Kristoffer Zachariassen szeretne a BL-csoportkörbe jutni a Fradival (Fotó: Szabó Miklós)

– Mesebeli szigeten nőtt fel, színes tengerparti házakkal, megszámlálhatatlan fjorddal a környéken. Sok időt töltöttek a vízen?
– Édesapáméknak volt egy hajójuk, azzal gyakran kimentünk a környékbeli vizekre – válaszolta lapunknak Kristoffer Zachariassen, a Ferencváros 27 éves, egyszeres norvég válogatott középpályása. – Pecázni szerettünk, apu azonban inkább rákokra horgászott, az volt az ő specialitása. Engem az kevésbé vonzott. Mesebeli helyen nőttem fel, maga a sziget nagy, ám összesen ha harmincezren lakják.

– Igaz, hogy volt egy krosszmotorja?
– Tényleg volt, de mindig is a síelés érdekelt jobban. A szigetünkhöz legközelebbi nagyobb város Bergen, onnan egyórányira már óriási hegyek vannak, telente sokat jártunk oda síelni. A szigetünket és a szárazföldet egyébként több mint egy kilométeres híd köti össze, nem tudnám összeszámolni, eddig hányszor keltem át rajta.

– Korábban nem élt máshol, mint Norvégiában. Nehezen élte meg a Magyarországra költözést?
– Nagy változás volt az életemben. Nemcsak klubot és várost, hanem országot is váltottam. Hirtelen mindenki angolul kezdett körülöttem beszélni, az öltözőben több kultúra keveredik, érdekes ezt átélni. Miközben az edzésekre készülődünk, az egyik sarokban franciául beszélgetnek, a másikban szerbül, a harmadikban németül.

– A negyedikben pedig norvégul, nemde?
– Tokmac Nguennel valóban az anyanyelvünkön szoktunk szót váltani, és Franck Boli is mindent megért norvégul. A többiekkel leginkább angolul beszélgetek. Szerencsére hamar beilleszkedtem, a társak gyorsan befogadtak, és Budapestet is egyre inkább megszerettük, gyönyörű város.

– A család is jól érzi magát?
– A kislányunk néhány hónapja született, odahaza, Norvégiában jött a világra. Háromhetes korában érkezett Budapestre, azt mondja, minden csodaszép itt... A viccet félretéve, a feleségem is jól érzi magát Magyarországon.

– Élvezi az apaszerepet?
– Nagyon. Ebben is sokat változott az életem, ahogy a párom fogalmazott, vége a videojátékok korának... A kislányommal töltött idő minden pillanatát élvezem.

Csodálatos helyen, Sotrán nőtt fel a Ferencváros norvég légiósa, és bár a halászat nem érdekelte különösebben, síelni azért megtanult – és persze futballozni is (Fotó: Sotrapictures)

– A győzelmekhez már volt ideje hozzászokni, a Ferencvárossal listavezetőként várják a Puskás Akadémia elleni találkozót.
– Idénybeli első egymás elleni meccsünket elhalasztották, szombaton először játszom a felcsútiak ellen. A szakmai stáb és a többiek is sokat beszéltek róluk, a nagy mérkőzésekre rendre felszívják magukat. Nehéz mérkőzés lesz, de nekünk csak a győzelem elfogadható eredmény.

– Játszott a pálya közepén, valamint a jobb, illetve a bal oldalán is. Hol érzi a legjobban magát?
– A nyolcas pozíció a kedvencem. Peter Stöger vezetőedző gyakran a jobb szélre tesz, korábban nem futballoztam ott, de egyre inkább belerázódom. A Rosenborgban a bal oldalon játszottam, akárcsak az eddigi egyetlen norvég válogatott meccsemen.

– Ha már itt tartunk... Mit gondol, a Ferencváros vagy a Rosenborg a nagyobb, nevesebb klub Európában?
– Nehéz megmondani. Norvégiában nőttem fel, a Rosenborg történelmét kívülről fújtam, de most már a Ferencvároséval is tisztában vagyok. Ha a mostani gyerekeket, fiatalokat kérdeznénk, talán a Ferencvárost mondanák nevesebbnek. Az elmúlt években mégiscsak bejutott valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe, a tavalyi Bajnokok Ligája-szereplés nem kis bravúr volt.

– Ezért is szerződött a magyar bajnokhoz? Vonzó volt a kupaszereplés?
– Egyértelműen! Nagy lehetőség nekem az Európa-liga. A Bajnokok Ligájában még nem játszottam, mindennél jobban vágyom rá, hogy a következő idényben az is sikerüljön. Különös pályafutás az enyém, egyszer sem hívtak meg a norvég utánpótlás-válogatottakba, még csak szóba sem került a nevem, ám az idén Görögország ellen a felnőttek között bemutatkozhattam. Ez is csak megerősítette bennem: a futballban tényleg nincs lehetetlen.