rosszak. Optimisták maradunk, és hinnünk kell abban, hogy az előkészületi mérkőzések során erős csapatot tudunk építeni" – vélte a lap szakírója. A zágrábi Jutarnij List már sokkal kevésbé volt elégedett: "Továbbra sem tudunk nyerni a Poljud-stadionban. Nincs alapja az Európa-bajnoksággal kapcsolatban táplált reményeinknek. Németország megverte Horvátországot, szoros meccsen, de nem érdemtelenül. Rudi Völler játékosai a mindent eldöntő pillanatokban határozottabbak voltak, ezért is csalódást keltő a vereség. Hosszú ideig mi voltunk fölényben…" Azt egyik lap sem mulasztotta el megemlíteni, hogy Sokota, illetve Rapaic visszatérésével sokkal hatékonyabb lehet a horvát válogatott támadósora, ugyanakkor ilyen gyatra helyzetkihasználással nem sok keresnivalója lesz a gárdának Portugáliában.
Ha a bolgár válogatott játékosai az Európa-bajnokságon, majd a világbajnoki selejtezôkön is ilyen szellôsen védekeznek, túl sok jóra aligha számíthatnak a mérkôzéseiken
Ha a bolgár válogatott játékosai az Európa-bajnokságon, majd a világbajnoki selejtezôkön is ilyen szellôsen védekeznek, túl sok jóra aligha számíthatnak a mérkôzéseiken
Bulgária
2003. október 11., Eb-selejtező, Zágráb Horvátország–Bulgária 1–0 Zdravkov – Kirilov, Peev (Jankovics), N. Krsztev, Pazsin – I. Petkov, Borimirov, Sz. Petrov, M. Hrisztov – Dimitrov (Mancsev), Berbatov
Sokak szerint a bolgárok ezt a mérkőzést már csak becsületből játszották le, hiszen biztos volt az Eb-kvalifikációjuk. Plamen Markov kapitány a 4-4-2-es felállásban küldte pályára az övéit, akik nem igazán erőltették magukat. Inkább a beívelésekkel próbálkoztak, de egy-egy Berbatov-fejesnél tovább nem jutottak.
2004. február 18., barátságos mérkőzés, Athén Görögország–Bulgária 2–0 Zdravkov (Ivankov) – Kirilov (Krasztev), Peev (Dimitrov), Pazsin – I. Petkov (Tpuzakov), Borimirov (M. Petkov), Sz. Petrov (Jancsev), M. Petrov, M. Hrisztov (Jankovics) – Lazarov, Berbatov (Kaburov)
A sok cserén érezhető volt, hogy Plamen Markov kapitány az Eb jegyében több taktikai variációt és összeállítást is kipróbált. Ezek közül az egyik leginkább szembetűnő, hogy most 3-5-2-ben játszott a csapat, szemben a korábbi 4-4-2-vel. A fő gond az lehet, hogy Berbatov mellől hiányzik a sérült Todorov, aki az egész szezont kénytelen kihagyni.
Felkészülési meccsnek talán jó volt, messzemenő következtetéseket viszont hiba lenne levonni belőle – talán így lehetne summázni bolgár szempontból a Görögországtól elszenvedett 2–0-s vereséget. A tizennégy mérkőzés óta veretlen Rehhagel-társulat feladatát csak ritkán tudta megnehezíteni a vendégcsapat, még akkor sem, amikor majdnem a legerősebb felállásában futballozott. Márpedig azt nem árt tudni, hogy a nyáron a szerdainál csak nehezebb ellenfél vár a bolgárokra… "Rengeteg olyan mérkőzésre van szükségünk, amikor olyan erős csapattal nézhetünk farkasszemet, mint Athénban. Még rengeteget kell dolgoznunk az Európa-bajnokságig" – nyilatkozta Plamen Markov, a bolgárok trénere. A Topsport című lap elsősorban a visszafogottabb játékmódban kereste a vereség okait. "Az év első barátságos mérkőzésén kettő nullás vereséget szenvedett a válogatottunk. Plamen Markov emberei túlságosan könnyedén és óvatosan játszottak, nem tudták megnehezíteni ellenfeleik feladatát" – állt az újság tudósításában.
Málta
2003. szeptember 10., Eb-selejtező, Antalya Izrael–Málta 2–2 Muscat – Camenzuli – Carabott, Chetcuti, Said, Turner – Barbara, Giglio, Nwoko – Bogdanovics – Michael Mifsud
Az Eb-selejtezők során még Siegfried Held által dirigált csapat többnyire 5–3–2-es hadrendben játszott, a négy védő mögött biztonsági emberként William Camenzuli klasszikus liberóként szerepelt, míg az igazából egyszemélyes csatársor – Michael Mifsud – mögött irányító próbált fazont adni a támadásoknak.
2004. február 18., nemzetközi torna, Málta Málta–Fehéroroszország 0–4 Muscat – Chetcuti, Giglio (Azzopardi), Said, Wellman (Zahra) – Carabott (Turner), Bajada, Sciberras, Woods – Michael Mifsud, Barbara
Az új válogatott, a Horst Heese és a máltai futballegenda, Carmel Busuttil dirigálta nemzeti csapat a szerdán befejeződött tornán a 4–4–2-es felállással próbálkozott – több-kevesebb sikerrel. A megváltozott taktikához új arcok is dukálnak: Ivan Woods, Gareth Sciberras, Roderick Bajada és Steve Wellman nevével vélhetően még találkozunk.
A Moldova elleni 0–0, főként pedig Észtország földbe döngölése (5–2) után már-már euforikus hangulat uralkodott a szigetországban, hiszen Málta futballválogatottja igencsak közel került ahhoz, hogy nemzetközi tornát nyerjen. Az álom ezen a szinten meg is ragadt, tekintve, hogy a fehérorosz ligaválogatott kiadós 4–0 keretében visszarángatta a földre a magát a hetedik mennyországban érző vendéglátót. "A válogatott önbizalmát lerombolták a fehéroroszok" – szólt a máltai The Times cikkének hangzatosnak cseppet sem nevezhető címe. A cikkíró a bukás okaként három részletet emel ki, ezek szerint hiba volt az észteket verő csapatot fölforgatni, a vonalvédekezéses szisztéma is csődöt mondott, ráadásul az edzőpárosnak sem mentálisan, sem fizikálisan nem sikerült rövid időn belül kétszer is csúcsformába hozni a vörösöket. "Fehéroroszország túl forró Máltának" – utalt az "égésre" a Malta Today, míg a Malta Independent a Heese, Busuttil duó vallomására épít: "Minket vádoljanak, ne a játékosokat…" – adja meg az alaphangot, s mutat rá a "bűnösökre" az írás címe.
