Azért fohászkodhat Eppel Márton, hogy támadó szellemben futballozó csapathoz szerződhessen (Fotó: FC Kairat)

– Az uszodában is otthonosan mozog.
– Valóban, szeretem a vízilabdát, ráadásul a testvéremék, Barnabásék nyertek az UVSE ifivel, ahol nem más, mint Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok az edzője, tőle lehet tanulni – mondta a lapunknak adott interjúban Eppel Márton, a Kajrat Almati nyolcszoros válogatott csatára. – Amikor idehaza futballoztam, ha tehettem, mindig ott ültem a lelátón, így a tesóm vasárnapi meccsét sem hagyhattam ki. Jó kis családi program. Édesanyám és a barátnőm is kilátogatott, édesapám már Walesben pihen néhány barátjával, hiszen amikor lefoglalták a repülőjegyeket és a szállást, még bíztunk benne, hogy én is ott lehetek Cardiffban.

– Témánál vagyunk: fáj, hogy nem kapott meghívót?
– Nyilván bánt, de ez normális, hiszen ez is azt bizonyítja, mennyire szerettem volna bekerülni Marco Rossi keretébe. Sajnos nem sikerült, bő egy éve nem léphettem pályára a válogatottban, ezért is szeretnék visszatérni Európába.

– Biztos, hogy távozik a Kajrat Almatiból?
– Valószínűleg. A bajnokság végén leültünk beszélgetni a klub vezetőivel, szerették volna, hogy maradjak, ajánlatot is tettek, de mivel a szerződésem decemberben lejár, szabadon szerződtethető futballistaként könnyebben találhatunk új csapatot. Lehet mondani, hogy sikeres idényt zártam, hiszen az Asztana mögött egy ponttal a második helyen végeztünk, s tizenhat gólig jutottam, így holtversenyben a góllövőlistán is a második lettem. A bajnokság hajrájában sajnos vereséget szenvedtünk Asztanában, ha nem kapunk ki a későbbi bajnoktól, biztos vagyok benne, miénk az aranyérem, de ezen már kár keseregni. Csak hangsúlyozni tudom, a válogatott miatt vissza kell térnem Európába, ez a lényeg, ez a kulcs. Másra nem is tudok gondolni, mi lehetett a baj, miért nem számított rám a válogatott szakmai stábja, hiszen sorra lőttem a gólokat a Kajratban. Összességében szép másfél évet töltöttem el Kazahsztánban, Almati élhető, szép város, de tovább kell állnom.

– Érkezett már ajánlat vagy csak tapogatózó érdeklődésekig jutottak?
– Kaptunk ajánlatot, de nem az elképzeléseimnek megfelelőt. Van időnk, s biztos vagyok benne, jól döntök. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy nem az öt topbajnokság egyikéből hívnak, de reménykedem benne, hogy például angol második ligás együttes is megkeres. Igazából mindegy, melyik országban folytatom, csak a csapat támadószellemű futballt játsszon, és jelentős célokért harcoljon.

– A hazatérés kizárt?
– Több kispesti szurkolói oldalon is olvastam, hogy nem is olyan régen elég jól működött a Davide Lanzafame, Eppel Márton duó. Valóban, a 2016–2017-es, aranyéremmel záruló és a rá következő bajnoki idényben összesen ötvenkilenc gólig jutottunk ketten a Honvédban, de egyelőre nem gondolkodom a hazatérésen.

– November huszadikán lesz huszonnyolc esztendős: mit kíván a születésnapján?
– Azt, hogy a válogatott jusson ki a kétezerhúszas, részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra. Remélem, jövőre én is ott lehetek az Eb-n – már a nemzeti csapat keretének tagjaként.